Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Dr. Csinády Gerő, a geográfus
204 MEZŐ SZILVESZTER zott egyházi befolyástól is. Hazájukba való visszatérésük után így katedrájukon a kartéziánus filozófiának hol nyílt; hol burkolt hirdetővé váltak.". 20 2 Csinády Gerő szerint a debreceni kollégiumnak a 17. század második felében három olyan tanára volt, akik a geográfia alapjainak megvetésével a földrajztudomány helyi kibontakozását nagyban elősegítették: Komáromi Csipkés György, Szilágyi Tönkő Márton és Lisznyai Kovács Pál. 203 A tanulmány további részében az ő szerepvállalásuk mélységét és intenzitását elemezte a kellő körültekintéssel dolgozó szerző. Debrecen földrajzi hagyományainak szempontjából különleges fontosságot tulajdonított még a 18. század első felében tevékenykedett Maróthi Györgynek. 20 4 írása hátralévő sorait teljes egészében az ő geográfusi és asztronómusi munkásságának szentelte. Dolgozata legvégén további tudománytörténeti kutatások programba vételét szorgalmazta, amelyek segítségével világosabb képünk lenne Maróthi György halála és a debreceni egyetem 1914. évi megalapítása között eltelt 170 év földrajztudományi törekvéseiről. Külön felhívta a kutatók figyelmét Ujfalusi Ferenc, Piskárkosi Szilágyi Sámuel, Hatvani István, Budai Ézsaiás és Kerekes Ferenc geográfiai munkásságára. 20 5 Végül összegezte gondolatait:,,... Debrecen, »a maradandóság városa« ősi kollégiumában - legalábbis földrajz vonalán - mindenkor lépést tartott a haladó eszmeáramlatokkal és az európai tudománnyal, s ezeket szétsugározta az országba. 4 babona elleni küzdelemtől a politechnikai nevelésig olyan gondolatokat is érlelt, melyek máig sem vesztettek időszerűségükből.". 20 6 Az előzőekben boncolgatott téma két később született ismeretterjesztő munkájában is megjelent. Az 1600-as évekbeli, hiedelmektől terhes cívisváros világa elevenedik meg a Babonaellenes harc Debrecenben a XVII. században és a Komáromi Csipkés György küzdelme a babona ellen című írásaiban. Mindkét cikke azt a heroikus küzdelmet mutatja be, amit a debreceni kollégium széles látókörű és felvilágosult gondolkodású professzora, Komáromi Csipkés György folytatott az áltudományosság és a babonaság ellen. Csinády Gerő a csillagászati földrajz egyik legkorábbi hazai képviselőjének tekintette Komáromi Csipkést, aki 1665-ben Judicaria Astrologia, avagy az Üstökös Tsillagok felől való Judicium címen vitairatot jelentetett meg Debrecenben. Ebben a száz oldalas könyvecskében a teológiai tevékenységéről ismert tudós maró kritikával illette az emberek hiszékenységét pénzért kihasználó horoszkópkészítőket, elválasztotta egymástól az asztrológiát (csillagjóslást) és az asztronómiát (csillagászatot), fellépett a „hajascsillagokhoz" fűződő babonák ellen, s végezetül összefoglalta korának tudományos ismereteit az üstökösökről. Csinády Gerő ismeretterjesztő tevékenységének tárgyalása kapcsán nem mehetünk el szó nélkül azon írások mellett sem, amelyek egyik fenti csoportba sem illeszthetők be. Ide tartoznak a könyvismertetők, a regionális földrajz tárgykörében született népszerűsítő cikkek, a Nyikolaj M. 202 Uo. 203 CSINÁDY G.: i. m. 1955.2-5. oldal 204 CSINÁDY G.: i. m. 1955.5-9- oldal 205 CSINÁDY G.: i. m. 1955.9. és 10. oldal 206 CSINÁDY G.: i.m. 