Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: Hortobágy és a magyar szürke szarvasmarha
294 SURÁNYI BÉLA * # Magyar X)«f Magyar nemi színessel Q fóítej magyar # «W« 0 í-o/cj JOTCÍ 0 Síró« 3. ábra A Kárpát-medence szarvasmarha-fajtatérképe az 1880-as években. Forrás: Gaál L. (1966) az ország szarvasmarha állománya közel 6%-kal emelkedett. 1914 előtt azonban sem a fajta minőségi javítására, sem „egységesítésére" nem került sor. Ez utóbbit indokolta volna a tájfajták viszonylag bő kínálata is: 5 0 1. ) nagyváradi és erdélyi 2. ) bácskai 3. ) Tisza-vidéki 4. ) kecskeméti 5. ) alsó-somogyi és zalai 6. ) Rima-völgyi A szakmai viták, a tettek nélküli aggodalom, a határozott lépések megtételének elmulasztása tovább erodálta a magyar szürke marhát, teljesen kiszorult a köztenyésztésből, ami különösen 1918 után gyorsult föl. Az állam későn eszmélt föl, mit sem segített a bikanevelő tenyésztelepek (pepinér) felállítása Mezőhegyesen és Kolozsmonostoron, valamint Tordán. 5 1 A XIX. században talán lett volna még esély arra, hogy elindítsanak egy nemesítési programot a tejtermelés javítására. A már említett erdélyi próbálkozások mellett a Debreceni Felsőbb Gazdasági Tanintézet gazdaságában 5 2 Békessy László (1844-1918) gazdasági tanár foglalkozott fajtajavítással: „.. .a tejhozam versenyzett a tarka marha tejhozamával, a baj csak az volt, hogy a jól tejelő magyar tehenek e képességüket nem örökítették át, s így a kísérlet kudarcot vallott. " Tudomásunk szerint a 50 Földes B. (1885): 246. Az 1880-ban tartott országos tanácskozáson részletes leírást adtak az egyes típusokról: 1. / nagy, magas, terebélyes testű, kevés combú, villás szarvú 2. /közepes nagyságú, inkább magas, mint mély, daruszőrű, pörge szétálló szarvú 3. /közepesnél hosszabb, nyúlánk testű, széles elejű, lantos és villás szarvú. Korábban ez volt a legszebb magyar marha, ez adta a címeres ökröt. 4. /hosszú testű,vékony lábszárú, gyenge hátsólábakkal, rossz hústartó, kese színű, szarva felálló, lombos 5. /jól kifejlődött, jó hústartó, hosszú testű, nyáron sötét tejszínű, ősszel daruszőrű 6. / igen hosszú testű, jó hústartó, nagy munkabírású, de rövid élettartamú, kese színű. Lásd: Éber E. (1961): 302. 51 Ua.250. 52 Éber E. (1961): 300. . század végén a Baranya megyei Üszögön Mihály keresztezte először a magyar szürke marhát külföldi fajtával (mürzthali és murbodeni). Az utódok termelése átlagosan 1200 liter körül mozgott. 5 3 A hazai tenyésztők rövid idő alatt akartak sikert elérni, így kudarcra volt ítélve próbálkozásuk. A fajta visszaszorulásában talán nagyobb súllyal esett latba, hogy fölöslegessé vált mint igavonó állat. A gépesítés, az erőgépek térhódítása már figyelmen kívül hagyta „genetikai erősségét". Az országos átlagnál jóval lassúbb ütemű volt a köztenyésztésből történő kikerülése Bereg, Szatmár, Szabolcs és Hajdú megyében. 5 4 Semmi kétség afelől, hogy a magyar szürke marha ma ismert formájának kialakulásában, a tőzsérkedésnek mint kereskedelmi tevékenységnek a megjelenésében, a marhatartás új hasznosítási típusának (marhahízlalás, sőre, göbölye) megszületésében, továbbá ennek az ősi marhafajtának mint élő örökségnek a fennmaradásában - különösen a két világháború között, továbbá az 1945 utáni évtizedekben is - a Hortobágynak mint tartása színterének és a debreceni gazdatársadalomnak elévülhetetlen érdemei vannak. A HORTOBÁGYI PUSZTA DEBRECEN GAZDÁLKODÁSÁBAN Debrecen birtokhatárának a kialakulása több évszázadot vett igénybe. 55 A jogi birtoklás tényén túl, legalább olyan fontos az a kérdés, hogy miként alakult ki a környezethez alkalmazkodó, a gazdasági érdekekhez legjobban idomul ó határhasználati rendszer. A legelőre alapozott állattartáson, a földművelésen keresztül messzemenően érvényesült az ember tájalakító tevékenysége. Az eke alá vont területeken eltűnik a természetes növénytakaró, illetve átalakul. A legeltető állattartás is módosítja a gyepkultúrát, elősegíti a hasznosítható fűfélék túlsúlyát, fennmaradását. 53 GL (1890): 171. 54 Éber E. (1961): 305. 55 Eke P. (1994): 136. A város a korai középkortól tudatosan gyarapította területét és nagy határral bíró településsé vált. A korábbi századokban a közel 1700 hektáros városhatár a XVI. századra 48.000 hektárra növekedett. Az 1693. évi szabad királyi státusz további bővüléshez adott lendületet, aminek eredményeként a XIX. század vége felé már 95.000 hektár kiterjedésű területtel rendelkezett. Az eltérő termőföldi adottságú határrészeken a természeti adottságokhoz igazodó határhasználat alakult ki: 1. / nyírségi szakasz: erdőgazdálkodás, kertkultúra 2. /hajdúsági löszhát: szántóföldi növénytermesztés 3. /hortobágyi puszta: külterjes állattartás Lásd: Ua., Zoltai Lajos: Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése. In: Ismeretlen részletek Debrecen múltjából. Debrecen. 1936.91-138. Lásd még: SüliZakar I. szerk. (1996): 149-230.
