Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

IRODALOMTÖRTÉNET - Orosz György: „Elefthériosz és Terasziosz leszálltak a könyv mélységeibe" - Egy régi hitvita zsidók és keresztények közt az európai apokrif irodalomban

„ELEFTHÉRIOSZ ÉS TERASZIOSZ LESZÁLLTAK A KÖNYV MÉLYSÉGEIBE" 185 meg maguk közül Tarszijt. És kezdének gyülekezni, összejövének egy he­lyen. Ők pedig hallgatják azt." * „ JapacKa wMflOBHHt Hana CKpbiTbia npeMyflpocTH TBopmn: no^HflBb pyKy BbICOKO, H nOMblCJlM! K™ COTBOpW HeÖO? H CKOMOpOXt noMbic/in Bt ceöe «XOLUETB fle MeHfl Bt ro/ioBy yflapMTb»; H MaxHy/it pyKoio no 3eM/iM m noMbic/in: «Tbl fle MeHH Bt ro/iOBy, a a Teöa no 6oKy.» Tapac­Ka we MbOflwe: «il fle yKa3a/it BBepxt pyKoio - kto coTBopn Heöo? a OH"b, MaxHy/it pyKoio - TOTt fle v\ 3eM/iio; \a OHt Ty fle moio 3araflKy ot­ra/ia/it: TOTt we óy/ieTt cyflMTH m Ha 3eM/in.» TapacKa we ycTaßn nepc­Tt eflHHt KOHUeMt K"b CKÖMOpOXy M nOMblCM «Bor"b efll/IHt COTBOpM Me/ioBeKa eflMHaro AflaMa.» A CKOMopoxt noMbic/in «MTO fle a3t KpuBt ví OH"b xoneTt u /ipyroM r/ia3t BbiKO/ioTb», m nocTaBU eMy KOHqeMt flBa nepcTa M MWOIAMI / I : «FL fle Teóe M 06a BbiKO/iio.» TapacKa we Mbiaiflwe: «A3"b fle 3ara,qa/i"b, MTO Bort coTBopn AflaMa, a OHt fle Ka3a/it: TOM­we coTBopn m EBBy.» H Mbic /iawe TapacKa, HKO 3e/io npeMyqpt CKOMO­poxt OTBeTt TBopuTt. TapacKa we yKa3a Ha owert n noMbiain: «Hero pafln 6ecn MepHbi?» CKOMopoxt we Mbicjiame: AKO xoLfleTt mchs yfla­puTb oweroMt m yKa3a Ha CMoneHOií noMa3t, i/i noMbic/in: «Tbl fle mcha oweroMt, a a Teöfl n0Ma30Mt.» TapacKa we noMbiCM «fl fle no/iyMa/it: nero pafln 6ecn nepHn? a OHt fle Charit: m BTpefl HMt Bt CMOiibi.» /t\MflOBMHt we TapacKa nocraBM nepat et KpioKOMt m noBepHyjit Kt ceóe M NOMBICM «Koro fle TaKt ™yTt 6ecn KPIOKAMM Bt MyKy?» CKO­Mopoxt we noMbic/in: «Tbl fle xouteujt BepHyTb 3a tueto KpioKOMt?» H B3fiBt ujecTt ví yKOJlOJit ero KOHueMt Bt rpyflH M noMbic/in: «Tbl fle MeHfl KpioKöMt, a Teófl ujecTOMt.» TapacKa we riOMbiCM «fl fle 3ara­Hyjit, MTO rpeujHMKOBt TaKt craHyrb 6ecw TflHyTb KpioKaMM, Bt MyKy nnxaTb.» TapacKa we nofltfl pyKy, efli/iHt nepcTt CKopna, Bbinie r/ia­Bbi CKöMopoxoBbi M noMbic/IM! «Hero pafln 6ecn Bee KpiOKaMM?» CKOMO­poxt we noMbicnn: «TaKt OHt xomerb MeHfl oflHOK) pyKoio 3a Bonocbi noflH^iTb.» CKOMopoxt we, noflHm 06e pyKH Ksepxy, v\ noMbiCM «Tbl fle MeHfl OflHOK) pyKoio, a a Teóa oóeMw craHy flpaTb.» H Hana CKOMO­poxt TapacKy 3a Bonocbi flpaTb n BO/iOMMTb; ti, noBO/iOMa pnHy/it ero OTt ceöfl O 3eMJllO. )KnflOBMHt We B03CTa OTt 3eMJlM M nOMblC/lM: «H fle noflyMa/it, HTO 6ecn Bt fleHt CTpaimiii cyfla öyflyTt ct KpioKa­MH; a OHt MHe 11 OTrafla/it: aHre/iH fle nxt Ta KO Mymuii/i M ct Heöecn Bt npencnoflHioio CBep3aM» H yflUBJiaacfl TapacKa CKOMopoujbio OTBeTy npeMyflpoMy: AKO orHb nanaiflt BOfla yramaeTt, Ta KO r/iynaro OTBeTt npeMyflparo Be^epenie nocpaM /iaeTt. TapacKa we pene Kt CKOMopoxy: «rio/iHO HaMt Mo/ina 3araflOKt 3araflbiBaTb: a Kt Teöe ct 3araflKaMii, a Tbl KO MHe ct flpaKoio.» H yflapu TapacKa CKOMopoxa no yxy v\ pene: «rioc/iymaii, xpMCTiaHCKiPi <t>ui/ioco4>e! Ho Baweîi Bepe BO CBFITOMT eBaH­re/iin HanwcaHo: aine KTO TA yflapuTt no flecHeíí naHUTe M TW OÓPATU eMy M flpyryio.» CKOMopoxt we pene: «Iloc/iyujaPi, ôpaie TapacKa: Bt TOMt we eBanre/iin HanncaHo, flKowe xoLueie fla TBopflTt BaMt ne/iOBeubi, n Bbi TaKOWfle MMt TBopuTe.» M yflapn TapacKy no yxy M