Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció
A NÖVÉNYEK ÉS A CIVILIZÁCIÓ 215 jövő útját. A növények felfedezése egy-egy népcsoport közösségi tudásának köszönhetően, jóval gazdagabb és messze túlmutat a kultúrnövények körén, hozzájárulván a botanikának mint tudománynak a megszületéséhez. 3 5 A NÉPI NÖVÉNYISMERET A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A magyarság természetismeretében is meghatározó szerepet játszik a növényvilág. A paraszti világ növényismerete szellemi kincs, ugyanúgy része a népi kultúrának mint a népművészet vagy a népköltészet. De része a tudománynak (pl. etnobotanika)- már történt róla említés - ugyanis a tudományos növényismeret a közösségi tapasztalatokon nyugvó népi növényismeret forrásából is táplálkozik. A közösségi tudást tükröző népi növénynevek nyomtatásban történő megjelenése a 17. században vette kezdetét, gondolván itt elsősorban Méliusz Juhász Péterre vagy Lencsés György orvosbotanikai munkáira. A18. században Ben kő József mát tudatosan használta a népi növényneveket, hiszen ezek utaltak a növények használhatóságára 3 6 is. Megjegyezvén, hogy az elnevezésben tükröződött a növények használhatósága, továbbá morfológiája. A népi növényismeret tudományos megfelelője az etnobotanika. Gunda Béla 3 7 az elmúlt évtizedekben hívta föl a figyelmet Borbás Vincére (1844-1905), korának kiváló botanikusára: „Napjainkban az ember és a növényvilág közötti kapcsolatok vizsgálata a néprajzi érdeklődés előterében áll, s az etnobotanika eredményei kontinensek, földrészek benépesülésére, műveltségének fejlődésére vethetnek új fényt." Az etnobotanikában ötvöződik a természet-, nyelv-, történelem-, helyismeret. Szorosan kötődik ugyan a gyűjtögető gazdálkodáshoz, de a mezőgazdasági kultúra térhódításával sem szűnt meg a szerepe. Lényegében a növényeknek az emberi kultúrában betöltött szerepével, hasznosításának módjaival, a növényekhez fűződő ismeretekkel, hiedelmekkel és szokásokkal foglalkozik. Az etnobotanika a kultúrtörténetnek, a néprajznak, a botanikának és a nyelvtudománynak egyik fontos segédtudománya. E tudományterület nemcsak a múlt, hanem a jövő szempontjából sem közömbös, hiszen utal kisebb-nagyobb közösségek hasznosított, gyarapított, fenntartott, netalán pusztított környezetében lévő biológiai sokféleség állapotára. Az ember és a természetes növénytakaró kapcsolata 3 8 A Kárpát-medencében még a 20. század első évtizedeiben is változatos volt. „A föld35 Molnár V.A. (2009) 36 Rácz J. (2001): 287-298. Lásd még: Beythe András: Fives könyv fiveknek és fáknak nevekről, természetökről és hasznokról.. .Németújvár, 1595. Ez a munka Méliusz Juhász Péter művének felhasználásával készült és benne van a szerző apjának, Beythe Istvánnak is több évtizedes botanikai tapasztalata. Tudvalevő, hogy a 16. századi füvészköny vek elsősorban a kor emberének gyógynövényeiről adtak számot, amelyben benne volt az antik világ öröksége, főleg a rómaiaké, de a magyar nép növényismerete, továbbá Európa korabeli egyetemein tanult magyar diákok tudása is. Lásd: Ua. Debrecen, 2003. Reprint. Utószó., Vajkai A. (2004):i26—128. 37 Gunda B. (1971):1-13. 38 Gunda B. (i99o):i65-m rajzi környezet, a hagyományok és tapasztalatok, a különböző forrásból származó ismeretek sajátos etnobotanikai tudáshoz juttatták a paraszti közösségeket." 3 9 Ez a tudás azonban a falusi közösségek körében különbségeket takart. (pl. nők, pásztorok stb.) Míg a kultúrnövények elnevezése csak ritkán tér el az egyes tájegységeken, addig a természeti haszonvétel növényeinek az elnevezése falvanként változhat, sőt egy településen több megnevezés sem ment ritkaság számba. A sajátosságok közé tartozik, hogy nyelvcsere esetén az eredeti növénynév fennmaradása a gyakori. A mezőgazdasági termelés térhódításával a kultúrnövények termesztése feleslegessé tette pl. az ínségnövények, bogyók, gumók, gyökerek, gesztenye, súlyom, levelek, különféle magvak gyűjtését, kéregedények készítését, a fák nedvének fogyasztását, festőnövények hasznosítását, halmérgek, sőt tejoltó növények igénybe vételét. A tűzgyújtás is modernizálódott, nem szükségeltetik pl. a tapló gyűjtése. Továbbá a mai állattartás is ritkán veszi már számításba a vadon termő, takarmányként etetett növényféleségeket, legfeljebb egyes gyomnövényeket. Egyedül a gyógynövények tartják hadállásaikat, sőt napjainkban reneszánszukat élik, nemesített változataik termesztésére mind nagyobb igény mutatkozik. De ugyanez elmondható a hagyományos paraszti gazdálkodás egykoron termesztett növényeiről is: pl. pohánka, köles, tönköly búza, valamint a régi nemesítésű kultúrnövények fajtái stb. A vadnövények gyűjtése az ökológiai viszonyok függvénye. A rájuk vonatkozó ismeretek forrásainak történeti rétegeit már nagyon nehéz egymástól elkülöníteni. így a finn-ugor együttélés során szerzett és a bolgár-török kapcsolatokból eredő ismeretek együvé kovácsolódtak a Kárpát-medence mi s népeinek és a magyarságnak a növénykultúrájával, amihez társult a korabeli füvész- és szakácskönyvek, a nemesi udvarházak, valamint a polgári táplálkozáskultúra jó néhány eleme. Sőt nem zárható ki a prehistorikus Európa „növénytudományának" szerepe sem. Az antikörökség is keresztény közvetítéssel jelentősen hozzájárult a magyarok „botanikai tudásához." 4 0 Ez utóbbi forrás különösen a paraszti kertkultúrában érvényesült, ahol az antik hagyományok - pl. gyógynövények, konyhakerti növények - a kereszténység révén gyökeret eresztettek. NÖVÉNYEK A MITOLÓGIÁBAN A növény összekötő kapocs az anyagi és a szellemi kultúra között. Ügy a paraszti, minta magas kultúrában - költészet, prózai irodalom, művészetek - egyaránt múzsái elem. De állandó szereplője a növényvilág egyes népek, népcsoportok eredetmítoszainak, hiedelemvilágának, meséinek. A történelmi világvallásokban is megjelenik a növény mint szimbólum. 39 Gunda B. (200i):ii—13., 13-36., lásd még: Gunda B.: A magyar etnobotanika európai távlatai - Józsa András Múzeun évkönyve 1981-83. XXIV. Nyíregyháza, 1989.13-22., Uő: A gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodás kutatása. Bp. i948.Klny., Balick, M.J.Cox, P.A.: Plants, people and culture. The science of ethnobotany. N-York, 1996. 40 Lásd: 38.jzet.185.
