Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nyakas Miklós: Bihari hajdúság - korai kurucság
74 NYAKAS MIKLÓS A szabadságharc kitörésekor a bujdosók, vagabund elemek, volt katonáskodók, szökött jobbágyok sereglettek Rákóczi zászlai alá, tehát a feudális társadalom zárt kereteiből valamiképpen kikerült csoportok alkották a mozgalom bázisát. Várad elfoglalása (1660) és visszafoglalása (1692) közötti időszak a magyar történelemnek általában, a bihari térségnek pedig különösen nehéz időszaka volt, hadak járásával, rablóbandák pusztításával, sarcolásokkal, török, magyar és erdélyi portyák állandó pusztításával súlyosbítva. Tehát mintegy „termelte" ezt réteget. A futások, sarcolások sok település végleges vagy időleges elnéptelenedését hozták magukkal. E terület volt a „bujdosók", majd a kuruc mozgalom bölcsője, egyik fellegvára, amely egyben a hadak állandó járását is jelentette. A „bujdosók" első hadmozdulatai 1672-ben kezdődtek, mire a következő évben császári visszavágás volt a válasz. A kor nehéz viszonyaira jellemző, hogy amikor 1674-ben Szalontán üléseztek, kérték Apafit, Bihar megye nehéz helyzetére jelöljön ki más tartózkodási helyet számukra. 5 A lassanként kurucoknak mondott bujdosók azonban maradtak Biharban, s itt - Csatáron - választották meg fejükké Wesselényi Pált. 6 A mozgalom fénykorát Thököly fejedelemsége alatt érte el, de Bécs sikertelen török ostroma után tekintélye hamarosan hanyatlott. Beretytyóújfalu 1685-ben a kuruc követeléseknek fegyveresen is ellenállt. Sikertelenül! Thököly elfogatása után azonban a kurucok a császáriak oldalára álltak, Konyáron például 1000 felkelő. Petneházy kurucai is ott voltak Caraffa seregében, aki 1686. február 9-én elfoglalta Szentjobbot, magyar őrséget hagyva benne. Még ez évben Komádinál is csata volt a törökökkel. 7 A környékbeli apróbb török végvárak ostroma Buda visszavételét követően megkezdődött, amely a hadak vonulását jelentette. Várad hosszan elhúzódó zárolása (1691/2) a környék népének nagy megpróbáltatást jelentett. Bihar vármegye hatósága ebben a helyzetben azért sem tehetett sokat, mert maga is az újjászerveződés állapotában volt, s erre Szentjobb visszafoglalása után, 1688-ban kerülhetett sor. Várad ugyan 1692-ben felszabadult, de a török portyázok a még török Gyulára támaszkodva többször is pusztították a területet. így például 1693-ban egészen Debrecenig. 1697-ben ismételten végigdúlják a vidéket a tatár hordák. Bihar számára a török világnak ez volt az utolsó megpróbáltatása. A vészterhes évtizedek alatt úgy tűnik, a bihari hajdúvárosoknak rendkívül lényeges dolgokat sikerült megőrizni. Amellett, hogy általában biztosították a település lakottságának folyamatosságát, a jelek szerint birtokában maradtak a mezővárosi önigazgatásnak is. Ugyanakkor fontos kiemelnünk, hogy nem történt, nem történhetett kísérlet a törvényhatósági joghatóság megszerzésére, mint a szabolcsi hajdúvárosok esetében. Nézzük Berettyóújfalu esetét. Az 1692-es kamarai összeírás szerint Újfalu Bihar vármegye jelentős települése ötvennégy családdal, amelyből négy kuriális nemes, ötven pedig hajdú. 