Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Juhász Lajos-Tóth Norbert: A vetési varjú (Corvus frugiiegus L.) fészektelep felmérése Balmazújváros határában

19 JUHÁSZ LAJOS-TÓTH NORBERT A VETÉSI VARJÚ (CORVUS FRUGILEGUS L.) FÉSZEKTELEP FELMÉRÉSE BALMAZÚJVÁROS HATÁRÁBAN 1. BEVEZETÉS „Ezer varjú ellen elég egy kő" Heman Ottó Magyarországon eddig több mint 400 madárfajt figyeltek meg és írtak le, mint költő, átvonuló és kóborló fajok példányait. Az évente fészkelő fajok száma 210-220 között változik. Egyes fajok népes fészkelő állományában az utóbbi évtizedekben jelentős csökkenés tapasztalható. A változások okai komplexek, de az élőhelyek átalakítása, az egyes fajok gazdasági megítélése („káros, hasznos") a csökkenés fő okai közé sorolhatók. Ilyen faj a vetési varjú (Corvus frugilegus L), amely évszázadokig népes telepeket alkotott az ország számos pontján, napjainkra azonban állománya lényegesen visszaszorult. A faj költő populációi telente jelentősen feldúsulnak a K-ről és ÉK-ről a Kárpát-medencébe lehúzódó példányokkal, amelyek létszáma több milliós is lehet (Csörgő et all. ,2009). A vetési varjú megítélése mindig is kettős volt a magyar gazdálkodók körében. A népi nevéből („pápista varjú") talán az következik, hogy táplálékának nagyobb része növényi eredetű, ezzel szemben a dolmányos varjúé („kálomista varjú") többnyire állati jellegű. (Herman, 1904). A vetési varjúval szembeni ellenérzés a gazdálkodók köréből nem ismeretlen, sokáig a korlátlanul irtható fajok közé („dúvad") tartozott. A regionális és országos állománycsökkenésének megállítása okán a 13/2001-es KöM rendelet alapján védelmet kapott, tehát kikerült a vadászható fajok köréből. A vetési varjú telepesen fészkelő faj, a korán induló költése májusban már be is fejeződik a fiókák fészekhagyásával. Az üresen maradt fészkek rendkívüli jelentőségűek számos más, önállóan fészket nem építő faj számára. Ezek közül kiemelkedik a kék vércse, amelynek az állománya döntően az üres vetési varjú fészkeket foglalja el. E mellett további fajok is társbérlők, mint az erdei fülesbagoly, vörös vércse, csóka. Olykor emlősök is megtelepednek ezekben (pl.: nyuszt, vadmacska). A vetési varjú védelem egyben az előzőekben felsorolt fajok védelmét is segítheti. A hazai fészektelepek felmérése elősegítheti a vetési varjak állományának pontosabb ismeretét, ezzel együtt más fajok populációinak a védelmét is. A régióban költő vetési varjak fészektelepei folyamatos változást mutatnak, egyes telepek elnéptelenednek, másutt új telepek alakulnak ki. Ilyen jellegű a Balmazújváros határában mintegy egy évtizede kialakult fészektelep, amelynek varjúállományát mértük fel az előző években. Tanulmányunkban ennek eredményeit ismertetjük. 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS Magyarországon talán az egyik legvitatottabb és a legtöbbet foglalkoztatott, - e kérdéskör kapcsán, hogy hasznos-e vagy káros -, hovatartozását tekintve sok emberben kétségeket ébresztő madár a vetési varjú (KALOTÁS, 1981,1983,1987). A vetési varjak problémája a XX. század elején vette kezdetét, ekkor zajlott az úgynevezett első „varjúper" vagy „varjúháborúság" (KALOTÁS, 1985; és HELTAI, 2003) A kor akkori viszonyainak megfelelően a vita arról folyt, a madarászok, természetvédelmi szakemberek, mezőgazdászok, ornitológusok, vadgazdálkodók közt, hogy hova sorolják a vetési varjút (Corvus frugilegus): Hasznos vagy káros? Végül a kérdést, pro és kontra érveket lezáró bromatológiai vizsgálatok és a Magyar Ornitológiai Központ szakembereinek (Herman Ottó, Hauer Béla, Csörgey Titusz) megfigyelései zárták le. Akkor a fajt hasznosnak és kímélendőnek ítélték. (SCHENK, 1905; KALOTÁS, 1987; CSÖRGEY, 1926). Hasznát főként kiemelkedő rovar és rágcsáló pusztításával magyarázták, mellyel nagyobb hasznot hajtanak a mezőgazdaságnak, mint amennyi kárt okoznak. A varjakat ekkor főként rovarpusztítónak tartották. (KALOTÁS, 1985) Ezt igazolja (SZOMJAS, 1914) megfigyelése, miszerint télen a kukorica szárában és a csutkában megbúvó álca alakban áttelelő kukoricamolyt [Ostrinia nubilalis) a vetési varjú hathatósan pusztítja, így tavasszal szinte csak mutatóban marad. Több neves szakember kezdeményezésére a hasznos és káros mivolt eldöntésére újabb vizsgálatokat kezdeményeztek. Ekkor a lelőtt vetési varjak begytartalmának összetételét, a megfigyelések pontosabbá tételét és a faj ökológiai igényeit vizsgálták. Ezen kívül a faj adott élőhelyének - ahol a fészektelep is található - ökológiai feltérképezése is elindult. (CSÖRGEY, 1926; SCHENK, 1905; FINTHA, 1972) A kezdeti feltérképezéseket (KALOTÁS, 1985) ismételte meg. Regionális megfigyelésekkel is nagyon sok információhoz juthatunk (MERCSÁK, 1980). (SOÖS, 1904) de óriási különbség van megfigyelés és megfigyelés között. Hiszen a bromatológiai vizsgálatoknál, ha a begyben kukorica [lea mays) vagy búza (Triticum aestivum) szemeket találunk, az nem feltétlenül jelenti, hogy a varjú a földből szedte ki. A vizsgálatokból kiderült, hogy különbség van az évszakok és a táplálék összetevőinek aránya között. (KALOTÁS, 1985) Sikerült azt is kimutatni, hogy több, a mezőgazdaság számára káros rovarfajt is pusztítanak. (Helicellia obvia, Bithynia leachl, Lepidoptera larva). Növényi kártételük sokszor akkor következik be, ha a természetes állati eredetű táplálékok megritkulnak. Ekkor nem csupán az ember számára hasznos növényeket (búza, kukorica, napraforgó) fogyasztja, hanem jelentős számban gyommagvakat is. Növényi kártétel