Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET, IPARMŰVÉSZET - Jolanta Zuk-Orysiak: A lublini Szentháromság-kápolna bizánci-orosz freskói és restaurálásuk története
A LUBLINI SZENTHÁROMSÁG-KÁPOLNA BIZÁNCI-OROSZ FRESKÓI ÉS RESTAURÁLÁSUK TÖRTÉNETE 157 dő Társulattal együtt tervezték. Juliusz Makarewicz professzor Stanislaw Matejko és Wladysiaw Rupa krakkói festők közreműködésével elsősorban a szentély 3 3 freskóinak helyreállításával foglalkozott (1917-1918-ban). Makarewicz restaurátor-szakértőként a legértékesebb festmények helyreállításán dolgozott: a Wawel-ben és a sandomierzi székesegyházban. Az általa kidolgozott módszerek ma megosztják a kutatókat (gipszöntés alkalmazása vagy a festett réteg ecetsavas tisztítása), viszont munkája során mindig alkalmazkodott az eredeti festmény tulajdonságaihoz. Hangsúlyozta a megelőzés szerepét, a megfelelő mikroklíma, a fűtés és a szellőztetés fontosságát. A restaurálás során eltávolították a XIX. századi vakolat maradványait, megtisztították a falfelületeket, beglettelték a hiányosságokat és elvégezték a festőréteg pontozásos helyreállítását. Nem egész két év alatt befejezték a főoltár és a szentély festményeinek restaurálását. A lublini sajtóban kritizálták a retusálás túlzott mértékét, amely már átfestésre emlékeztetett. Sajnos a részlegesen fennmaradt fotódokumentáció alátámasztja ezt. A színes kiegészítések helyenként elfedték az eredeti freskókat, a glettelt felületekre lokális színek kerültek. A restaurátorok 1917. augusztus 8-án írtak egy levelet, melyet a „Mindennapi Kurír" egy számával együtt palackba zártak és befalaztak a diadalívbe. A nyolcvanas évek második felében a kápolnában dolgozó restaurátorok megtalálták ezt az „üzenetet". 1918-ban a felújítást Jerzy Siennicki 3 4 lublini festő-restaurátor folytatta, majd a Kulturális és Művészeti Minisztérium megalakítása után 1919-1923 között Edward Trojanowski varsói professzor átvette tőle a hajó restaurálásának irányítását. A munkálatok célja a freskókat fedő vakolat- és mészréteg teljes eltávolítása volt, glettelés és a sérült részek pontozásos rekonstrukciója. 3 5 A korábban kritizált módszereket már nem alkalmazták, a restaurálást ezúttal kimagaslónak értékelték. A kápolna belseje üresen maradt, a mellékoltárokat eltávolították, liturgiát csak alkalomadtán tartottak itt. A német bevonulás után és a háború utáni években a kápolna évekre felügyelet nélkül maradt. Mivel ritkán használták, a szellőzését sem oldották meg - a falak és a freskók állapota ismét romlásnak indult. 1954-től a vár a Lublini Múzeum székhelye lett, és megkezdődhetett a kápolna muzeológiai védelme. A várhegy építési területté változott. A széleskörű restaurátori és építészeti munkálatok keretein belül 19541959 között a freskókat újabb restaurálásnak vetették alá Bohdan Marconi professzor szakértő vezetésével („Varsói Állami Műemlék Restaurálási Vállalat"). Sajnos a munkákat elhamarkodottan végezték, ugyanis a gótikus épület egészét nem biztosították megfelelően. Az épület rossz technikai állapota és a vezetőség diktálta szoros határidők negatívan hatottak a restaurátori munkálatokra. A restaurátoroktól maximálisan precíz és szakmailag kifogástalan munkát vártak el az átnedvesedett és repedezett falak, valamint a beázott tető ellenére. A kápolnában nem voltak ablakok. A hiányosságokat egyszerű homokos-meszes habarccsal fedték el, mely azonban szerkezetidegen volt, így nagyban elütött az eredeti vakolattól. Néhány év elteltével a restaurátorok munkája megsemmisült a kedvezőtlen és instabil mikroklíma miatt, amely a vízben oldódó sók térfogatának megnövekedését és újrakristályosodását eredményezte a freskók felületén. 3 6 A vakolat morzsálódásával a freskók kezdtek leperegni. A festményeket veszélyeztette az épület falainak nagymértékű átnedvesedése - a megrongálódott, beázó tető csak fokozta ezt a helyzetet. A vízelvezetés hiánya azt eredményezte, hogy a pára a falak felületén, a padlón, a fűtetlen épület ablakain csapódott le. A falakat gyorsan terjedő penészgomba vette birtokába. Az 1954-től 1967-ig folytatott restaurátori-építészeti munkák keretein belül részben lecserélték a tetőt (lemezről holland tetőcserépre) és a tetőszerkezetet, a falakat kiegészítették, az épület szerkezetét megerősítették (az északi falnál vasbeton szerkezettel), a külső vakolatot eltávolították, a földszinten homokkő-padlót, a kriptában szabálytalan kőlapokból álló padlót készítettek, a freskókat tartalmazó részben pedig glazúrozott kerámia padlót fektettek le, a külső falban lévő lépcsőt újjáépítették, a reneszánsz portált konzerválták, kicserélték az ablakokat és az elektromos vezetékeket. A földszintre dupla bejárati ajtót építettek be. A 1960-as években a képek leltározásakor 3 7 végzett felmérés alapján: a kápolna térfogata 4430 m 3, a padló felülete a freskókat tartalmazó részben: 105 m 2, a festmények teljes felülete: 753,85 m 2. A felbecsülhetetlen értékű freskók újabb konzerválásához csak az épület megfelelő állagmegóvása után kezdtek hozzá, amikor már valamelyest stabil mikroklímát sikerült kialakítani. A kápolnában uralkodó „klíma-sokk" megszüntetése tizenegynéhány évig tartott, a múzeum restaurátorai, Hanna Grzesik és Krystyna Durakiewicz éveken keresztül alapos megfigyeléseket végeztek a kápolnában. A szabályozott szellőztetés és fűtés az épület technikai állapotának folyamatos javításával együtt végül meghozta a kívánt eredményeket: sikerült megfékezni a sók terjedését. A stabilizálódó mikroklíma lehetővé tette, hogy megkezdődhessen a restaurálás következő fázisa. 1976-1980 között a szentély, 3 8 freskóit 33 A lublini vár Szentháromság-kápolnája. Történelem, teológia, művészet, restaurálás. Az 1997. április 24-26 között rendezett konferencia előadásainak anyaga. - Durakiewicz, K., Juliusz Makarewicz és Edward Trojanowski - a freskók első restaurálása 34 Siennicki, J., Restauracja fresków w kosciele sw. Trójcy w Lublinie. [in:] Sztuka i Artysta-1924,1. évi. 35 A lublini vár Szentháromság-kápolnája. Történelem, teológia, művészet, restaurálás. Az 1997. április 24-26 között rendezett konferencia előadásainak anyaga. - Durakiewicz, K., Juliusz Makarewicz és Edward Trojanowski - a freskók első restaurálása 36 K. Durakiewicz, P. Rudniewski, St. Stawicki, M. Samborski, Jelentés a Kápolna állapotáról és szükségleteiről a Kulturális Minisztérium számára, 1977. 37 Z. Wosko, és A. Wiewiórka, Konstrukciós leltár, Várkápolna 38 A festmények restaurálásának dokumentációja: a. Stawicki, S., A Szentháromság-kápolna szentélye, Lublin, 1980
