Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
MUZEOLÓGIA - Nagy Márta: A lublini Szentháromság-kápolna
335 NAGY MÁRTA A LUBLINI SZENTHÁROMSÁG-KÁPOLNA Hölgyeim és Uraim, a lublini Szentháromság-kápolna épületét és falképeit bemutató igen szép fényképfelvételek között állunk. A kápolnát eredetileg a királyi vár részeként még a 14. században Nagy Kázmér király emeltette gótikus stílusban, majd a század végén Jagelló Ulászló átépíttette, a következő évszázad elején pedig falképekkel díszíttette. Kissé hosszúkás arcú, nyújtott orrú, kopasz fejű realisztikus portréja meg is jelenik a templom falán, amint a trónoló Isten Anyja előtt térdel, kisebb léptékben megfestve, Ulászlót Szent Miklós ajánlja az égiek kegyelmébe. Ez az alapítót megjelenítő portré a legrégebbi, amelyik a lengyel-litván állam területéről megőrződött. A műemlék-együttes összességében Jagelló Ulászló király ízlésvilágának a lenyomata. Ez az ízlésvilág nagyon különleges és természetesen meghatározta a király személyes sorsa. Ulászló édesanyja tveri orosz hercegnő volt és a kutatók szerint Jagelló Ulászló eredetileg ortodox rítus szerint Jakub névre lett megkeresztelve. Ulászló keleti kötődése tovább erősödött azzal, hogy nemcsak a lengyel királyi trón birtokosa volt, hanem litván nagyhercegként a litván államot is irányította. Nem meglepő tehát, hogy a nyugati gótikus stílusú kápolna kifestésére az uralkodó keletről hívott egy orosz mestert, akivel - annak nagy örömére - anyanyelvén tudott beszélni. A király a következő szavakkal adott megbízást a kápolna kifestésére: „Kápolnát építettünk ott a várban - mondta Jagelló - szeretném, ha azt az Úr dicsőségére nagy festményekkel díszítenétek. Azt fontoljuk, hogy épp ott nyugodjunk örökre és megparancsoltam, hogy a padló alá készítsenek helyet." Az utókor szerencséjére a vezető mesternek a neve is fönnmaradt, Andrejnek hívták őt. Andrej - a templomban olvasható töredékesen megőrződött felirat szerint -1418. Szent Lőrinc napján, vagyis augusztus 10én fejezte be a festési munkálatokat. Ez éppen 591 éve, és három napja volt, tehát a jelen kiállítás a falképek születésnapi köszöntője is. Andrej mesternek nemcsak a munkáját, hanem hatszáz év távlatából őt magát is megismerhetjük, hiszen fehér tunikában saját magát is megfestette, az előbb említett falképen, a Mária előtt térdelő Ulászló királyt körülvevő személyek csoportjában. Az orosz Andrej mellett - a kutatók feltételezése szerint - helybéliek is dolgoztak a királyi kápolna falképein, a lublini festőcéh tagjai voltak ők, közülük név szerint Kuryl és Jusko ismert. A különböző festők keze nyomát nemcsak a falképek eltérő stílusa, mint provinciális, archaizáló stb. tükrözik, hanem például a különböző fiziognómiájú Krisztus-arcok is. A falképek tehát az orosz művészet - a kutatók szerint tveri és novgorodi ágának - megjelenései a nyugati gótikus architektúrában. A freskók alapjaiban keleti ikonográfia szerint készültek, erre példa a fotókon is látható A három angyal látogatása Ábrahámnál-, az Örömhírvétel-, Úr színeváltozása-, Utolsó vacsora-jelenet és még sorolhatnánk. A várkápolna kompozíciói azonban számos olyan különleges motívumot is tartalmaznak, melyek szokatlanok a keleti ikonográfiában. Ezek a motívumok két csoportot alkotnak. 1. A Jézus megkeresztelkedése-jelenetben például a Jordánban föltűnik a folyó perszonifikációja, két delfinen ülő férfi, aki a feje fölé emelt vízisikló-ostorral ösztönzi az állatokat az előrehaladásra. A Jézus bevonulása Jeruzsálembe-kompozmban a fa lombjából mezítelen női alak bukkan elő, aki az örmény fakultusz Dafnéjának, esetleg Anahitanak, a növényzet és a termékenység istenének a késői leszármazottja lehet. Ezek a pogány antikvitásból átvett elemek a lublini falképeken archaizmusoknak tűnnek.
