Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény- és növényzetismerete. I. Szikesek, rétek, mocsarak és löszgyepek növényei, valamint az őshonos fásszárúak és erdei lágyszárúak
14 MOLNÁR ZSOLT-HOFFMANN KÁROLY tévesztés, hanem fantázianév), vadportulácska. Népi élőhely-meghatározásai: Sziken is/kertekben /sziken, kertekben (független adatok!) / vizes helyen. Népi felhasználási médiai: Birka kiköpi, semmi jószág sem eszi. Egyéb jellemzői: Ragad/megdörzsöli a szárát, vízzé válik: feljön a nap, kinyílik, lemegy a nap, bezárul, (ezért) tátogó). Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, néhányan a nevét nem. Kapcsolódik a kerti portulácskához [portulácska vadba / vadportulácska/portulácskához hasonlít / itt is van, de ez szelíd/ a portulácska a kerti). Salicornia europea (szíksófű) (adatszám: 1). Kloridos szikesek ritka faja. Ismertsége: n.é. Jellemzése: A Halas gátjánál fotózták I Piros vöt! Létráról! Spergularia maritima (szárnyasmagvú budavirág) (adatszám: 1). Erősebben szikes területek ritka faja. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Korpafű - ez tévesztés lehet (vő. apró növény, kicsi rózsaszín virágokkal). Rétek fajai Alopecurus pratensis (réti ecsetpázsit) (adatszám: 67). Szikes rétek tömeges, típusalkotó faja, de sok más élőhelyen is előfordul, másodlagos élőhelyeken is gyakori lehet. Ismertsége: 93% (a kis tudású emberek miatt nem 100%). Népi nevei: Két neve van: perje és pipaszúrkáló (utóbbi ritka változata a fogpiszkáló). Többek szerint tavasszal perje, ha levénül, pipaszúrkáló, ősszel perje (az alja perje, a széna pipaszúrkáló/a pipaszúrkáló a perje szára / a perje, az alsó fűnövény, a pipaszúrkáló, egy szál magába felszalad / addig perje, míg fel nem magzik). Mások a zöld friss hajtást is pipaszúrkálónak hívják, és a kórót is perjének. Sokan csak az egyik nevet használják, de a másikat is értik (annak is lehet mondani). Egyszer: pipaszúrkálóperje. Ritkán nem ismerik a perje nevet, máskor ismerik, de másra értik (pl. a Poa angustifolia-ra I aprómező/az kicsi/vetett fű-különösen Balmazújvároson). A pipaszúrkáló ritkán vonatkozhat az Achillea kórójára is. Élőhelyre utaló jelzős szerkezet: laposfű. Ritka név: pipaszúrkáló muhar. Népi élőhely-meghatározásai: Aljas helyen /perjés/lapos szélin, laposban / avval szokott felfordúva lenni a Zsidó-Magdolna / alja fődön, se nem lapos, se nem..., vizes tavasszal / tippan közt nő, laposszéleket szereti, ahol vizesebb / laposak szélibe, ahol mán nincs víz / laposnak a szélibe, laposba is, vizesebb részt kedveli / erek szélein, ahol nyersebb, vizesebb /pipaszúrkálós /hajlatos részen, lapályos terület legelőn /laposabb, zsom- békosabb, vizesebb részeken, laposszélében /zsombékos részen /mindenütt / laposódalban, ősgyep. Népi felhasználási módjai: A perje szára (jó) pipaszúrni / nem olyan jó mező /végigéri a jószágot/egy rongy valami, de a birkának jó /ha a pipaszúrkálóhoz abrakot nem ad, kihegyesedik a csípője, hastölteléknek való!/jó takarmány, de ha felnő, csak bendőtöltelék/olyan sikertelen /laposszéleken, fekete szurkos fődeken terem a perje/ha nem járassa le (idejében), nem eszi meg (később) /az alját meg is eszegeti, de a szárát nem / végigér a tehénbe!/semmittevő növény!