peqe: «OTraflaíí, 6paTe TapacKa: Kypuqa m OTt ?iMua MJIM SMUO OTt Kypwqbi?» Tapac­Ka we OTBeTa HHKaKOBa eMy He flafle. floTOMt TapacKa, CHeMt îuanKy CKOMopoxa, M yflapn ero no njieujw M pene: «OTraflaíí, őpaie CKOMopo­uje: OTt 4ero TpecHyjio, - OTt pyKM vim OTt n^eiun?» M peMe Tapac­Ka: «Bpaie cKOMopoiiio! ocraBMMt TO Bee n CTaHeMt CHMTATB Bt rofly npa3flHMKn: M Bt KOTopoii Bepe 60/iee npa3flHMKOBt öyfleTt, TO Bt Toe Bepy v\ BepoBaTb CTaHeMt!» M pene CKOMopoxt: floöpo peKJit MHe Ta­Koec/ioBo: TBopw TaKO." 2 8 „.. .A zsidó Taraszka titkos bölcsességeket kezde cselekedni: kezét ma­gasra emelvén, arra gondola: ki teremté az eget? És a szkomoroh gondolá magában: »Ez ugye engem fejbe akar vágni.«; és kezével a föld felé in­tett, arra gondolván: »Ha te ugye engem fejbe, ón pediglen téged oldal­ba.« Taraszka meg így elméikede: »Én ugye felfelé mutattam a kezemmel - ki teremté az eget? ő pediglen, intett a kezével - ugyanő, aszongya, a földet is; és ő ugye az én ama talányomat kitalálá: ugyanő fog a földön is ítélkezni.« Taraszka meg az egyik kinyújtott ujját a szkomorohnak szegezé és arra gondola: »Az egy Isten teremte az egyetlen embert, Ádámot.« A szkomoroh pediglen úgy elméikede, »hogy ugye én vaksi vagyok és ő a másik szemem is ki akarja szúrni.«, ós két kinyújtott ujját szegezé neki, arra gondolván: »Én ugye néked majd mindkettőt kiszúrom.« Taraszka meg így elméikede: »Az én talányom ugye az volt, hogy Isten teremté Ádámot, ő pediglen ugye azt mutatá: ugyanő teremté Évát is.« És Taraszka meg azt gondolá, hogy a szkomoroh igen bölcsen válaszolgat. Taraszka meg rámutata egy piszkafára és arra gondola: »Mi okból feketék az ördö­gök?« A szkomoroh meg úgy elméikede: hogy ez engem meg akar ütni a piszkafával és rámutata egy kátrányszurkos kenőfára, és azt gondolá: »Ha te ugye engem a piszkafával, én pediglen téged a kenőfával.« Taraszka meg így elméikede: »Én ugye arra gondoltam: mi okból feketék az ördö­gök? ő pediglen ugye azt mondá: és be kell bújniuk a szurokba.« A zsidó Taraszka meg kampót formála az egyik ujjából és azt maga felé fordította és arra gondola: »Kit húznak ugye az ördögök így a kampókkal a kínszen­vedésre?« A szkomoroh pediglen így elmólkede: »Te engem ugye a nya­kamnál fogvást forgatni akarsz a kampóval?« És vévén egy karót, és azt a hegyével a saját mellének szegezte ós azt gondolá: »Ha te ugye engem a kampóval, én pediglen téged a karóval.« Taraszka meg így elméikede: »Az én talányom ugye az volt, hogy a bűnösöket az ördögök a kampók­kal így fogják vonszolni, és a kínszenvedésre vetni.« Taraszka meg a kezét felemeló, a szkomoroh fejénél magasabbra, egyik ujját begörbítvén, és arra gondola: »Mi okból görnyedt minden ördög?« A szkomoroh meg így elmólkede: »Na ez engem fél kézzel a hajamnál fogvást fel akar emelni.« A szkomoroh meg, mindkét kezét felemelvén, azt gondolá: »Ha te engem ugye fél kézzel, és pediglen téged mindkét kezemmel tépázni foglak.« És elkezdó a szkomoroh Taraszkát tépázni és hajánál fogvást cibálni; és, megcibálván, ellökte őt magától le a földre. A zsidó meg felálla a földről és így elméikede: »Én ugye arra gondoltam, hogy az ördögök az utolsó íté­let napján kampókkal fognak járni; ő pediglen nékem kitalálta: az angya­lok ugye őket ugyanúgy kínozták és a pokolra taszították.« És csodálkozék 28 TICHONRAVOV 1861:74-76 (orosz apokrif szöveg)

Next

/
Oldalképek
Tartalom