Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Őrlő (lisztelő) szerkezetek Bihar megyében a 18. század utolsó harmadában
ŐRLŐ (LISZTELŐ) SZERKEZETEK BIHAR MEGYÉBEN A18. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN 93 Mihályfalva (2), Mikepércs (2), Monostorpályi (2), Nagybajom (5), Nagyléta (4), Piskolt (3), Sas (i), Sámson (2), (Mező)Szakadát (2), Szalacs (2), Szentmárton (2), Szerep (i), Székelyhíd (1), Tépe (1), Torda (2), Udvari (4), Váncsod (2), Vekerd (i), Vértes (2), Zsadány (1). 8 6 Az egy-két mérföldre, vagy rossz utakon megközelíthető vízimalmokba járók szavaiból nem mindig derül ki, hogy szárazmalom volt-e a lakhelyükön. Az általános szokás volt, hogy ahol őröltek is szárazmalmok, a lakosok - ha tehették - szívesebben őröltettek vízimalomban. Az őrlési vám is kevesebb volt, a várakozás idő is rövidebb, a liszt pedig finomabb. Vízimalmok mellett többnyire maghántoló, olajütő is volt, ezért egy út alkalmával kását hántoltathattak, a len, kender és repce magjából étkezésre vagy világításra olajat is üttethettek. Az sem volt utolsó szempont, hogy kevesebb nyűggel, idegeskedéssel egyszerre nagyobb mennyiségű gabonafélét tudtak megőrölni a vízimalmok. A lehetséges gazdaságossági, kényelmi és minőségi okok mellett szubjektív indítékok - személyes konfliktusok, az elődöktől örökölt szokás, a malom hangulata, ismerősökkel való találkozás reménye, hírekhez, információkhoz jutás - is szerepet játszhattak a vízimalmok kedveltségében. A vallomásokból legalábbis határozottan érződik, hogy az emberek szívesebben hordták őrölni gabonáikat vízi-, mint szárazmalomba. így vallottakd/ô/s lakói is. Volt a helységükben az „uraságnakszárazmalma," de rendre jártak a „mintegy egy mérföldnyire" lévő vízimalomba is. Álmosdon már-már dicsekedve hozták az úrbérrendező biztosok tudtára, hogy „helységünkben 5 szárazmalom vagyon," de „valami másfél mérföldnyire őrlés kedvéért" vízimalomba „szoktunk járni" Bagaméron szerényebbek voltak. A településen „szárazmalom... három" is volt, de szívesen jártak a „két mérföldnyire" lévő vízimalmokba. Csokajon vízimalomba „valami egy mérföldnyire" szoktak járni, bár az uraságnak két szárazmalma is volt a településen. Az uraság szárazmalma mellett is jártak a „jó vízimalmokba" Éradonyból, Érsemjénből, Kákádról, KerekiböI, Furtáról, Mikepércsről, Szerepről, fépérőlés fordáról is. Az egy-, másfél-, legfeljebb kétmérföldnyi távolságokat érdemesnek tartották az emberek megtenni azért, hogy a helyi szárazmalom helyett vízimalomban őrölhessenek. Vagy azért, mert a helyi malom kapacitása elégtelennek bizonyult (Érsemjén), vagy mert a vízimalmot régen megkedvelték (Kakad, Kiskereki), vagy mert bármerre mentek, közel - egy-két órányi távolságra - vízimalmot találtak (Fúrta, Székelyhíd). Mások azért mentek a három mérföldre lévő vízimalomba, mert „bővebben akartak őrletni" (Szerep). Tépén a szárazmalom kielégítette az igényeket, innen az „egy mérföldnyire lévő vízimalomra" csak az járt, aki ráért. A vízimalmokhoz hasonlóan, a legkülönbözőbb struktúrában épültek és üzemeltek a szárazmalmok is. Azt azonban érdemes észrevételezni, 86 Bársony - Papp - Takács, l-lll. i. h. A szárazmalmok számát illetően az 1769-1771 között kivett parasztvallomásokban említettek, illetve az 1784-es térképszelvények által feltüntetett malomjelek