/jó takarmány. Egyéb jellemzői: Kigórta a fejét a siska; siska, mert sovány /bunkója van/bojtja van / végén magvas rész/a vége sodros (a füzérketengely!) /mint a buzogány/ teteje gumós/gyengeszárú. Népi taxonómiája: Szinte mindenki ismeri, nevét is tudja, terepen is felismeri. A kis tudásúak a tippannal összevonják, illetve tévesztik. Egyéb adatok: Ecetpázisfű (sic)./így írta a nemzeti park: az ecsetperje[sic) kaszálást engedélyezem. Agrostis stolonifera (fehér tippan) (adatszám: 56). Üdébb, zsom- békosabb szikes mocsárrétek olykor tömeges faja. Ismertsége: 80%. Népi nevei: Leggyakoribb neve a fenyer (ritkán fenyér), Kunmadarason harmattartó, harmatitató, harmathörbölő (máshol ezeket a neveket nem ismerik, de olykor - a harmattartási tulajdonság miatt - megértik), néhányszor: bundaszőr (részben jelzős névként). Ritka név: vörösfenyer, gyöngypázsit (itt a faji azonosítás bizonytalan), vereshője (valószínű nem hortobágyi név). Népi élőhely-meghatározásai: Laposszél, érszél/ fut a pocsolya tetején, a kotún / vizenyősebb részen, 4-5 hektáros foltokban /lapos szél in /laposi mező, a mocsár tetejin nő meg /laposok szél in, nem úgy állandóan áll a víz, hanem olyan lapályos részeken, tocsogós helyen / fenyermező, vizes helyen / főzete (sic) / fény eres mező / fenyerféle lapos mező / harmattartós mező, szíkfertő szélén /zsombékos laposban, aljas részeken / harmattartós mező / ez alatt vizes a főd, lapos szélin / vízbe van / vízszélin / lapos evvel van tele / laposszéli mező / vizes területen /zsombékos laposban, aljas részeken. Népi felhasználási módjai: Fosómező / vizes mező / tenyeres széna, jó puha széna, szénának is jó, jószág is lelegeli/ha mezőtlen nyár van, megeszi, keserű, ősszel eszi, mert megfagyott /Mit akarsz, ez tiszta harmatitató!/szoktuk kaszálni nedves években / később (nyáron) érdemes levágni / nemigen szereti a jószág / jobb a pipaszúrkálónál / nem eszi az állat. Eovéb jellemzői: Ha a kasza vágja, amott is csapódik, húzza egymást/gyökere összenő, olyan, minta hínár/sokáig megtartja a harmatot /sűrűre nő, nehéz vót kaszálni, süp- pedős, sok a töve/olyan sűrű, mint a bundaszőr/kánikulában is délben vizes, nem szárad fel, sűrű, mint a bundaszőr, mintha pázsiton menne (az ember) /mint a nád bojtja, a virágzata tartja a vizet/reggel a legkésőbb szárad fel / fut, sokáig vizes marad, borzasztó sűrű/sűrű, amikor a víz lehúzódik / rángós mező / mint a tarack, gazdagon nő a zsombikokon / rossz kaszálni /sűrű a levele, futó / fut /poroz /40 cm, szürkés. Népi taxonómiája: Sokan ismerik, egyedi tulajdonságait is nagyon jól jellemzik. Néven nevezik, terepen felismerik. A kisebb tudásúak gyakran tévesztik, az Alopecurus-szal, Festuca-val, mint leggyakoribb, legjobban ismert füvekkel vagy más fajokkal (azaz szinte mindenféle fűvel) "rokonítják" (tippanhoz lesz / lényegében tippan /perjeféle /pipaszúrkálóhoz hasonló / rokonság a fenyerhez / valami siska féle / valami tarack, mezei tarack / vadzab/mint a tarack/libatippan/háromélű/finom perje, perje nevit tudom csak/árvalányhajhozhasonló). Sokan a Poa angustifolia-hoz hasonlítják, de nem vonják őket össze [a bundaszőr majdhogynem olyan, mint a fenyer), hiszen a Poa is sűrű, nehéz kaszálni (vö. a bundaszőr nevet, ill. jelzős szerkezetet mindkettőre mondják). Calamagrostis epigeios (siskanádtippan) (adatszám: 20). Szikes réteknek, de sok más élőhelynek is terjedőben lévő, helyenként már gyakori faja. Ismertsége: 25%. Népi nevei: Leggyakrabban a komócsin nevet adják neki, de ez csak átvétel a Phalaris-tól. Népi taxonómiá ja: Mint új jövevényt tulajdonságai (méret, alak, minőség) alapján elsősorban a Phalaris-hoz (vagy a nádhoz) rokonítják [a komócsinhoz hasonló/nem a komócsin1 / van az igazi komócsin... /a nádhoz hasonló), máskor tévesztik [vadtarack, tarack kivirágozva). Olykor a savanyú füvek csoportjába sorolják (fenyer ez is/rozsnyok, annyira sovány).
