Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény- és növényzetismerete. I. Szikesek, rétek, mocsarak és löszgyepek növényei, valamint az őshonos fásszárúak és erdei lágyszárúak
18 MOLNÁR ZSOLT-HOFFMANN KÁROLY lapos helyeken / Hortobágyba, árkokban / vizes területen, laposban, csatornában / nagy vízbe van, méteres víz. Népi felhasználási módjai: Kosárfonáshoz, a szíját veszi le/kosárhoz, szőnyeg / tetőfedésre, de kast is, inkább ezt vették, erősebb, mindennek ez a jobb /nádtető alatt kifagy a birka, 20 cm-es mogyorógyíkíny rétegen vót a nád, (anélkül) a nap elégette vóna, gyakran kellett vóna fedni, fűzfakorccal kötötték, egy szál drót se vót. Egyéb jellemzői: Hasonló, de nincs olyan széles levele / vékonyabb / kisebb fajta / fásszárú / keskeny, píjelődik / keskenyszélű / vékonyabb / keményszárú / keskenylevelű / víknyabb, erősebb / törik. Népi taxonómi- ája: Mindenki ismeri, néven nevezi, terepen is felismeri. Kétféleképpen osztják a két nagyméretű gyékénytaxont: széles- és keskenylevelűre [a mogyorógyíkíny keskenylevelű / a liliomgyíkíny vastagabb, puha / a gyíkíny keskeny, aliliomgyíkínyszéles/ez[l angustifolia) erősebb, mintagyé- kény/de: ugyanaz, csak nincs kifejlődve), illetve virágzó/terméses és csak leveles csoportra (előbbiek neve: kan(i) gyékény, pákás gyíkíny, buzgány), de sokan úgy vélik, hogy ez mégiscsak egy faj (aminek nincs az a buzogánya, ebből fontak, és a buzogányos, de tkp. egyfajta! / a kanigyíkíny a mogyoró gyíkíny szaporulatja /a csak leveles, gyíkíny, a másik buzogány). Typha latifolia (széleslevelű gyékény) (adatszám: 38). Mocsarak, csatornák gyakori faja. Ismertsége: 100% (a két gyékényfajt viszont sokan összevonják). Népi nevei: Gyíkíny/gyékény, pontosabb nevén liliomgyíkíny/gyékény vagy kicsit ritkábban pamut gyíkíny, ritkán: széleslevelű buzogány, palló gyíkíny, selyem gyíkíny. Népi élőhely-meghatározásai: Csak laposban, kanálisokban, vízi növény/vízben terem, direkt vízi növény / vizes, nyirkos területen / vizes árkok / kanálisokban, laposakban /csatornákban, térdig érő víz. Népi felhasználási módjai: Hordóhoz/ szakajtót fontak / lábtaposó, szakajtó / kosárfonáshoz / termelik / kötöz- gették/árpát abba kötöttük, ősszel csutkát, megfonnyasztottuk, meggyűrtük kötélnek/jobb kötni/idei fiatal kosárnak/háztetőre/csutka kötelit/ csutkaszárat kötni/kukoricát kötni/dongókasnak, kosarat/kosárnak való gyíkíny / csutkát kötöttek / hajították (játék, verseny) / csutkát abba kötötték. Egyéb jellemzői: Nagyobb botja van/termése a barkasz, ilyen sáskaszára van /széles/vastagabb/szélesebb levele van, puhább/puhább /puhaszárú /széles / vastagszélű/ vastagabb / vastagabb /a termése: bojtorvány / vastagabb, hosszában van a vastagsága, puha /nagy, puhaszárú /széles levelű. Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, néven nevezi, terepen is felismeri. A gyékényt olykor a virágzat hiánya határozza meg (a buzogány nem gyékény, a gyékény, annak nincs virágja, hosszú levele van). Typha laxmannii (rizsgyékény) (adatszám: 8). Szikes csatornák, mocsarak, mocsárszegélyek nem gyakori faja, egykor rizsföldeken volt gyakori. Ismertsége: 75% (bizonyára túlbecslés, csak kunmadarasi adatok, kevés adat). Népi nevei: Rafiagyíkíny (csak Kunmadarason gyűjtöttük, máshol talán nem is ismerik a nevet). Népi élőhely-meghatározásai: rizsfődeken / vizet szereti/kanálisokban. Népi felhasználási módjai: (Kötéshez) kukoricaszár, csutka, tengeri, kévéscsutka/ez vót a legjobb csutkakötésre. Egyéb jellemzői: Keskenylevelű / kétréteges buzogánya van, csak kicsibe / olyan selymes, kes- kenyszálú. Népi taxonómiája: Többen név nélkül ismerik [kicsi gyíkíny/törpe!), egy