közül minden esetben a nagyobb számot közlöm. Feltételezésem szerint ugyanis 1771-et követően is csak ott építettek szárazmalmot, ahol a vízimalmok őrlése bizonytalan volt, és a lakosság lisztellátása ezt feltétlenül megkívánta. hogy ezek többsége urasági malom volt, vagy a communitás tulajdonában voltak. Az is kitapintható a vallomásokból, hogy a szárazmalmok bérleti díját inkább kérték természetben a tulajdonosaik. Ennek azonban humanitárius okai is lehettek. A szárazmalmok többnyire jó gabonatermő térségekben voltak. A szolgáltatásaikat igénybevevőknek nem okozott gondot terméseikből kiadni a vámrészt, míg a terméketlen határú hegyi falvak lakóit súlyosan érintette, ha az arató- és cséplőrészként szerzett, erdei termékekért cserélt gabonafélék tizedét vámként a búzában és rozsban amúgy is bővelkedő földesúr vagy malomtulajdonos elvonta tőlük. Az ilyen lelki finomságokra, felebaráti szempontokra nem minden malomtulajdonos volt tekintettel. Kécen és Vasadon két-két szárazmalom volt. Kécen az uraság működtette, Vasadon a communitás. Ez utóbbiért is lerótták a földesúri malomjog használatáért a bért, de természetben. Kécről azonban a fél mérföldre, Vasadról a két mérföldre lévő vízimalmokba is eljártak a lakosok. Köbölkúton többes számban emlegették a helységben lévő szárazmalmokat is, a szomszéd falvak határán lévő vízimalmokat is. Alkalomadtán mind ezekbe, mind amazokba elszekereztek, vigasztalva magukat, hogy „messze földre őrlés kedvéért menni nem kényteleníttetnek."* 1 Derecskén, Mikepércsen és Nagybajomban egy-egy szárazmalom regáléjoga még a 17. századi hajdújog maradványaként öröklődött át a communitasokra. Őröltek is mindegyikben, de a malom kapacitása egyik településen sem elégítette ki az igényeket. Mikepércsről 8 8 - ahol nem szóltak urasági malomról - „vízimalomba... őrlés kedvéért két-három mérföldig szoktak eljárni, néha pedig tovább is" Nagybajomban „lévén más privatus nemes embereknek is szárazmalma," elegendőnek bizonyultak a malmok, ezért „vízimalomba... nem szoktak... járni." Bizonyára azért sem, mert tőlük a „vízimalmok... három- s négymérföldnyire vágynák." Mindezekért „csak az itthon lévőszárazmalmokbafn] szoktuk marháinkat gyötreni m Az „állatok gyötrésétől" Derecskén sem tekinthettek el, mert bár a szárazmalom mellé bírt a communitás egy vízimalmot is, azonban „ennek a nagy szárazság s víz nemléte miatt, már régtűi fogva semmi hasznát sem" vették, „minthogy nem forgott, jóllehet feles költségükbe" került a megépítése. 9 0 A vízzel több helyen is gond volt. Volt, ahol sok volt belőle, meg-megáradva károsította a határt, máshol a malomgátakon csapott át, megint máshol állandó volt a hiánya. Henkeres lakói azért panaszkodtak, mert a szomszéd falu határán őrölhettek ugyan, de a sajátjukon az állataiknak sem jutott elegendő itatóvíz. 9 1 87 Bársony - Papp - Takács i. h. 88 Mikepércsen 1784-ig építettek egy újabb szárazmalmot. A vonatkozó katonai térképszelvény már két malmot lokalizált a település belterületén. 89 Bársony - Papp - Takács, 1.250-253. 90 Bársony - Papp - Takács, 1.224-225. 91 Henkeres: „Folyóvizünk, melyből marháinkat itatnánk, szárazságban nincsen, hanem más, szomszéd határára kényteleníttettünk hajtani. Nemkülönben kenderünket is szomszéd határján, víziben áztatni szoktuk." Bársony-Papp - Takács, III. 106.
