Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
IRODALOMTÖRTÉNET - Bakó Endre: Juhász Gyula debreceni kapcsolatai
194 BAKÓ ENDRE volt akkor, nagy sikerek, zsúfolt házak és babérkoszorú. Ezt a Csokonai Körtől kaptam, és magammal vittem az Angol Királynőbe, a bankettre. Azután egy kávéházba tértünk Oláh Gáborral, aki a kedvemért lemondott az éjszakai nyugodalomról. De a babérkoszorú nehéz volt és egyszer csak ott találtam magamat Csokonai szobra előtt. A nagy előd láttára áhítat fogott el és a koszorút elhelyeztem a szobor lábánál. A szalagot meghagytam magamnak. A rend őre megkérdezte, hogy mit akarok, de amikor elmondottam, mi járatban vagyok, neki is megnyerte a tetszését ez a tiszteletadásom. A huszonöt évem régen elmúlt, a koszorúm régen elhervadt, de Csokonai és Debrecen maradandó, és vele az a hitem, hogy e hely poétáknak való. Lám, Ady Endre is innen indult el fiatalon, dalosan, az örök dicsőség nagy erdejébe." 2 0 Juhász Gyula meghívásának ötlete valószínűleg Oláh Gábortól eredt, de az Ady Társaság vezetői, Juhász Géza és Kardos László is folyamatos érdeklődést mutattak költészete iránt. Juhász Géza rövid irodalomtörténeti vázlatában így írt róla: „Juhász Gyula a róna mélabújának, álmatag merengésének kultúra iránti rajongásának költője. Szellemében az ifjú Babits rokona: szemlélődő temperamentum, nagy érzés-intenzitással. Mikor felülkerekedik meghasonlásán, középkori áhítat, szelíd jóság, reménytelenül sóvárgó szerelem árasztja tele gyöngéd dallamait." Kosztolányinál mélyebb költő - állapítja meg Juhász Géza - de kisebb művész, mert komponáló készsége olykor cserbenhagyja, s nem mentes a közhelyektől sem. „Transzcendens érdeklődése, nagy távlatokat egybesűrítő nyelvi ereje biztosítja helyét a kor vezető lírikusai között." 2 1 A következő évben kritikát közölt róla új kötetei, a Hárfa és a Holmi kapcsán. Mindkét kötetet jelentősnek tarja, bár megállapítja, hogy a Holmi prózai darabjai, beleértve nemcsak a novellákat, de a tanulmányokat is, voltaképpen lírai etűdök, „minden sorukból a költő szelíd szomorúsága" árad. Költészetéről pedig így vélekedik: „Látszólag mindenféle külső tárgyhoz, embersorshoz kapcsolódó lírája valójában egyazon érzelmi állapotot éneklő tiszta én-költészet. (...) Mindennek megvan a melankóliája, s egyéb Juhász Gyula tudatába alig is kerül. Ez a rejtelmes belső egység ad lírájának némileg misztikus árnyalatot." 2 2 Alig különbözik ettől az a szöveg, amit a Panorámának emlegetett francia nyelvű irodalomtörténeti összefoglalóban fogalmazott róla: „Egyetlen témáját variálja a végtelenségig. Csak egyetlen hangot ver vissza, a sajátját, mint a hangvilla, és nincs semmi a világon, ami ne lenne alkalmas arra, hogy árassza a melankóliát. Trianon felébreszti azt az érdeklődést, amellyel hazája nyomora iránt viseltetik." 23 Egy év múlva ugyancsak a Tiszántúli Hírlapban látott napvilágot egy terjedelmes, debreceni vonatkozású interjú, méghozzá szegedi szerző tollából. A riporter a Tisza-parti metropolisz éjszakájában kereste fel a költőt, hogy Debrecenről beszélgessen vele. „A cívisvárosról, amelyet ő, dacára annak, hogy csak háromszor látott életében, mégis nagyon szeret." Emlékeztet, hogy Juhász Gyula legutóbb a múlt év végén járt Debrecenben. ,,Az Ady Társaság vendége volt akkor, s pódiumon akkor mutatkozott be először a debreceni közönségnek. Az Ady Társaság most legutóbb is méltó jelét adta annak, hogy Juhász Gyula tehetsége előtt meghajlik: pár héttel ezelőtt tartott választmányi ülésén egyhangú szavazattal Juhász Gyulát és Oláh Gábort ajánlotta a Baumgarten-nagydíjra az alapítvány kuratóriumának." Megtudjuk, hogy Juhász Gyula Debrecenből csak a Csokonai-szobrot, az ősi kollégiumot, a Nagytemplomot és a Bika szállodát ismeri. Aztán Oláh Gáborra terelődik a szó, akit Juhász nagyon szeret. De emlékei megbicsaklanak, mert Adynak tulajdonítja, hogy hívta Oláht is A Holnap társaság és antológia szereplői közé, holott ezt a gesztust egy levélben ő tette meg egyetemi társa felé. Felidézi azt az anekdotikus esetet, amikor a Nemzeti Színházban statisztálva a Julius Caesar c. drámában, Oláh Gábor, mint római katona, szemüvegben jelent meg, mert előadás előtt elfelejtette levenni. Jó szívvel emlékezett a költő a többi debreceni egyetemi társra, Madai Gyulára, Gyökössy Endrére, Baja Mihályra is. Felidézte első debreceni látogatását, amikor Oláh Gábor el akarta vele hitetni, hogy a fogason függő ócska nadrág a Csokonaié volt. Végül az interjú éjjel fél kettőkor egy felettébb érdekes adalékkal zárult: „Most drámát írok - mondotta aprókat szíva cigarettájából - amelyet a szegedi színház után szeretném, ha a debreceni Csokonai Színház is előadna. Utána pedig megírom azt a régi darabomat, amelyet annak idején az Apolló Színház adott elő, s amely Fazekas Mihályról szól. A darab ugyanis kéziratban elveszett, s most újra kell feldolgozni a témát. A címe a darabnak: Egy óra sarc. Ez egy régi tartozásom a Csokonai Körnek, amit azonban hamarosan lerovok." 2 4 Az Ady Társaság a Baumgarten-alapítvány kuratóriumának átiratára válaszolva valóban őt és Oláh Gábort ajánlotta az első Baumgartennagydíjra! Erről a helyi lapok is beszámoltak. „Az Ady Társaságra ebben az esetben - olvassuk többek között - az a kötelesség hárult, hogy felhívja a figyelmet a vidéken élő írókra. Ismeretes, hogy vannak nagyobb, több ezer pengős díjak, melyek a közeljövőben kiosztásra kerülnek, és kisebb, néhány száz pengős jutalmak. Az Ady Társaság választmánya a nagydíjra egyhangúlag Juhász Gyulát és Oláh Gábort ajánlotta. Mind a két költő vidéki elhagyatottságban, magára hagyva, szerény körülmények között küzdötte végig a magyar irodalomnak legutolsó évtizedeit, Juhász Gyula a Testamentom, az Ez az én vérem, a Nefelejts, a Késő szüret írója, a modem magyar irodalomnak már első köteteinek megjelenése óta legjava erőihez tartozik. Utolsó könyvében a magyar történelemmel s a jelen problémáival való egybeforrottsága még életében klasszikussá avatják." 2 5 Mint ismeretes, ő megkapta a díjat, Oláh Gábor nem. Hogy ebben mit nyomott a latba az Ady Társaság javaslata, azt nem tudjuk. Egy tréfás debreceni ki20 Juhász Gyula debreceni emléke. Tiszántúli Hírlap, 1927. nov. 27.2. 21 Bevezetés az új magyar irodalomba 1900-1928. Bp.—Db. 1928 22 Juhász Géza: Juhász Gyula új kötetei. Napkelet, 1929. II. 101-104. 23 J. Hankiis-G. Juhász: Panoráma de la litérature hongroise comtemporaine. 1930. Paris. KRA. Magi Zsolt fordítása. 24 Cserzy Béla: Beszélgetés Juhász Gyulával, az országos hírű szegedi költővel, aki nagy szeretettel emlékezik vissza az egyetemi hallgató Oláh Gáborra, kivel együtt statisztáltak a Nemzeti Színházban. A szegedi mester tartozása a Csokonai Körnek. Tiszántúli Hírlap, 1928. dec. 25.13-14 25 Juhász Gyulát és Oláh Gábort ajánlja az Ady Társaság a Baumgarten-nagydíjra. A kisebb jutalmakra Boros Ferencet és Juhász Gézát jelölték. Hajdúföld, 1928. dec. 1.5
