Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Művészettörténet, iparművészet - Kovács József Dénes: A Déri Múzeum Japán-gyűjteménye. Déri Frigyes gyűjtése
A DÉRI MÚZEUM JAPÁN-GYŰJTEMÉNYE I. 197 DÉRI FRIGYES JAPÁN-GYŰJTEMÉNYÉNEK FELÉPÍTÉSE Déri Frigyes 1920-ban jelentette be, hogy hatalmas és értékes gyűjteményét (közte a japán műtárgyakkal) Debrecen városának adományozza. 1921-ben fejezte be a már említett Katalógust, ami gondosan bemutatja és rendszerezi a cívisvárosba kerülő műtárgyakat. A jó átláthatóság kedvéért a tárgyakat külön fejezetekbe és alfejezetekbe csoportosította, és a lehetőségekhez képest aprólékos leírást adott róluk. A Japán-gyűjtemény műtárgyai két külön fejezetben szerepelnek: a fegyverek a 16.-ban, az iparművészeti alkotások és használati eszközök pedig a 32.-ben. Fegyverek Bár a 16. fejezet címe Japán és kínai fegyverzet, az itt szereplő fegyverek egyetlen puska kivételével18 Japánban készültek, és többnyire a szamurájok fegyvertárába tartoztak. Déri Frigyes 12 fegyverről (kardok, íjak, naginaták, puskák) és páncélról ad leírást, azonban a magángyűjteményében biztosan található volt más japán harci eszköz is. Ezt támasztja alá, hogy a 16. fejezetben mindössze egyetlen szamuráj-vértezetet mutat be (169-oid}, ugyanakkor a Bevezetőben három páncélról tesz említést (8.old). Annak megállapítása, hogy a Vásárlási naplóban feljegyzett tárgyak közül melyik szerepel a Katalógusban is, nem könnyű a korábban már említett okok miatt. Ennek ellenére néhány műtárgyat nagy biztonsággal azonosítani lehet: Kardpár (dalshó): katana és wakizashi19 *. vásárlás időpontja: 1917. okt. 29. (9. tétel) Ltsz.: DF.i6.2.a-b. Katana: vásárlás időpontja.: 1917. október 29. (12. tétel). Ltsz.: DF.16.4. Tőr (aikuchi): vásárlás időpontja: 1919. május 27. (47 tétel). Ltsz.: DF.16.3. Kanócos katonapuskák (2db): vásárlás időpontja: 1920. január 20. (80. és 81. tétel) Ltsz. DF.16.9. És DF.16.10. Iparművészeti tárgyak Ez a fejezet, amelyben a japán iparművészeti tárgyak kerülnek bemutatásra, 13 további alfejezetre lett felosztva. Déri Frigyes a csoportosítás során elsősorban a műtárgyak anyagát vette figyelembe, így mindössze két műtárgytípus (netsuke és inró) kapott önálló alfejezetet. I. Bronz tárgyak (17 műtárgy) A japán bronzművesség a buddhizmus hatására már a VI. században el kezdett terjedni, és egészen a XVIII-XIX. századig kínai hatás alatt állt. Elsősorban templomok és szentélyek számára készítettek bronz szobrokat és szertartási kellékeket, de a mindennapok használati eszközei közül is számos ebből az anyagból készült. 18 Egy kínai kanócos katonai puskáról van szó (ltsz. DF.16.11.) 19 Katana: hosszú kard. Wakizashi: rövid kard. Egyedül a szamurájoknak volt engedélyezve, hogy hordják őket. Gyűjteményünk kardjairól bővebben: Toll László: A Déri Múzeum japán kardjai (DMÉ1989-1990). A Vásárlási Naplóban és a Katalógusban is szereplő bronz műtárgyak: Szamurájharcos lovon: vásárlás időpontja: 1916. jún. 27. (1. tétel). Ltsz.: DF.32.I.3. Kora (füstölő tartó): vásárlás időpontja: 1916. jún. 27. (2. tétel). Ltsz.: DF.32.L1. Vízcseppentők: vásárlás időpontja: 1917 okt. 29. (25-29. tétel). Ltsz.: DF.32.I.13-17 Díszserleg, Tokugawa címerrel: vásárlás időpontja: 1919. jún.6. (60. tétel). Ltsz.: DF.32.L2. II. Shakudó tárgyak (2 műtárgy) A shakudó egy különleges fémötvözet, amelyet előszeretettel használtak Japánban. Elsősorban kardtartozékokat készítettek belőle, de más tárgyak alapanyagául is szolgálhatott. Előállítása során a rézhez kis mennyiségű aranyat kevertek. A felület a csiszolás után tetszetős sötét színt (vöröses barna) kapott. Az alfejezetben két shakudó fedeles doboz szerepel. A naplóban egyetlen ilyen műtárgy található (73. tétel), azonban Déri Frigyes a műtárgymegnevezésen kívül nem jegyzett fel olyan információkat, amelyek alapján azonosítani lehetne, hogy melyik tárgyról van szó a Katalógusban szereplő kettő közül. III. Ezüst tárgyak (4 műtárgy) Japánban az ezüstöt a „Hét drágaság"10 egyikeként tartották számon nemcsak értéke, hanem a szépsége miatt is. Elsősorban dísztárgyakat, apró díszítő elemeket és gyakran a kardok különböző tartozékait készítették ezüstből. Mivel az alapanyag elég drága volt, az ezüstművesek valószínűleg a tehetősebb réteg rendeléseire dolgoztak. (Nemesfém ékszereket például közrendűek nem viselhettek). A naplóban és a Katalógusban szereplő ezüst műtárgyak között nem található egyezés. IV. Ón tárgyak (1 műtárgy) Ónból (a bronzhoz hasonlóan) számos használati eszközt készítettek Japánban. A Katalógusban szereplő ón teás-kanna (ltsz.: DF.32.IV.1.) feltételezhetően megegyezik a Vásárlási naplóban szereplővel (49. tétel), amelyet Déri Frigyes 1919. május 27-én vásárolt a Dorotheum egyik aukcióján. V. Cloisonné tárgyak (2 műtárgy) A cloisonné, vagyis a rekeszzománcozás (japánul a zománc: shippó) viszonylag későn, csak a XVI. század végén kezdett elterjedni Japánban. Ez a technika a XIX. században élte virágkorát, ekkor indult gyors fejlődésnek, többek között a francia tanácsadóknak köszönhetően. A rekeszzománcozás során a díszítendő tárgy felületére apró, összefüggő fémkereteket forrasztanak, amelynek a térközeit zománccal töltik meg. Ezután a tárgyat kiégetik, majd a felületét simára csiszolják. 20 „Hét drágaság": arany; ezüst; smaragd vagy lapis-lazuli; korall; hegyikristály; achát; gyöngy vagy borostyán. Ferenay, 112. old.
