Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Félúton Alaszka és Tűzföld között - Gondolatforgácsok Venezuela földrajzi megismerésének történetéhez Balázs Dénes (1924-1994) három dél-amerikai utazása kapcsán
FÉLÚTON ALASZKA ÉS TŰZFÖLD KÖZÖTT 229 35• kép Agostino Codazzi (1793—1859), itáliai kartográfus-geográfus, a Guacháró-barlang egyik korai feltárója (Képforrás: Balázs Dénes hagyatéka) hozzájok a fáklyavilággal ellátott barlangvizsgáló; mert a guacharok mintegy neki vadulnak a világosságtól A felhasználása miatt zsírmadárnak becézett szárnyasról - mely hatalmas számban él a Guacháró-barlang bevezető szakaszán - Balázs Dénes is részletesen beszámolt írásaiban. A „Hátizsákkal Alaszkától a Tűzföldig" és az „Életem-utazásaim" című könyvein kívül à „Zsírmadarak barlangjában" ám cikkében is olvashatunk erről a témáról. A Turista Magazin hasábjain a geográfus hangulatos úti beszámolót adott közre a Guacháróbarlangban tett látogatásáról. A következő részlet ebből a cikkből való: „A guácháróval való személyes, közvetlen megismerkedést a véletlen segítette elő. A guano-dombok tetején bukdácsolva, a földön egy nemrégen elpusztult állat maradványaira bukkantam. Olyasféle volt, mint a mi régi, kisebb fajta falusi tyúkunk. A szárnyai azonban jóval tekintélyesebbek voltak annál: kifeszítve meghaladták az egy métert! Tollazatának színe rozsdabarna, a szárny- és farktollakat világosabb-sötétebb csíkozás díszíti. Érdekes, hogy az állat testét fedő kisebb, puhább tollacskák végein körülbelül lencse nagyságú, pontosan szív alakú, ríkítóan fehér foltok vannak. Állítólag azért, hogy a barlangba beszűrődő nagyon gyér fényben a szerelmes guácharók - könnyebben egymásra találjanak."™ Balázs Dénes írásaiban rendszeresen felhívta az olvasók figyelmét a természet védelmének fontosságára. Ez a szemlélet a Guacháró-barlangról szóló beszámolóiban is tetten érhető. Szólt a ritka madarakat sújtó ősi hagyományról, a sokáig minden esztendőben megtartott „zsírszüretről": „Már a misszionáriusok megjelenése előtt a hegységben élt indiánok varázslói bemerészkedtek a barlangba, és - szellemek ide, szellemek oda! - levertek néhány madárfészket a barlang párkányairól. Ezekben olyan elhízott Mákra leltek, amelyek repülni is képtelenek voltak. A varázslók hamarosan rájöttek arra, hogy ezeknek a barlangi »szellemeknek« kitűnő a pecsenyéjük, a sütés közben kiolvadó zsírjuk pedig sokáig eltartható. Megkezdték hát a guácharo madarak fészkeinek kifosztását, amely különösen a miszszionáriusok megérkezése után harapódzott el, mivel a fehér jövevények is rászoktak a guácharo zsírra... Szerencsére nemcsak ebben a barlangban élnek guácharók, hanem a környező, nehezen megközelíthető sziklaüregekben is, így azután a tömeges irtás ellenére sem pusztultak ki. Manapság már nem fenyegeti őket veszély: a cosecha de la manteca, a »zsírszüret« a védetté nyilvánított barlangban szigorúan tilos."™ Balázs Dénes utazása idején a barlang és környéke „monumento natural" státusban szerepelt a védett területek listáján. Azóta nemzeti parkká nyilvánították a zsírmadarak üregét. 1975-ben hívták életre az eleinte Humboldt, majd később Guácháró néven ismert nemzeti parkot, mely közel 630 km 2-en óvja a különleges földtani, zoológiai és botanikai értékeket. Venezuelában világviszonylatban is jelentősnek tekinthető a természet védelme. A környezettudatos gondolkodás áthatja az ország társadalmát, amit jól mutat a nemzeti parkok és egyéb védett területek magas száma. A hazánknál tízszer nagyobb területű országban 43 „parque nációnál" m^V, legtöbbjük a Venezuelai Andok hosszan elnyúló vonulataiban és a Guyanai-hegyvidéken található. Ezeken kívül létezik még 22 olyan terület is, ahol csak egy-egy lokális természeti objektumot oltalmaznak a szigorú törvények. Ezek az ún.„természetiemlékművek". II. c. Los Morros sziklalabirintusában Egy nappal a kis híján balesettel végződő barlangi túrát követően Balázs Dénes az „Espresos de la Costa" buszvállalat maturíni állomáshelyén várakozva a következő sorokat vetette papírra: „Az elmúlt két nap [...] nagyon szép volt. A Caripe-hegységben jártam és meglátogattam a híres Cuácharo-barlangot és környékét. Egy rendes kis szállóban szállásoltak el. Mindent Tronchoni barátom készített elő, ő az itteni barlangkutató társulat elnöke.. ,". 13 7 A Cueva del Guácharo bejárása után már csak egy jelentősebb szakmai program várt megvalósításra Venezuelában: a Los Morros néven ismert karsztvidék megismerése. Erről az útjáról is olvashatunk könyvében : „Ez a vidék állattenyésztéséről híres, főként sok sertést tartanak. Az országút mentén lépten-nyomon »hentesüzletekre« bukkanunk. Pálmalevelekkel fedett, szellős kalyibák ezek, amelyeknek tartóoszlopaira aggatják a félbe hasított sertéseket... Vasárnap lévén, nagy az országúti forgalom, 134 VÖRÖS Vidor: Szerves élet a barlangokban. Természet, 1873.23.309-316. oldal 135 BALÁZS Dénes: A zsírmadarak barlangjában. Turista. 1971.11. szám, 24-25. oldal 136 BALÁZS D.: i. m. 1972.21-22. oldal 137 Magánlevél dr. Balázs Dénesné Sprincz Vilma részére. Maturín, 1969. november 7.
