Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET, IPARMŰVÉSZET - P. Szalay Emőke: XVI-XVII. századi karimás és tölcséres pohár változatok az abaúji református egyházmegyében
XVI—XVII. SZÁZADI KARIMÁS ÉS TÖLCSÉRES POHÁR VÁLTOZATOK AZ ABAÚJI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN 167 lén függőleges vonalak (P. Szalay Emőke 2001a. 227.6. kép). Ez a megoldás bizonyos mértékig az alább bemutatandó pártás díszítésű poharak mintáját idézi fel. Öntött és vésett díszítésű poharak 1. Liliomos pártázatú poharak Harmadik csoportba soroljuk a két technikával díszített poharakat. A vésett és öntött díszítést együtt alkalmazták a mesterek ennél a csoportnál. A díszítmény, úgy tűnik, hogy a talapzattal ellátott karimás poharakból alakult. A tölcséres poharaknak ez a másik jelentős számú csoportja. a. Legteljesebb formájában a száj alatt vésett leveles sáv fut körbe. A vállon öntött elem húzódik, amely három részből áll, alul és felül egy-egy liliomos párta fogja közre a sodrott kötelet mintázó részt. A talp szélén ennek két tagú változata jelenik meg, a kötélsodrás felső oldalán látható a liliomos párta. Ez a forma már a kölesdi kincs egyik oroszlánlábas poharán is feltűnik (Jankovich 2002.125.). A miglészi református gyülekezet pohara jellegzetes példája ennek a megoldásnak (Toranova, Eva 1985.196. sz. tárgy), amelyet a szerző a XVI. század végére datál. A verbőci gyülekezet pohara igen hasonló az előbbihez (P. Szalay Emőke 2001a. 226.4. kép). A zempléni gyülekezetek közül kettőben találunk ilyen poharat, a kisrozvágyi 1544-es évszámmal ellátott, amelynek feltűnő a szélesen kitáruló szája (P. Szalay 2010.154, P Szalay 2010a.). A következő csoportot a debreceni ötvösök által készített edények alkotják. Ezek mindegyike a XVII. századból származik. A halápi poharat Debreceni Ötvös Miklós munkájaként azonosítottuk a XVI. század végéről (P. Szalay Emőke 2010.121. sz. tárgy). Gyursa Gergelynek egy poharát ismerjük Monospetriből (Sasianu, Alexandru 1986.20 sz., P. Szalay Emőke 2001.145. sz. tárgy), a turricsei munkáján 1636-os évszám jelenik meg (P. Szalay Emőke 2001.151. sz. tárgy). Gyursa Jánosé Demecserből évszám nélküli, (P. Szalay Emőke 2001. 154. sz. tárgy), mindketten az 1600-as évek első felében éltek. Ezen időszak talán legkiemelkedőbb mestere Szegedi Ötvös Márton, aki a debreceni ötvösök között egyedüliként főbírói tisztségre is emelkedett. Két poharat ismerünk tőle, amelyet erre a formára készített, a csengersimainagygécit és a gacsályit (P. Szalay Emőke 2001.280,281.). A XVII. század második felének mesterei közül a Pesti Máté-Pesti Mihály kettősnek szintén két poharát ismerjük ezzel a megoldással, a hetei 1656-os és a karcsai edényt. (P. Szalay Emőke 2001.167-168. sz. tárgy). Balyik Miklós és Béri Mihály munkája 1652-ből a berentei és jóval későbbi évszámmal az ondi gyülekezeté (P. Szalay Emőke 2001.4-5. sz. tárgy). M.István munkájának véljük a feketicsi poharat (P. Szalay 2007.72.). Még egy poharat sorolunk ide, ez szebeni készítésű, a belényesi gyülekezeté (Sasianu, Alexandru 1986.18. sz. tárgy). b. A liliomos pártának egyetlen szerényebb megoldása, a berettyószéplaki változat, amelyen csak a pohár talpán jelenik meg a kötélsodrásos, liliomos pártázat (Sasianu, Alexandru 1986.21. kép). c. Egy másik változatnál a vállöv kötélsávján karmos foglalatok láthatók, amelyekből már hiányoznak a kövek. A biharvajdai gyülekezet 1594-es évszámmal ellátott edényén láthatjuk ezt a megoldást (Sasianu, Alexandru 1986.17. sz.). d. A párta szélesebb változata is több tölcséres poháron tűnik fel. Három egészen hasonló darabon a vállon még a liliomos pártát láthatjuk, a talpat viszont egy szélesebb, inkább levélszerű elemekből összeállított öntött díszítmény fogja körül, ilyen az érköbölkuti egyházé (Sasianu, Alexanrdu 1986.19. ), kettő pedig a makói ezüstkincsben található. 9 e. A liliomos változatban egy példányon nem kötélsodrás alkotja a vállöv közepét, hanem csak sima drót. 2. Mustrás és domborított díszítésű pohár A tölcséres poharak sorában egyelőre egyedül áll a tiszalúci gyülekezet pohara, amelyen a vésett reneszánsz mustra mellett a díszítésben a domborítás is megjelenik. A jellegzetes verejtékcseppekkel díszített poncolt palástú tiszalúci pohár a XVII. század elején élt mesternek, Szegedi Olasz Mártonnak a munkája (B. Bobrovszky Ida 1981.64. kép). 3. Díszítés nélküli változatok Ez a változat a legszerényebb, amelynél úgy tűnik, hogy a szájperem alatti reneszánsz mustra helyét szöveg vette át. A kígyósi gyülekezet pohara 1645-ös évszámú, ami azt mutatja, hogy e szerény változat már a XVII. század közepén ismert volt (P. Szalay 2001a. 228.12. kép). Utolsóként említjük a nagymuzsaji gyülekezet 1708-as évszámú poharát, amely feltehetően ennek a két évszázados formának teljesen leegyszerűsödött, különösebb tehetség nélkül megformált példánya (P. Szalay Emőke 2001a. 228.15. kép). Az alábbiakban a Tiszáninneni Református Egyházkerület Abaúji Egyházmegye gyülekezeteiben őrzött karimás és tölcséres poharakkal foglalkozunk. Először két reneszánsz mustrás tölcséres poharat mutatunk be. Mindkettő esetében könnyű a dolgunk, ugyanis mesterjeggyel ellátottak, az egymásba fonott ZM jegy debreceni mesternek, Szegedi Ötvös Mártonnak a nevét takarja. 1 0 Az abaújalpári gyülekezet pohara szerény formája ellenére biztos szakmai tudást és tehetséget árul el. Díszítménye a szájon körbefutó vésett sáv, amelyet felül egy, alul két vonal szegélyez. Lendületes rajzú, hullámzó indán elhelyezett erősen tagolt szélű három ujjú levelekből és hasonlóan hasított szélű virágszerű elemekből áll. A díszítmény sajátossága, hogy más mesterek megoldásaitól eltérően, amikor az egyes elemek belseje vonalakkal kitöltött, itt a sáv maga, azaz a díszítmények alapja vízszintes vonalazású, amely így háttért ad a leveleknek, virágoknak. További érde9 A makói ezüst kincset Fehér Géza a leletben található 1593-as pénz alapján a XVI. század végére teszi, Makó 1596-os török-tatár sereg által való elpusztításának idejére. Fehér Géza 1975.21.59- kép. 10 Szegedi Ötvös Mártonról, életéről és műveiről részletesebben legutóbb P. Szalay Emőke 2001.57-59.