1955.11. oldal Przsevalszkij orosz felfedező belső-ázsiai utazásait ismertető munka 20 7 és a hosszabb-rövidebb iskolatörténeti írások. Összesen két recenzió született Csinády Gerő tollából, de azok rendkívül alapos és mély elemzésnek vetették alá vizsgálataik tárgyát. Az első a Pécsi Márton és munkatársai szerkesztésében 1958-ban megjelent Budapest földrajza című könyv első kötetét [Budapest természeti képe) ismertette, a második pedig Futó József 1963-ban piacra dobott Afrika kötetét értékelte. Mindkét írás a Földrajzi Közlemények hasábjain olvasható. 20 8 Ezekben a szerző imponáló szakmai tudás birtokában, a téma irodalmában jártas kalauzként magabiztosan vezette végig olvasóját a recenzált könyvek lapjain. Elmélyült, alapjaiig letisztult földtani, földrajzi, biológiai, klimatológiai és hidrológiai ismereteket feltételez az a mód, ahogyan Csinády Gerő a bemutatott kötetek (főleg a Budapest-monográfia) geológiai, geomorfológiai, botanikai, zoológiai, éghajlattani, vízrajzi és talajtani fejezeteinek anyagát analizálta és részben finom kritikával illette. Noha egy recenzió is lehet olvasmányos, a laikus, nem szakmabeli olvasó számára minden bizonnyal érdekesebbek Csinády Gerő azon Élet és Tudományban megjelent cikkei, amelyek Burmát (a mai Mianmart), az Aral-tó és környékének fejlődését, valamint a Krím-félsziget geográfiai különlegességeit tárgyalták. 20 9 Ezekben az írásokban a tudományos ismeretterjesztésben otthonosan mozgó szerző - bár maga nem járt egyik bemutatott területen sem - jól áttekinthető földrajzi képet rajzolt a három különleges földrajzi egységről. A szabatos stílusban, szép magyarsággal megfogalmazott dolgozatok szilárd természetföldrajzi alapokra építkezve mutatják be a szóban forgó területek gazdasági életét. Az egyes leírásokattarka néprajzi elemek és érdekes utazástörténeti szemelvények színesítik. A Burmáról szóló cikkében például nem felejtkezett el beszámolni gróf Széchenyi Béla földbirtokos 1877 és 1880 között megvalósított ázsiai expedíciójáról, amikor a „legnagyobb magyar", Széchenyi István fia Lóczy Lajos geológus, Bálint Gábor etnográfus és Gustav Kreitner osztrák térképész társaságában - eljutott az Irrawaddy folyó mocsaras deltavidékére is, Alsó-Burmába. 21 0 A másodiknak említett cikkében, a „Turáni Alföld" változó természeti környezetét és évezredes múltra visszatekintő ősi oázisgazdálkodását a 19. században tevékenykedett nyírbátori mezőgazdasági kutató, Ónody Bertalan 1870-es évek közepén megvalósított közép-ázsiai utazásán keresztül ismertette. A jeles dinnyetermesztő tollából több tanulmány is fennmaradt kalandos expedíciójáról. Ezeket az írásokat - köztük a Vázlatok közép-ázsiai utamból címűt - Csinády Gerő többször is emlegette cikkében. 21 1 Ónodyról és nemes célkitűzéséről így vélekedett: „Ónody nem volt tudós geográfus, hanem képzett, lelkes és művelt nyírbátori gazdaember. Azt a célt tűzte maga elé, hogy a Turáni Alföldön az öntözés kérdéseit és 207 CSINÁDY Gerő: Przsevalszkij. Élet és Tudomány, 1956.32. szám 208 Budapest földrajza (1958.4. szám); Afrika (1964.2. szám) 209 Burma (1956.12. szám); Az Aral-tó és környéke a fejlődés tükrében (1957.32. szám); Krím (1959.38. szám) 210 CSINÁDY G.: i. m.1956. b. 369. oldal 211 CSINÁDY G.: i. m. 1957. c. 1008. oldal
