Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció
216 SURÁNYI BÉLA A világ univerzális egységét testesíti meg a világfi és változatai. Mind a vad-, mind pedig kiváltképpen a kultúrnövényeknek az ember életében játszott rendkívül fontos szerepe előmozdította azt, hogy mitologizálódjék az egész olyan összefüggés rendszer, amelyben növények szerepelnek, kezdve az anyaölként és általában életként felfogott földtől egészen azokig a kedvező tényezőkig, amelyek kihatnak a növényekre (eső, szelek, fagy)" 4 2 Mellőzve e bonyolult kapcsolatrendszer teljességét, csak néhány jellegzetes elemére térünk ki. A hiedelemvilág bővelkedik olyan istenekben, istennőkben, akik egyes növényféléket testesítenek meg, illetve magával a növényi termékenységgel kapcsolatosak: Démétér, Ceres, Flora, Kóré és természetesen Gaia, a földanya stb. Gyakori az izomorfizmus az egyes népek hagyományaiban, pl. Adonisz véréből sarjadt a tavaszi hérics. A földművelés megismerését is az istenek ajándékának tekintették. Démétér adott búzamagot Triptolemosznak, aki a háromszori szántást személyesítette meg. Dionüszosz tanította meg az embereket a szőlőművelésre 4 3 A közép-amerikai indiánok vélekedése szerint a kukoricaisten a túlvilágon született. Az örökélet, a termékenység szimbóluma a paradicsomi kert növényei között található. A Biblia édenkertjében nő az életfa, a tudás fája. A szláv mitológiai hagyományban a paradicsomi életet a bőséges gabonatermés szimbolizálta, megszemélyesítője Raj (= paradicsom). A népi szemlélet olyan élőlényeknek tekintette a növényeket, amelyek még beszélgetnek is egymással, tehát sok tabu veszi körül őket. Képzeletük szerint sokszor gonosz szellemek kötődnek hozzájuk. Ide tartoznak az ún. gabonaszellemek. „Az agrárrítusok egyes esetekben a termékenység legelvontabb eszményét testesítették meg (...) más esetben a tavaszi-nyári ünnepkör konkrét ciklusaihoz, illetve az azoknak megfelelő mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódtak." 44 A növények az élet egyéb területein is fontos „kelléket" jelentettek. A gyümölcstermés jelképesen a bőség, termékenység kifejezője. A kereszténységben a mag és a gabona a „legáltalánosabb és legmélyebb valamennyi növényi szimbólum között." 4 5 A keresztény szimbolikában az édenkert tudás- és örökéletfája talán a birs volt, mint Homérosz aranyalmája. A kínaiaknál és a japánoknál a bambusz az újév, a lakodalom és a temetési szertartás kelléke. A druidáknál a nyírfa az év első hónapjának jelképeként élt. A galagonyát à keltáknál a tél és a sötétség istenének szentelték. A kereszténységben Szűz Máriához kötődik. Az írek hite szerint a boszorkányok bodzaágon lovagolnak. A gránátalma a föníciai Rimmon kultuszé, ami a termékenységgel volt kapcsolatban. A tölgyet több indoeurópai hagyományban szentként tisztelték. Kitüntetett szerep jutott a rajta élősködő fagyöngynek. De gazdag a fenyő szimbolikája is, nem beszélve a kereszténység adventi ünnepkörében betöltött szerepéről. 4 6 A fűz ellentétes tulajdonságok hordozójaként ismert. „A középkori Európában a dalnak és a költők fájának tartották, mivel úgy vélték, hogy ékesszólás forrása." 47 Amíg Kínában a tavasz képzete kapcsolódott hozzá, addig Japánban a szomorúságot, a gyengeséget jelképezi. A pálmához a Közel-Keleten a bőség kapcsolódik és életfaként is szerepet játszik. A kereszténységben a mártíromság és a tisztaság szimbóluma. A barackfa és virága Kínában a halhatatlanság érzetét keltette tisztelőiben. De kultikus elismerés övezte Iránban is. A fügefa a házasság, a termékenység, a női szépség jelképét hordozta. A rózsa - géncentruma az iráni-fennsíkon van - a korabeli egyház tiltása miatt csak a Kr.u. 5. században került be a keresztény szimbolikába 4 8 és a gótika évszázadai alatt a templomépítészet gyöngyszemévé vált (rózsaablak). A rosa mystica ( misztikus rózsa) maga a Szűzanya. A közel-keleti népek vallásában öt növény szimbolikája érvényesült, amelyet kultikus tisztelet övezett: lótusz, füge, gránátalma, datolya, olajfa. „A lótusz tisztelete a bibliai időkben már kezdett visszaszorulni Egyiptomban, sokkal jelentősebb volt már ekkor Indiában. A további négy növény kultusza még élt a választott nép körében, de az Ószövetséggel, Krisztus születésével eltűnik a Rimmon-kultusznak még a nyoma is (gránátalma). A füge, datolya és az olajfa növényeket az újszövetségi írók említik, néha átvitt értelemben vagy csak hasonlat céljából. A füge és olajfa lassan és egyre erőteljesebben feltűnik a görögöknél, kultuszuk felvirágzik. A datolyapálma - egykor fontos növény - úgy tűnik el, hogy a mohamedán vallás központjába kerül, " 4 9 szegényítve a kereszténység „növénykínálatát", erősítve spirituális jellegét. KULTÚRNÖVÉNYEK A TÖRTÉNELEMBEN h gabonafélék^ à világ élelmiszer fogyasztásának több mint felét teszik ki, sőt ennél is nagyobb arányban részesednek az állati takarmányokból. A Közel-Keleten a régészet és a genetika együttesen tisztázta a búza, az árpa és a rozs domesztikációját. Közép-Amerikában, Dél-, és Kelet-Ázsiában, továbbá Afrikában a régészeti eredmények jóval szerényebbek, sőt a cereáliák vad őseiről is kevés ismeret áll rendelkezésre. Kiváltképpen az afrikai eredetűek jelentenek gondot. De hasonló nehézségekkel találkozunk az Újvilágban is, ahol eddig még nem sikerült begyűjteni a korai gazdálkodás idejéből való növényi maradványokat, pl. a kukorica vad ősének, a teosintének termőhelyéről. A fűfélékhez tartozik a gabonafélék nagy része, ami kibővül az ún. másodlagos cereáliákkal: amarant-félék (disznóparéj), pohánka (hajdina), amerikai rizs (quinoa vagy rizsparéj). Ez utóbbi az Újvilágban az ún. aratógazdálkodás növénye volt. Ez utóbbi növénycsoportnak az Óvilágban is van megfelelője, s közülük megemlítendő a pirók ujjasmuhar, amelyet Kelet-Európában a középkor41 Mit.En.l. (1988)1200. 47 Ua. 42 Ua. 48 Surányí D. (i974):444—44543 Ua.201., 337- 49 Surányi D. (1973)315-316., lásd még:Zohary, M.:Plants of the Bible.Cambridge, 1982., 44 Ua. Kereszthy Z.: „Nézzétek a mező liliomait" Bibliai növények a hit és a tudomány fé45 Ua.202. nyében.Bp.1982. 46 Ua.203. 50 Prance, G.-Nesbitt, M. (2005)45-59.