Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET, IPARMŰVÉSZET - P. Szalay Emőke: XVI-XVII. századi karimás és tölcséres pohár változatok az abaúji református egyházmegyében
168 P. SZALAY EMŐKE késségé, hogy a pohár talpába egy pénz van forrasztva, egy ágaskodó ló lovasával. A római pénz felhasználása a pogánypénzes edényekre utal, amelyek kedveltek voltak ebben az időszakban (i. sz.). 1 1 A deteki gyülekezet poharának díszített sávja ugyanilyen megoldású, azaz az alapvonalazott, hullámzó díszítése valamivel szerényebb, mint az előbbi, de ez hasonlóan kiváló rajzkészséget és biztos kezet mutató munka (2. sz.). Egyelőre úgy tűnik, hogy ez a megoldás Szegedi Ötvös Mártonra jellemző. A hernádszurdoki pohár a liliomos pártázatúak közé tartozik. Hengeres testén a kötélsodrásban két sima szál fog közre egy gyöngyös felületűt. A szájperem díszítése különbözik az előbbitől, a hulláminda rézsútosan fekvő S elemekből áll, közeit egy-egy nagyméretű elem tölti ki, nagy öt és hétszirmú tulipánok között húsos levelek. Az inda kezdő és végpontjának találkozásánál egy függőlegesen álló szerény kis három szirmú tulipán. Az egyes díszítőelemek belsejében satírozás-szerű vonalak emelik ki a mintát. A díszített sávot felül egy, alul két vonal fogja közre, ezek között kis szaggatott vonalszerűén, egymástól hármas-négyes csoportokban elhelyezett vonalkázás. Jelzése a talpán vésett TS. Ezzel a jeggyel kapcsolatban két debreceni mester személye is felmerül, Sárközi Istváné és Szíjgyártó Istváné. 1 2 Egyelőre ez a tárgy sem nyújt annyi segítséget, amely révén eldönthetnénk a kérdést. A pohár alján bekarcolt 1633 évszám szerepel, ez mindenképpen azt mutatja, hogy a XVII. század elején készülhetett maga a pohár. Ez a dátum így azt bizonyítja, hogy Szíjgyártó mester munkája lehet, mivel Sárköziről ebből a korból semmilyen adatunk nincs. A negyedik debreceni pohár, a selyebia legdíszesebb öntött pártás csoportba tartozik (4. sz.). Már alakja is változáson ment keresztül, ugyanis teljesen hengeres, szája csak kissé kihajló. A szájperemen két vonal között inkább az egymásba fonódó, becsavarodó végű indák a meghatározók, amely között szinte szervetlenül sorakoznak a kis kacsok és a cseppekhez, olykor a pálmabimbókhoz hasonló levelek. A vésés gyakorlott kezet árul el, ugyanakkor nem sok fantáziáról tanúskodik. Az öntött pártadísz igen széles. A korábbiakhoz képest a kötélsodrásban egy sima és egy gyöngyös szál váltakozik. A liliomos párta is megváltozott, sokkal szélesebb, jobban tagolt, háromszirmú virág és alatta két levél alkotja. Jelzése az aljába beütött, egymásba font NI, amely alapján Nagy Ötvös István debreceni mester készítményének tartjuk. Eddig ettől a mestertől nem ismertünk önálló tárgyat. 1 3 A fulókércsi gyülekezet pohara ugyancsak a mustrás poharak közé tartozik (5. sz.). Alakja alig tér el a hengerestől, szája csupán kissé kihajló. Az aranyozott díszítést felül egy, alul két vonal fogja közre. Az alsó vo11 Ez a pohár Szegedi Ötvös Márton ismert anyagában azért érdemel különös figyelmet, mert alátámasztja azt a vélekedésünket, amelyet Zoltai Lajos adatára alapozva tettünk, miszerint a debreceni ötvösök is készíthettek pogány pénzes edényeket. Eddig a szabó céh 1684-es pénzes serlegét fogadtuk el Zoltai Lajos fenti adata alapján helyi készítésűnek. Most Szegedi Ötvös Márton pohara tovább erősítette Bobrovszky Idának a debreceni céhedényekkel kapcsolatos általunk is elfogadott vélekedését. 