Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
RÉGÉSZET-ÓKORTUDOMÁNY - Csedreki László, Dani János, Kis-Varga Miklós, Daróczi Lajos, Sándorné Kovács Judit: A hencidai aranykincs interdiszciplináris vizsgálatai
44 CSEDREKI LÁSZLÓ, DANI JÁNOS, KIS-VARGA MIKLÓS, DARÓCZI LAJOS, SÁNDORNÉ KOVÁCS JUDIT alapján legnagyobb mennyiségben O-t, Si-ot és Al-ot tartalmaz, emellett kísérő elemként Na, Mg, K, Ca és a Fe fordul elő. Az összetétel alapján feltételezhető, hogy az anyag a szilikátok csoportjába tartozik. Az ismeretlen vörösesbarna anyag beazonosításához a fentiek mellett FTIR-spektometriai vizsgálat is készült, mely alapján feltételezhető, hogy a vizsgált arany csüngők hátoldalán lévő sötétvörös színű anyagmaradványt legnagyobb részben okker festék alkotja. További eredmény, hogy az egyes csüngőkön lévő okker festékek kémiai összetétele egymással megegyezik, valamint az okker pigment mellett jellegzetes összetételű kísérő anyag jelenléte nem mutatható ki. A CSÜNGÖK VISELETE, FUNKCIÓJA A Vel'ké Raskovce-n (Nagyráska) az ásató megfigyelése szerint egy kivételtől eltekintve csak férfisírokban fordultak elő a csüngők (VIZDAL1977, 116). A csüngőket tartalmazó tibavai sírok nemi meghatározottságáról nincs megbízható információ; Bognár-Kutzián Ida véleménye szerint valószínűleg férfisírok mellékletei lehettek az aranyak (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972,146). A rákóczifalvi temető különösen értékes adatokat szolgáltatott a csüngők viseletéről: egy kivételtől eltekintve a halánték két oldalán kerültek elő, mely alapján a domborított felükkel kifelé talán egy főkötőhöz, fejdíszhez varrva párosan viselhették (CSÁNYI-RACZKY-TÁRNOKI2009,20) magas szociális státuszú nők. Ugyanezt a nemi megoszlást figyelte meg több korábban feltárt temető esetében Patay Pál, vagyis a Bodrogkeresztúrikutúrában kizárólag nők viselték a kisebb méretű arany korongos ill. gyűrűs csüngőket (PATAY 1958,42,43). Ezek alapján úgy tűnik, hogy a korai rézkor időszakához képest változás történt a csüngők viseletével kapcsolatban: a férfiak helyett a közösség valamilyen módon kitüntetett nő tagjainak viseletévé vált az arany csüngő. Patay P. megfigyelései alapján ezeket a kis méretű aranycsüngőket néha a nyakban is (zsinórra fűzve nyakláncként vagy a ruhára varrva) viselhették (PATAY 1975,15). A nyaki viseletre utalnak a várnai temető 2. és 3. számú agyagmaszkos sírjában tett in situ megfigyelések is (FOL-LICHARDUS1988, Abb. 1., Abb. 40, 186-188; HANSEN 2007,199)- Az extrém nagy méretű mojgrádi korong esetében Makkay János is egyfajta „mell-lemez" viseletet tudott elképzelni (MAKKAY 1985b, 67). Hasonló megfigyelések tehetők a várnai temető arany csüngőket rejtő sírjai alapján: kompozit nyaklánc központi csüngője, pektorálé, felvarrt ruhadísz, esetleg fülbevaló (FOL-LICHARDUS 1988,184, 188,204-205,208,277, Abb. 1, Abb. 31, Abb. 40, Abb.218; JOVANOVIC1996, 31-32). A nagy méretű csüngők funkciója kapcsán Vékony Gábor 196263-ban írott - sokáig kiadatlan - tanulmányában felvetette a szállítási (kereskedelmi) célra gyártott másodlagos nyersanyagként való értelmezés lehetőségét is (VÉKONY 2007,95-96). Vékony G. a karikás csüngők termékenységi, szerelmi kultusszal kapcsolatos értelmezését hangsúlyozta, és a női sírokban