8 A kuriális nemesek jogállásáról az általánosságokon túl közelebbit nem tudunk mondani. Az összeírásból kiderül, hogy Berettyóújfalu eredeti, - egyébként szűkös - határa részint a természetes pusztásodással, de még inkább a török pusztítás okozta elnéptelenedett falvak határával jelentősen bővült. Az 1660 előtt elkezdődött pusztabirtok szerzés folytatódott, ennek állomásait itt most nem részletezhetjük. Nagyszalonta esetében a birtokszerzést egyenesen az alföldi, nagyhatárú mezővárosainkkal - Szeged, Debrecen, Jászkunság - vethetjük egybe. Említeni érdemes, hogy az öt éve néptelen Vasad helységben is lakott 60 fegyverrel szolgáló hajdú. Ezekről közelebbit mondani nem tudunk, de talán összefüggésben állhatnak Bagossy Pál itteni földesuraságával. Az 1702-ben felállított hajdúezred parancsnoka Bagossy Pál, később Rákóczi brigadérosa. 9 Ez viszont azt mutatja, hogy hajdúknak mondott népességgel a kishajdú helyeken kívül is számolnunk kell. 1692-ben Bagossy Pál Biharban, Köbölkúton, Bogyoszlón és Vasadon (Érmellék) birtokos. A hajdú ezred parancsnoka, s mint ilyen császári tiszt, akinek egysége Olaszországba került. Később Rákóczi brigadérosa. Biztosan felülről irányítottan, a császári hadvezetés által jóváhagyott módon szerveződött, ahogyan azt Bagossy későbbi sorsa is mutatja. Az is tény, hogy a szervezés során nagymértékben támaszkodtak azokra a katonaelemekre, amelyeket szegénylegényeknek, hajdúknak, volt végváriaknak stb. nevezünk, s amelyből Bihar területén különösen jelentős létszám volt található. A török hódoltság után a bécsi udvari kamara Gáborjánt is a hajdúvárosokkal együtt kezelte, azokkal együtt idegenítette el, holott Gáborján „nemes város"-nak tartotta magát, amelynek kiváltsága szerintük erősebb volt a hajdúvárosokénál. 1 0 Végül 1702. március 14-én Eszterházy Pál herceg, a nádori fizetésével adós udvari kamarától 100 000 forint fejében meg is kapta Bagos, Bajom, Berettyóújfalu, Derecske, Feketebátor, Félegyháza, Gáborján, Kaba, Kornádi, Konyár, Oláhszentmiklós, Sáránd, Nagyszalonta, Tóti, Zsadány, és - az akkor még puszta - Mezősas Bihar megyei helységeket zálogbirtokként. 1 1 A fentiek a bihari kishajdú városok törzsterületét jelentették. Bagamér, Tépe és Mikepércs pedig a nagyváradi káptalan tulajdonába került. A történtek magyarázzák, hogy a bihari kishajdú városok a Rákóczi szabadságharc időszakában lelkesedéssel álltak a nemzeti ügy és a fejedelem mellé. Nem utolsó sorban azért, mert Rákóczi nyíltan vállalta, hogy elődei és általában az ország különféle kiváltságolásait tiszteletben tartja, az elszenvedett sérelmeket jóváteszi. A bihari kishajdú helyek joggal remélték, hogy ez vonatkozik az ő jogfosztott állapotukra is. 5 BorovszkySamu (szerk.) :Bihar vármegye és Nagyvárad Bp. é.n. (1900). 518-521. Itt a következők voltak Mikolay Boldizsár, Bernáth Zsigmond, Szendrei Vég Mihály, Jászberényi Mátyás és Mezei Nagy György. 6 Ez évben aug. 23-án Csatár helységben gyűltek egybe a bujdosók, ekkor választották meg vezérüknek Wesselényi Pált. Uo. 7 Csorba Csaba: Szentjobb. Bocskai bihari várai. I. Debrecen. 2004 8 Mezősi Károly. Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692). Bp. 1943. 9 Uo. Bagossy Pál életrajzi adataira lásd: Heckenast Gusztáv. Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban. Életrajzi adattár.Sajtó alá rendezte Mészáros Kálmán. Bp. 2005.33. 10 Gáborjánra Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története. Debrecen, 2005.195 -201. 11 Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen é. n. (1958.).
