Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény- és növényzetismerete. I. Szikesek, rétek, mocsarak és löszgyepek növényei, valamint az őshonos fásszárúak és erdei lágyszárúak
A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE 19 élőhely-meghatározásai: Laposban / laposban / vízi növény / laposban / káka, gyékény között él / rizsfődön / laposban / vízi növény / gyékényeseknél, gyékénnyel vegyesen / lapos, vizes hely. Népi felhasználási mód- jaj: Birka megeszi a gumóját/ez nem szárad le, mindig marad, ha egy zabszemnyi fű kivan, már hasznos / ló szereti / fűtésre használtuk a 70-es évekig (Nagyiván) /semmire nem való/nagyon szerettünk fűteni vele, evvel fűtöttünk télen, recsegett, csattogott (folyamatosan, több ezerszer)/a nyájdisznó azt szedegette / mütymüröttye beleragad a disznó körme közé /állat se eszi. Eavéb jellemzői: Csicsókája van /ősszel magától kicsattan / beérik, kicsattan/gumója van/gömős a feje, kemény szárú (a háromélű sás nem)/három éle van/ragad/de csatkos lettem (sáros, mocsaras) / gumója van /kákagubó/majdnem olyan, mint a csicsóka /háromélű, mint a ruszkiszurony. Népi taxonómiája: Szinten mindenki ismeri, többen külön taxonként, de nem mindenki tudja a "jó" helyi nevét, illetve több név él párhuzamosan [a háromélű sás neve csetkáka / a csattogó a kutyahe- rélősás és a háromélű sás is/káka sokfajta van /háromélű sás, pulykasás, az egy). Aki nem tudja a nevét, vagy akár nem ismeri a fajt, az is mond rá nevet (sás /sásféle /csetkáka /ilyen káka /kákaféle, szecskákaféle), ritkán marad név nélkül. A magassás-fajokkal sokan összevonják, tévesztik (pl. háromélű sás), mások határozottan különválasztják (a háromélű sás más vót, az nem a csattogó/a háromélű sás nem keményszárú (mint a csattogó)). Carex melanostachya és acutiformis (bókoló és mocsári sás) (adatszám: 78). Pusztai mocsarak, üde mocsárrétek jellemző faja. Ismertségük: 99%- Népi neveik: Leggyakoribb nevei: sás [a sima sás), háromélű sás, kutyaherélő sás. Sokan mindkét nevet ismerik. Ritkább nevek: sáska, fekete sás, vízi sás (ez inkább jelzős), barnalevelű sás. Több sás nevű növény nem Carex (hanem Glyceria maxima, Bolboschoenus maritimus, Phalaris arundinacea, Eleocharis palustris, Iris pseudacorus). Népi élőhelv- meqhatározásaik: Lapos helyen, éralján /laposban /aljas részeken / vizes területeken /aljas fődeken, vizenyős helyeken, laposokban /kubikgödrökben, laposban/lapos helyeken, víz szélibe/vizes területeken, erekben, ahol egész sok nedvességet kap a gyökere/a nádba van /laposabb, aljasabb részen / mocsaras részeken / vizes részeket szeretik / vízi növény / Hortobágy szélibe, ahui sokáig áll a víz, sásos széna. Népi felhasználási módjaik: Hitvány anyagból van, jószág nem szereti/a sást lekaszáltuk/ha idejében vágódik, jó takarmány/csutkakötni, télen megette a marha/kaszálják/étettük, kis- kaszával levágtuk, jól száradt, heverőmarha és birka megette / gyűjtöttem / inkább a marha ette / marhafélének jó takarmány / ki kellett huzgálni a rizsből. Egyéb jellemzőik: Három éle van, mint a borotva/nem hoz gumót / vágás /buzogánya van/elvágja az ember kézit/minden évben fél méte- rit bővül (a klón) / véres lett a térdünk, piszkosul vág / három éle van /sovány. Népi taxonómiájuk: A sást mindenki ismeri. Legtöbben több-, akár 5—6-féle sást is megkülönböztetnek (a sásnak van többféle fajtája/a sás egyik fajtája /3-4-félére is rámondom / van vékonyabb, szélesebb / van magasabb). Többen külön taxonként kezelik (a sás/a rendes leveles sás/ a kutyaherélő sás), de nem mindenki tudja a "jó" helyi nevét, illetve több név él párhuzamosan (a sást hívjuk fenyernek is/a sás ugyanaz, minta fekete sás és a komócsin/a csetkáka is a sásfélékhez tartozik?