való előfordulásuk alapján ezeket papnők viseleteként határozta meg (VÉKONY 2007,113-115). Ezen példák alapján joggal feltételezhetjük, hogy a hencidai kincs csüngőit is vagy egy fejdíszre, vagy pedig egy öltözék nyaki részére felvarrva viselhették. A felvarrást egyértelműen alátámasztják a csüngők felső részén lévő lyukak közötti kopásnyomok, melyek valamilyen szerves anyagból készített zsineg vagy fonál nyomát mutatják! A nagyméretű (12.) korongos csüngő fejdíszen való viselete, méretéből adódóan kevéssé valószínű; ennél legnagyobb valószínűséggel a mellkason való viseletre gondolhatunk. NYERSANYAG, KÉSZÍTÉSTECHNIKA A globális rendszerben vizsgálva kétségtelen, hogy a csüngők a Carpatho-Balkan Metallurgical Province (CHERNYKH1992, Fig.15.) termékei, melynek keretein belül a Kr.e. 5. évezred 2. felében - helyi nyersanyagok felhasználására alapozva - óriási jelentőségű és hatású virágzó fémművesség jött létre Európában először. A hencidai csüngők az XRF vizsgálatok tanúsága szerint igen nagy tisztaságú aranyból készültek. A fém tisztasága egyértelműen arra utal, hogy a csüngők készítéséhez szükséges lemezt termésarany rögből állíthatták elő. Egyet kell tehát értenünk Makkay Jánossal abban, hogy a Kárpát-medence és egyben Európa első aranyművességi köréhez nem bányászatból, vagy aranymosásból 1 6, hanem a legkönnyebben hozzáférhető felszíni termésarany összegyűjtéséből biztosították a nyersanyagot (MAKKAY 1985b, 94; MAKKAY 1989,101; MAKKAY 1991,121; MAKKAY 1995,70-71; MAKKAY 1996,39-40)! Erre utalhat A. Hartmann azon megállapítása, mely szerint az ón (Sn) nélküli arany biztosan nem mosott arany (HARTMANN 1968, 20). A hencidai csüngők a 10. és 11. kivételével összetételük alapján az ún „B" típusú („Berggold") aranyból készültek, mely 10 % alatti az ezüstöt (Ag), 0,01-1,2 % a rezet (Cu) tartalmaz (HARTMANN 1970,41). Teljesen hasonló aranyból készült a tibavai csüngők többsége is (HARTMANN 1970, 114-115 - Tabelle 17.). Ez az aranyfajta jellemzően a rézkorban ill. a kora bronzkorban volt használatban (HARTMANN 1968,23; Abb.2). A10. és 11. tipológiailag is azonos csüngők réztartalma meghaladja a 3%-ot, így ezek biztosan másféle nyersanyagból készülhettek. Hasonló jelenséget lehetett megfigyelni az tibavai 15/55-ös sír egyik csüngője esetében, melynek nyersanyagát a Földközi-tenger K-i feléből valószínűsítette Hartmann (HARTMANN 1970,42,116-117 - Tabelle 17.). Sajnos metallográfiai vizsgálatok még nem készültek a hencidai csüngőkről, így azok készítés technikájára vonatkozóan nem tudunk biztosat mondani. Mindenesetre a korábbi prekoncepciók által sugallt primitív technika (aranyrögök hideg kalapálással történő megmunkálása) helyett a hasonló korú várnai temető 53 aranytárgyának komplex vizsgálatai meglepően fejlett - az öntés több módját és egyéb kifinomult technikákat alkalmazó - aranyművességre derítettek fényt (ECHT - THIELE - IVANOV1991). A hencidai csüngők súlyszázalékos összetételei jól beleillenek a várnai aranytárgyak analízise során kapott eredmények közé (ECHT THIELE - IVANOV1991,637-640, Abb. 2.), tehát hasonló, vagy azonos forrásból szerezhették be a nyersanyagot. 16 Az eddigi anyagvizsgálatok alapján mind a bányászat („B" Gold), mind az aranymosás („BP" Gold) főként a bronzkortól terjed el.
