Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció
228 SURÁNYI BÉLA Brazília egymaga több kávét termesztett, mint amennyi a világ összes termése volt. Santos és Rio de Janerio kikötőjéből indultak a tengeri szállítmányok. A kávétermesztők sorába feliratkoztak Közép-Amerika országai. Kolumbiában és Mexikóban is folyt művelése a 19. század közepére, de elsősorban belső fogyasztásra szánták. A kereskedelmi kávéültetvények utolsó nagy bővülése a 19. század végén és a 20. század elején következett be. De nem maradtak le az angolok sem, amire példa Jamaica. A19. század végére a kávétermesztés a forró égöv országaiban elterjedt növényművelésnek számított. 1913-ban, az utolsóként gyarmatosító németek szintén hozzáfogtak termesztéséhez, nem messze a kávé őshazájától, az Abesszin-fennsíktól. A kávéházak világából csak a hazaiakat említjük, ahol az irodalmi és művészeti világ képviselői találkoztak. A pesti New-York kávéházban a történelmi jelentőségű Nyugat folyóirat szerkesztősége tanyázott. A Gresham kávéház adott otthont a Gresham-kör néven elhíresült társaságnak, akik a korabeli művészvilágban jeleskedtek. De említhetnők Prága vagy Bécs kávéházait az Osztrák-Magyar Monarchia idején, melyek írók, költők, művészek társasági életének voltak a színhelyei. Hasonló szerep jutott Nyugat-Európa )?ks kávéházainak is, ahol - hasonlóan, mint nálunk - az irodalom és a művészet mellett a politika is szót kapott. 12 8 A kávécserjének sok faja 12 9 van, de közülük kiemelendő a Coffea arabica, amelynek vad alakja Dél-Etiópia és a vele szomszédos Szudán 1.5002.000 méter tengerszint feletti magasságában lévő hegyi erdőségeiben őshonos. Ennek a fajnak a gyökerei mélyre hatolnak, így át tudják vészelni a száraz időszakot. A másik nevezetes faj, a Coffea canephora, amelyet robusta néven is emlegetnek. Az egyenlítői Afrika erdőségeiben őshonos vad formája, a Guineai-partoktól, a Kongó-medencéjén át a kelet-afrikai régióig. Ez a faj sekélyebbre hatoló gyökérzettel rendelkezik. 1843-ban fedezték föl a Caffea iibericá-X, amelyik a trópusi Nyugat-Afrika növénye, továbbá a Coffea dewevrei, a Kongó belső vidékén őshonos. Ez utóbbiaknak csak helyi jelentősége van. A fűszerfélék táplálkozásunk nélkülözhetetlen szerepelő! közé tartoznak. Mi a fűszer? -kérdésre frappáns választ ad Nagy Károly, frank király: „Az orvos barátja és a szakács dicsérete." 13 0 A fűszerfélék aromás növények, közülük nagyon sok a Mediterráneumban őshonos. Ennek ellenére meglehetősen kevés ismert és hasznosított növényről van tudomásunk, melyeket a görögök és különösen a rómaiak használtak, birodalmukban elterjesztettek. Közülük sok eljutott az Újvilágba Kolombusz után, főleg a hittérítő szerzetesek révén. A fűszernövények fontosságát jelzi a kereskedelemben játszott szerepük. 13 1 A fűszerhasználat utal egy-egy népcsoport táplálkozásának minőségére. Az egyiptomiak a Kr.e. 3. évezredben számos fűszernövényt vettek igénybe - főleg az ókori Egyiptom földjén őshonos növényféléket - balzsamozási munkálataik során. A kardamomot és a gyömbért - mind128 Ua.45. 129 Ua.56., Sauer, J.D. (1993): 130-138., Mansfeld, R. (1959): 409-410. 130 Prance, G.-Nesbitt, M. (2005):97. 131 Ua.153-155. 74. ábra Feketebors ábrázolása 1587-ből. Forrás: Baker, H. G. (1970) kettő indiai eredetű - jól ismerték, de ezeket Asszíriából és Babilonból hozták be, ahol a Kr.e. 8-7. században már termesztették. A görög-római világ idején kiépült kereskedelmi útvonalak átszelték Ázsiát, köztük a legnevezetesebb a selyemút volt, amely 4.000 km távot ölelt fel Kínától a Perzsa-öbölig. A gyömbért, a kassziát (Lepényfa-félék családjába tartozik) és más egyéb fűszert hoztak be a Mediterráneumba. Az arabok ellenőrizte útvonalak nyugati végén nagyon sok arab város gazdasága (gazdagsága) a fűszerkereskedelemre épült. A tengeri kereskedelem útvonala az Indiai-óceán partvonalán haladt. Plinius is említést tesz egyes fűszerfélék behozataláról. A rómaiak fűszerkereskedelme fejlett volt, Délkelet-Ázsiával tartották a kapcsolatot. Kr.u. 50 körül egy görög kereskedő, Hippalus, felfedezte az Indiai-óceán monszum széljárását, ami kiváló lehetőséget teremtett a hajózás számára. A Délkelet-Ázsiába tartó és viszszafelé a tengeri út feleannyi időt vett igénybe, a Vörös-tenger kikötőiből az indiai Malabar-partokig ( a mai Kerala állam Indiában). De a maláj hajósok is otthonosan mozogtak, hiszen eljutottak Indiába, sőt Madagaszkárra, Afrika keleti partvidékére is. A fűszerek 13 2, valamint a fényűzési termékek a középkorban tovább áramlottak Európa felé az ókori kereskedelmi útvonalakon. Továbbra is a fűszerek voltak a legkeresettebb termékek, amelyek iránt nem csökkent az európai érdeklődés. A leggyakoribb fűszerféle a bors volt, ami egyúttal gyűjtőnévként is szerepelt. A kelet áruival foglalkozó kereskedőket a köznyelvben „borsoszsákoknak" nevezték, ami a kalmárok gúnyneve 132 Kraemer, W. (1979):17-18.