/a csetkáka a sás és a káka a laposban /háromélű sás, barna sás, vörös sás - ugyanaz/ háromélű sás, csetkáka ugyanaz/kétélű sás, háromélű sás, csak úgy hallásból). A háromélű sás a Bolboschoenus-ra is vonatkozhat. Valaki érzi, hogy többféle sás van, csak ő nem tudja ezek nevét (Carex acutiformis-ra terepen: nem tudom, sás). A csáté és a siska a laposban növő "sásfélék" ösz- szessége (Hajtsd ki abból a siskásból!/Valami rossz csáté!). A Carex vulpina egyesek szerint sás, mások szerint nem (de nincs kellő számú adatunk). Glyceria maxima (vízi harmatkása) (adatszám: 36). Mocsarak, árkok gyakori faja. Ismertsége: 55%. Népi nevei: Több, de gyakran csak bizonytalan nevet gyűjtöttünk: fehérlevelű sás, fehér sás, kásafű?, nádfű?, kétélű sás, vízimuhar?. Népi élőhely-meghatározásai: Kubikokban/laposban, kanálisban/a vízben/lapályoshelyen, vízszéleken. Népi felhasználási módjai: Jó széna, nyár végén csutkavágóval kévébe kötötték az állatoknak/tehén legelte / takarmánynak jó/szegény időkben takarmánynak/nem táplálás / lekaszálható / ezen telelt ki a jószág egyszer. Egyéb jellemzői: Elvágja a kezünket/éles. Népi taxonómiája: Látványos növénye a laposoknak, sokan valamilyen szinten ismerik, de neve alig van, azok egy része is bizonytalan. Többeknek egyszerűen sás vagy valamilyen vízi növény, sásféle, ahhoz hasonlítják vagy azzal tévesztik (csattogószerűség/csetkáka/gyékényfajta / háromélű / nád vóna, de nem az... / komócsin féle / nem nádl/perje valami/rozsnyok/valami fényért valami sás / víziperje, vízifenyer?) vagy egyszerűen gaz/szénaféle vagy a magasságára figyelnek (nem muhar...). Solanum dulcamara (ebszőlőcsucsor) (adatszám: 17). Halastavak és árkok nádasainak, üde szegélyeknek szórványos faja. Ismertsége: 59% (túlbecslés is lehet). Népi nevei: Nem tudtunk nevet gyűjteni. Népi élőhely-meghatározásai: Csatornaódalakon / kerítésen. Népi felhasználási módjai: Jószág nem eszi. Népi taxonómiája: Alig ismert növény (biztos láttuk. .. / ez még a nagy kérdési), néhányan emlékeznek rá (szokott a kerítésen lenni, valami bogyó (lehet a neve)), de nevét nem tudják. Rokonítják a S. nigrum-mal (nem kutyaszőlő), a Persicaria lapathifolia-val (vérfűhöz hasonló, de annak rózsaszín a virágja). Egyéb adatok: Általános megállapítás, nem erre a fajra vonatkozik: ha szerette a jószág, nem tudott megnőni. Sparganium erectum (ágas békabuzogány) (adatszám: 18). Bővizű mocsarak és csatornák faja. Ismertsége: 67% (túlbecslés lehet). Népi nevei: Ritkán gyűjtöttünk nevet (bíkatőr - háromszor, bíkadárda - egyszer). Népi élőhely-meahatározásai: Laposas helyen / vízben, a Hortobágy- ban / folyókba van? / a Nyíri-kút környékén, sziken, mint a sás / vízbe / vizesárkokban /a halastóban. Népi felhasználási módjai: Semmisem eszi. Egyéb jellemzői: Mint a sás, kemény, zörgős, 2-3 m átmérőjű. Népi taxonómiája: Sokan bizonytalanul vagy nem ismerik, névről alig néhányan. Terepen sokan ismerősnek mondják. Vízi fajokkal tévesztik a nevét: súlyom, sárgaliliom. Van, aki a bíkatőr nevet hallásból ismeri, de a növényt nem, képről sem ismeri fel. Lemna minor és Spirodela polyrhiza (kis és bojtos békalencse) (adatszám: 31). Mindenféle állandóbb vízben gyakoriak, elsősorban a Lemna minor. Ismertségük: 100%. Népi neveik: Bíkalencse, ritkábban békalencse, ritkán vadlencse, hínár, békanyál (utóbbi kettő név alacsony növényismeretre vall). Népi élőhelv-meohatározásaik: Vízbe/vízbe, mocsaras helyen / lapos, sokáig áll a víz/nagyobb vízen van / vízen / víz/víz-