ember úgy beszélt róla, hogy láthatóan többen ismerik e növényt afaluban [arra nagyon sokan pekkeltek). Egyéb adatok: to éve került mifelénk. Phalaris arundinacea (pántlikafű) (adatszám: 41). Mocsarak, árkok gyakori faja. Ismertsége: 90%. Népi nevei: Szinte mindenki komócsinnak nevezi. Ritka nevei: rozsnyok, komócsinnád, komócsinfű. Népi élőhelv- meghatározásai: Ilyen víznyomta árokban szokott lenni/laposokban/vízi növény/vizenyős helyen / vizes helyen, laposakban / lapályos, vizes részen /a Hortobágy aljban, ér szélén/Hortobágy alatt (sic), lejtősebb részeken / belső területeken, fertőkben / aljas helyen / vizes helyen, Hortobágy aljakban /lapos, mélyebb helyen/Hortobágy alatt, az is nádas helyeken, ahol a nád nem nagyon szorítja. Népi felhasználási módjai: Háztetőt is csináltak (belőle), hasonló a nádhoz / vegyes széna / tetőfedésre/szereti a jószág, hasonlít a réti fűhöz/édesebb, mint a nád/gazszerűség/jobb, mint a muhar/jó széna/jó komócsin vegyes széna. Egyéb jellemzői: Hasonló a sáshoz/ bokrokban nő/mint az aprónád /széles levele van. Népi taxonómiája: Szinte mindenki ismeri, néven is nevezi, terepen felismeri. A rosz- szabb minőségű, laposi füvekhez kapcsolódik [fenyer / vízi növény/ez is sásféle /mint a nád), ritkán azonban tévesztik. Iris pseudacorus (mocsári nőszirom) (adatszám: 28). Mocsarak, árkok gyakori faja. Ismertsége: 89%. Népi nevei: Uralkodó neve a vízililiom, ritka nevei: gyékény(sic), sárgaliliom, sásliliom = sás, sásvirág, kikirics. Népi élőhelv-meghatározásai: Jobban ilyen árkokban / víz szélén /Kosi és Hortobágy szélibe / laposakban / vizenyős hellyen[sic) / csatornapart, tavakba / laposban /Zágeriben, szélében / Hortobágy szélén / lapossakban, kanálisokban / kisebb árkok. Népi felhasználási médiai: Gumóját szereti a disznó. Egyéb jellemzői: Ez a sása (=levele) / (levele), mint a sásnak / szirmáját szárítva lebbencslevest festették sárgára/kákalevelű, 1 m, sárga / sárga /sásos levele van, féloldalas virága, szálanként, dongók szeretik/sárga virágja. Népi taxonómiája: Legtöbben ismerik, nevét is tudják. Terepen is felismerik, bár itt olykor előkerül, hogy a levele sás. Több változata van: sárga és lila színű (utóbbi a Butomusl), ill. a sárga és a házi. Butomus umbellatus (virágkáka) (adatszám: 23). Mocsarak, árkok, rizsföldek faja. Ismertsége: 90%. Népi nevei: káka, kákavirág, vízililiom, vízihagyma, liliom, kékliliom (bizonytalan adat: vízi ibolya), nincs uralkodó vagy gyakori neve (talán a kákavirág). Népi élőhelv-meohatározá- saj: Víz széliben /mocsáros vízbe, nem tiszta víz, bíkalencsés vízbe, Köselybe, érben, laposban / laposakban / olyan laposban van / rizsfődeken. Egyéb jellemzői: Kék virág (gyakran - és igen megtévesztően - így mondják errefelé a rózsaszínt)/több virág, lila cirkás fehér/rózsaszínes, mint a bazsarózsa. Népi taxonómiája: Szinte mindenki ismeri, de nevét kevesen tudják. Külön faxonként éppen, hogy csak megjelenik (kákavirág). Többen a káka változatának, virágjának tekintik (bár tudják, hogy a kákának barna "magja" van) [káka, csak most virágzik, látom a szárát (ami gömbölyded) / valamilyen káka). Valaki szerint háromélű sás, mer három éle van\ Szépsége miatt a "virág" csoportba kerül (kákavirág/valami virág/kik virág). Nem tudjuk, hogy a sás népi taxontól hogyan és mennyire válik el. Bolboschoenus maritimus (zsióka) (adatszám: 53). Mocsarak, árkok gyakori faja. Ismertsége: 83% (bizonytalan a feltételezett rejtett tévesztések miatt). Népi nevei: Gyakori neve a csattogó és a háromélű sás. Ritka nevei: háromágú sás, háromélű káka, csattogó sás, szegletes sás. A taxonok és így a nevek beazonosítása olykor nem egyértelmű. Népi
