Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Vajda Mária: Adalékok egy bihari település, Mezőkeresztes történeti néprajzához (18. század vége -19. század eleje)
ADALÉKOK EGY BIHARI TELEPÜLÉS, MEZŐKERESZTES TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ 87 Az Emlékezet könyvébe bemásolva őrződött meg Mezőkeresztes legrégebbi lelkészi díjlevele, vagyis fizetése is, 1771-ből, mely más településekhez hasonlóan a készpénz mellett a naturáliákti, a gazdálkodáshoz való hozzásegítést is magába foglalta. „A Mező Keresztesi Szent Eklesia T.T. Lelki Pasztoranak Esztendeig való Conventioja ezek sz[erin]t va[gy]on: 1. Készpénz vforint 40 2. Sertésért vforlnt 3 3. Búza Öreg Kőből- 20 4. Abból vetés 3szori szántásban 7 öreg köböl 5. Árpa Öreg köböl 20 6. Szekérfa 16 7. Kaszás 20 8. Mézittze 2 9. Vajlttze 2 10. A Hellység Teheneinek egyszeri megfejése 11. Őrlés elegendő 12. Kender, Tengeri, Dinnye föld szántás. "20 „Anno 1771 A'Schola Rectormk fizetése esztendőnként: 1. Készpénz vforint 25 2. Búza Öreg Köböl .10 3. Abbul vetés 3 szőri szántásban Öreg Kőből—3 4. Fa szekér 8 5. Kaszás Sor nyilas 3 6. Didactrum a Classisok szerint 7. Predicates Halotert polt. 16 8. Parcialeert polt 8 9. Sabbathaleba minden gyermektől búza 1 véka 10 Ismét azoktól fél véka zab 11. Tengeri, Dinnye főid szántás 12. Cocquia perpetua" 2 1 A prédikátoréhoz viszonyítva a kevesebb készpénz mellett, a táplálkozáshoz szükséges naturálék, vagy azok megváltása elmarad. A rektornak, mint sok más helyen, itt is szokásban volt a sorkoszt (coquia), vagyis a lakosok, a házak sorrendjében az év minden napján biztosították, hogy a rektor készételhez jusson. A településnek ekkor még nem volt malma, a szombati őrlés (sabbathale) után való járandósággal azonban találkozunk. A lelkipásztor gondot fordított arra, hogy a járandóságokban bekövetkezett változásokat is gondosan feljegyezze saját érdekében, s még hozzá úgy, hogy azokról szóló hivatalos rendelkezést a helyi elöljárósággal is megfelelő módon ismertesse, s tudatosítsa, nehogy egyéni törekvésének tekintsék a módosítást. így került a lelkészi és rektori díjlevél alá bejegyezve 1788. november 13-án az egyházlátogatás alkalmával Bartók Sámuel és a hegyközpályi prédikátor Sulyok József jelenlétében a mezőkeresztesi elöljáróság tagjai (Pető István főbíró, Kis Ferenc, Kováts János, Oláh István esküdtek) előtt a „Felséges Király Kegyelmes Rendelése", mely szerint ,,a' keresztelésért való stólának kipótolására rendeltetett 20 húsz váltóforint" 12 A debreceni kollégium rendszeres legációs névjegyzékében a mezőkeresztesi református egyház 1720-tól megtalálható. 2 3 Rendszeresen fogadtak karácsony - húsvét - pünkösdkor ünnepi követeket a kollégium diákjaiból, s biztosították az ilyenkor szokásos legatumot Az eklézsiának volt földje, számos marhája. Gyarapodásukhoz a természetes szaporulat gondos kezelése mellett a hívek adakozása is hozzájárult. „1776-ban Az Ekklésia Marhái ezek találtattak: fias Tehen 4 Ökör tino 2 4 harmadfű 2 Üsző harmadfű25 2 Tavalyi ökör tino 4 Rúgott üsző tavalyi 2 Mindőszve 18 1776-ban Begani István Uram adott egy rúgott borjút. Varga Pál Úr tavalyi üszőt. 2 61782-ben Begányi István nevével újra találkozunk az adakozók között, ekkor egy bikát testált az eklézsia számára. 2 71778. március 10-én 23 szarvasmarhát jegyeztek fel a „szent Ekklésia" szarvasmarha tulajdonaként. 1779. március 11-én pedig már 24 marhát vettek számba, de ez még tovább gyarapodott: Morgó Gergely az eklézsiára testált egy tavalyi ökörborjút, s az eklézsia marháinak szaporulata révén évközben már 29 volt a számuk, s ezekből 6 tehenet eladtak. 2 81781-ben Füsüs István úr testált egy bikát, 1782-ben Begányi István nevével találkozunk újra az adakozók között, ekkor egy bikát adományozott az eklézsia számára. 1783-ban Oláh János üszőt, Pap János tavalyi ökör borjút, Szolga Mihály egy tavalyi üsző borjút. 2 9 A hívek egyházi adományai között gyakran felbukkanó szarvasmarha arra utal, hogy a parasztgazdaságok fő jövedelemforrása az állattenyésztés és ezen belül is a szarvasmarha tenyésztés volt ebben az időben. Arra vonatkozóan nincs adatunk, hogy az eklézsia külön szérűskertet, istállót tartott volna fent ezeknek az állatoknak. Minden bizonnyal a jó20 Emlékezet Könyve 2. p.; A település egyházi díjleveleire vonatkozóan L.: SZABADI István: Egy prédikátori (1818/1830), egy rektori (1833), egy préceptori (1833) és egy leányok tanítója" (1830/1833) díjlevél Mező/Biharkeresztesről. Itt és most. 5.1997.10-12. A prédikátor készpénzfizetéséhez viszonyításul: 1785-ben, Debrecenben egy lelkész 333 vonásforintot kapott. 1801-ben Hajdúböszörményben háromszázat, Berettyóújfaluban százat, a jóval kisebb Szentpéterszegen, Nyírmihálydiban negyven-negyven vonásforintot. - Vö: RÁCZ, 2002.287-288. 21 Emlékezet Könyve 2. p.; didactrum: tandíj. A szülőkre rótták ki iskolás gyermekeik után aszerint, hogy milyen osztályokba sorolták be őket. 22 Emlékezet Könyve, 2. p. 23 NAGY Sándor: A Debreceni Kollégium mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig. Debrecen, 1940.93. 24 tinó: két vagy 3 éves ökör; ökör: kiherélt bika negyedik évétől kezdve 25 harmadfű: kétévesnél idősebb, harmadik évben levő, harmadik év füvét legelő; üsző: fiatal tehén; rúgott borjú: egy éves borjú, amelyet anyja nem hagy szopni. 26 Emlékezet Könyve, 145. p. 27 Emlékezet Könyve, 144. p. 28 Emlékezet Könyve, 145. p. 29 Emlékezet Könyve, 144. p.
