Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

MUZEOLÓGIA - Bitskey István: Mátyás országa

334 BITSKEY ISTVÁN zeget, amelyet a budai vár díszes ólomüveg ablakán kitekintve nem láthatott. Jól ismert tény ugyanis, hogy a kifinomult ízlésű humanistáktól körülvett uralkodó olykor-olykor előszeretettel látogatta meg a közemberek hajlékait, miként arra Juhász Gyula Mátyás-versének költői szavai utalnak: „Pusztára épül tündérpalotája/, Plutárkot érti és Cézárt csodálja/, és elmereng olasz kéz remekén./ De garaboncásként viskóba járva/... írt keres az árva pór bajára". Mátyás uralkodásának bő három évtizedét sokféle szempontból lehet méltatni és értékelni, lehet említeni külpolitikai sikereit, törökverő és Bécset elfoglaló haditetteit, párját ritkító mecénási tevékenységét, könyvtáralapító buzgalmát, belpolitikai szigorát az adópolitika terén, amely azonban mégiscsak a fejlődés lehetőségét teremtette meg az országban. Mindezeken túl talán még fontosabb, hogy a lakosság többsége viszonylagos jólétben élhetett uralkodása idején. Színes életvitelt illusztrálnak a kiállított tárgyak. A kések, láncok, csatok, csipeszek, sarkantyúk, sarló, bárd, fűrész mind a kor nélkülözhetetlen eszközei, nem luxuscikkek, hanem használati tárgyak voltak. De látható az is, hogy a gyertyatartók, csillárok, velencei üvegpoharak, könyvveretek a hasznosság mellett már kifejezetten a gyönyörködtetés igényét is szolgálták, a templomi kelyhek és paténák pedig már csak anyaguk miatt is különleges értéket képviseltek, ilyenek pl. az egri és a bártfai aranyozott ezüskelyhek. A korabeli egyházi élet pompáját idézik fel a Pannonhalmáról kölcsönzött relikviák: a soproni ferencesek impozáns méretű 16 függőpecséttel ellátott búcsúengedélye 1488-ból, a bencés rendi selyemszövetei ornátus, valamint a pfannbergi misekönyv a 15. századból. A reformációt megelőző korszak kegytárgyai ezek, s az egyháznak egyfelől hatalmát, másfelől kulturális funkcióját szimbolizálják. Jelentékeny szerepet játszottak a kora újkor lakáskultúrájában a kályhacsempék, kályhaszemek is. A hosszú téli estéken korántsem volt közömbös, hogy a kályha melegéhez húzódók milyen ábrákat látnak maguk előtt, Antonio Bonfini például elragadtatással írt Mátyás király palotájának ólom- és ónmázas kályhacsempéiről, amelyek bibliai alakokat vagy éppen magát a királyt mintázták. A budai majolikagyártó műhely az 1470-es évektől működött, s emblémákkal ellátott padlóburkolatát Budán, Visegrádon, a diósgyőri, tatai, nyéki várakban és még számos helyen alkalmazták. A padlófűtés sem modern találmány, a kalefaktorium (hypocaustum) a földszinti palotatermek alatt kialakított, fával fűtött tűztér már az ókortól kezdve ismert volt, a reneszánsz építkezéseken is alkalmazták. Jelen kiállításunkon Csehország és Karintia címerével ellátott kályhacsempék, valamint homorított kályhaszemek szemléltetik a fűtőalkalmatosságok dekoratív funkcióját. Megjeleníti a kiállítás a reneszánsz kor derűsebb pillanatait is: a hordócsap például az élet szerves részét képező borkultúra kelléke, a szőlőtermelés ekkortájt húzóágazata volt a magyar mezőgazdaságnak. Érzékelhetjük továbbá azt is, hogy a pénzhamisítás ugyancsak virágzó iparágnak számított ekkoriban. Láthatunk itt hamispénz öntőmintát, s az ennek termékeként