12 A két mester személyét és így a hozzájuk kapcsolt tárgyakat eddig az adatok hiánya miatt nem sikerült bizonyosan elkülöníteni. 13 Nagy Istvánról P. Szalay Emőke 2001.48. nalpár között fekvő V alakban elhelyezett kis vonalak váltakozó sora a motívumsort négy részre osztja, két szembe és két háttal találkozó részre. A mustrán hullámindáról becsavarodva hajló stilizált ujjas levelek hajlanak, amelyek belseje a kontúr vonalakig vízszintesen vonalazott. Egy olaszkoszorúba fogott balkar görbe kardot tart, előtte egy nyele végére állított buzogány, körülöttük betűk V. I. Dl. VR. 1605. A mustra tiszta rajzú, könnyedén mozgó, gyakorlott kézről tanúskodik, a koszorú viszont kevésbé tökéletes kivitelű, ami azt mutatja, hogy feltehetően nem egy kéz munkái. A talpán két beütött mesterjegy, az egyik 1558-78 között volt használatos kassai hitelesítőjegy (Kőszeghy Elemér 1934.808.) a másik mesterjegy, mely szerint Siket Lőrinc mester munkája, akiről 1576-81 között van adat. 1 4 A szinpetri gyülekezet 1692-es pohara a lambrekines díszítésűekhez sorolható (6. sz.). A hengeres pohártesten a száj alatt kettős, belsejükben szaggatott vonalakkal kitöltött vonalpár fogja közre a leegyszerűsödött, vízszintesen futó babérkoszorút, amelyről két csonkolt ágakat mintázó, szögben hajló és két ívelt oldalú liliomos orrú elem hajlik le. Közepükben kis fordított trapéz alakú talapzaton áll egy gránátalma-szerű elem, amely megszakítja a vonalakkal díszített szalagot. Az egykor gazdag díszítésű motívumsornak leegyszerűsödött változata, amelynek a vízszintesen elhelyezkedő motívumai már teljesen elmaradtak, a négy elem szervetlenül lóg a vízszintes koszorún. Jelzései alapján pozsonyi mester, Deacsics Johannes munkája. 1 5 A szalonnai gyülekezet pohara újból a liliomos pártázatú csoportba tartozik (7. sz.). Vállöve az eddig bemutatott pártájúaktól eltérő, a liliomok között nem kötél, hanem egy vastagabb drót húzódik, ugyanilyen a talp abroncsa is. Különösebb ötlet nélküli a vésett díszítés, egyszerű, hullámindáról leágazó becsavarodó végű levelek alkotják, amelyeken belül vékony vonalak által érte el az árnyékolást, közöttük R:T. ajándékozási felirata 1659. Ez ismét későbbi a készítés feltételezhető idejénél, ugyanis a fenéken látható jelzés alapján Henek, Simon brassói mester munkája. 1 6 Utolsóként foglalkozunk a novanyidrányi gyülekezet poharával, amely újból a mustrás díszítésűek csoportjába tartozik. A formája alapján a szélesen kihajló szájú változatot követi. A mintasort felül egy, alul két vonallal határolja, az alsó vonalak között egy szaggatott vonalsor. A minta nagy íveket leíró indájú, amelyet gyakran törnek meg szélesen kitáruló szirmú tulipánhoz hasonló virágok, az indáról három ujjú levelek, csigaindában végződő kacsok, illetve olyan levelek ágaznak ki, amelyek csigában végződnek. Az egyes elemek belsejében kettős, hármas kis vonalak jelzik az árnyékolást. Alján vésett FA jelzés, amelyet jelenleg feloldani nem tudunk. 1 7 A fenti poharak is érzékeltetik, hogy milyen jelentős műkincsállományt őriznek a református gyülekezetek. A magyar ötvösség története nem ír14 Kőszeghy Elemér 1934.143. Kőszeghy csupán egy kanalat ismert tőle. 15 Kőszeghy Elemér 1934.1511. a mesterjegy, míg a hitelesítő jegy a közöltek változata. A mesternek eddig csak egy kanalát ismertük. 16 Kőszeghy Elemér 1934.186. jegy. A mesterről 1609-29 között vannak adatok. 17 A szombathelyi kincsben az egyik poháron AF jelzés látható.