előállított hamis obulusokat és rézdénárokat is megszemlélhetjük. Nem csoda, hogy Mátyás szigorú pénzreformot vezetett be, 1467-ben rendelte el az állandó nemesfémtartalmú ezüstdénár használatát, amelyből 100 darab ért egy aranyforintot, ezzel sikerült visszaszorítania az akkori gazdasági válságot kísérő inflációt. Több feljegyzésből ismert, hogy a kora újkorban a katonák között a szerencsejáték meglehetős népszerűségnek örvendett, ezt a játékkedvet a visegrádi csontfaragó műhelyből származó dobókockák illusztrálják. Mátyás király uralkodásáról megoszlottak a vélemények már saját korában is. Janus Pannonius lelkesen magasztalta a győzhetetlen királyt, a rex invictissimus-t, a városok is örömmel fogadták a tőle nyert privilégiumokat, a megszilárduló rendet és vagyonbiztonságot. A köznemesek és jobbágyok viszont elégedetlenkedtek a növekvő adóterhek miatt, a pénzreformmal együtt bevezetett tetemes adóemelés zavargásokat váltott ki, Erdélyben 1467-ben fegyveres felkelésre is sor került. A király leverte az elégedetlenkedőket, majd felszámolta a Vitéz János-féle főúri-főpapi öszszeesküvést is, s erős centralizált hatalmat épített ki. Dinasztiaalapítási törekvései azonban zátonyra futottak, s annak a gazdasági és társadalmi fejlődésnek, amelyet elindított, nem következett be szerves folytatása. Az Európa-szerte dicső hírnevet szerzett Hunyadi János fia, a kontinens dinasztiái között homo novus, mégis elérte azt, hogy a török expanziónak meg kellett állnia az ország határainál, s viszonylagos béke uralta a Kárpát-medence belsejét. Mátyás hadakozásai határainkon kívül zajlottak, a sereg ellátását viszont a belső termelésnek kellett biztosítania. Szorgos iparosok munkálkodtak országszerte, építkezések folytak, várak emelkedtek, főúri paloták és nemesi kúriák épültek, gazdagodott az embereket körülvevő tárgyi világ, amelynek eszközeit és hírnökeit tekinthetjük meg a most megnyíló kiállításon. A reneszánsz kor humanista felfogásának célja - miként Janus Pannonius fogalmazott - „a műveltség áldásait feltárva finomabbá tenni az életet" Végső soron ezt a célt szolgálták azok a tárgyak, amelyek most ízelítőt adnak a fél évezrede zajló hétköznapok embereinek munkájáról, törekvéseiről, s felidézik azt a hangulatot, amely a nagy király országát jellemezte. A szenvedélyesen építtető és alattvalóit is építkezésekre inspiráló Mátyás alakjáról találóan írta másfél évszázaddal később Zrínyi Miklós: „... a mi jó Mátyás királyunk.. .mellé avagy igen kevés avagy senki keresztyén királyok közül, kik utána voltak, ne álljon hasonlatosságért, mert bizony megocsúsodik érdeme Mátyás mellett, s elvész tündöklősége, mint a csillagoknak nap támadásán". 2008-ban éppen 550 éve volt annak, hogy a Magyar Királyság e kiemelkedő uralkodója trónra lépett, indokolt tehát, hogy korának kulturális értékeit, 15-16. századi elődeink köznapi életének produktumait ezúttal is emlékezetünkbe idézzük, s a magyar művelődéstörténetnek e fényes periódusát sokoldalúan és árnyaltan megismerjük. E gondolat jegyében - köszönetet mondva a szervezőknek, a Megyei Múzeumigazgatóságok Szövetségének, a Nemzeti Kulturális Alapnak, valamint a Déri Múzeum vezetésének és munkatársainak - a kiállítást megnyitom. Mátyás országo - vándorkiállítás, Déri Múzeum, 2009. július 9.