Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET, IPARMŰVÉSZET - P. Szalay Emőke: Úrihímzéses úrasztali terítők a Szolnoki Református Egyházmegye tiszamenti gyülekezeteiben
ÚRIHÍMZÉSES ÜRASZTALI TERÍTŐK A SZOLNOKI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE TISZAMENTI GYÜLEKEZETEIBEN 139 kön egy-egy nagy, a felbomlás állapotában lévő gránátalma, csészelevele háromsoros, tetején kis hármas levéllel. A virág alatt a szárból felfelé ívelő ág tetején háromsoros ananász. A szárak kereszteződése fölött stilizált virág ül, amelyből gránátalma emelkedik. A szárakat a szokásos kis ornamentumok, alul szimmetrikus bogyós ágak, majd kétujjú levelek, kacsok, háromujjas levelek, kis bogyók díszítik (5. sz. 5. kép). A terítő két tökéletes hasonmását Hajdú-Bihar megyéből ismerjük (P. Szalay Emőke 2000.2. és 4. rajz). A minta bonyolultsága és gazdagsága, valamint a kidolgozás színvonala alapot ad arra, hogy hívatásos munkának tekinthessük mindhármat. Amennyiben kísérletet teszünk, hogy készítőjének személye után kutakodjunk, abból indulhatunk ki, hogy az említett két hasonmás terítő debreceni illetve a városhoz közeli derecskei gyülekezet birtokában van. A debreceni ráadásul a tiszaroffi terítő ajándékozójának, Roffi Borbély Mártonnak feltehetően rokona, Roffi Borbély Sámuel. A tiszaroffi terítő 1760-as évszámmal ellátott, a debreceni 1771-es, évszámuk közelisége nem mond ellent annak, hogy egy kéz munkájának tartsuk mindkettőt. Bár a derecskei terítő szintén évszámos, mely szerint 1815-ben ajándékozták, de az úrihímzések történetét ismerve, amely szerint a XVIII. század végén szinte egyik pillanatról a másikra eltűnnek, ez az évszám semmiképpen nem lehet a készítés ideje. Ezt erősíti, hogy a minta aranyfonalától eltérően a felirat sárga selyemfonallal hímzett. A két terítő datálása tovább erősíti a derecskei terítő készítési idejének behatárolását, így teljes mértékben megalapozottnak vehetjük a korábbi megállapításokat. 7 Évszáma arra példa, hogy amikor az ajándékozás idejét jelöli az évszám, az későbbi is lehet, mint a készítés időpontja. Adataink alapján a Debrecenben működő Aranyvarró Fekete Józsefben véljük megtalálni a terítők készítőjét (P. Szalay 2000.56-7.). Ezzel a terítővel tovább emelkedik az általa készített hímzések száma, HATELEMES VIRÁGBOKOR A virágbokrokban előfordul hat elemből álló változat. Ebben a csoportban is két fő szerkezeti megoldással találkozhatunk, először a szimmetrikus megoldást mutatjuk be, majd pedig az egymáson áthajló kétszárú variációkat. A tiszaigarigyülekezet kendőjének díszítésében a szimmetrikus szerkezetű hatvirágos bokor spirálból induló szára alatt a talajt fordított állású kis szív jelképezi (6. sz. 6. kép). Két egymáson áthajló ága a szokott ovális tér körbeölelése után ívelten hajlik szét, felső metszéspontjukból indul egy újabb kettéhajló ág. A szárak végén szimmetrikusan elhelyezkedő nagy virágfejek ülnek. A hat virágból az alsó és felső pár hasonló, liliomszerű, négy különálló vékony levélszerű elem alkotja. A középső pár befelé fordított fűrészfogas csészelevelű gránátalma, közepéből három különálló száron tulipánok és levél emelkednek. Mindkét motívum erősen stilizált. A felső virágpár kissé megtöri a szimmetriát, ugyanis egymásból ágaznak 7 P. Szalay Emőke 2000.91. Itt már foglalkozik a terítő készítési idejének meghatározásával. ki. A fő elemek mellett kisebb virágos ágak töltik ki a teret, ezek már nem szimmetrikusak. Az ágak mandorlájában nem a megszokott, egymás fölé rakott pettyek sorakoznak, hanem egymásba érő kis geometrikus elemek. Ez a terítő is nagy gyakorlatról árulkodik, a minta bonyolultsága szintén utalhat hivatásos alkotóra. (6. sz. 6. kép) Nagyon hasonló mintát Szatmárból ismerünk, a szamosangyalosi gyülekezet őriz ilyen díszítménnyel ellátott terítőt (P. Szalay 2009.264. sz.). A tiszaroffi gyülekezet terítőjének hatelemes díszítménye gránátalmákból és kis tulipánokból áll (7. sz. 7. kép). Az egymáson áthajló két ág a XVIII. század legkedveltebb szerkezetét mutatja. A gyümölcsök buroklevelei kívül simák, egyszerű félkörívet formálnak, befelé viszont fűrészfogas kialakításúak. A belül karéjos csészeleveles gyümölcs belseje kettéosztott, kis leveles, kacsos kitöltéssel, tetején a hármas levél csökevényével. A tulipánok egyszerű sematikus formájúak. A zárt gránátalmák héját díszítő minta befelé fordulását László Emőke erdélyi jellegűnek véli, véleménye szerint a XVIII. században alakult ki (László 2001.24.) de Észak-Magyarországról is találunk példákat. Szatmárból több hasonló megoldású gránátalmát ismerünk (P. Szalay 2009.131-134. sz.). A jánki gyülekezet 1698-as évszámmal ellátott terftője azt mutatja, hogy már a XVII. század végén láthatjuk a gránátalmának ezt a leegyszerűsödött változatát (P. Szalay 2009.133.). Hasonló zárt gránátalma egyházi térítőről a Borsod megyei szendrői egyházközségből ismert, XVIII. század első felére datálják (László 2001.142. kép). Feltehetően ekkortájt készült a tiszaroffi keszkenő is. AZ AJÁNDÉKOZÓK KÖRE Az alábbiakban kísérletet teszünk a terítők adományozói körének megrajzolására. Az első bemutatott terítő nagyrévi. A töröktől sokszor sanyargatott településen 1712-ben oratórium épült, 1719-ben a földesúr, Harangi János, aki a települést újjáépíttette, Nagyrévre költözik. 1721-ben a pesti Comissio előtt igazolták ősi jussukat egyházukhoz. 1742-ben Vajda László Nógrád megyei birtokos megvásárolta özv. Harangi Istvánné birtokrészét. A település harmadik birtokosa a Farkas család volt. A Harangi család áldozatkészségét bizonyítja, hogy 1730-ban a család egy másik tagja óntálat csináltat az egyháznak (Adatok Szolnok megye történetéből II. 1989. 62., 71.). Új templomukat pelikános szószékkel 1772-ben emelik. Az egyházi összeírások alapján 1764 és 1782 között gyarapodott a templomi felszerelés. Míg a korábbi időben csak ónedényt írnak össze, 1782-ben a falu másik földbirtokosa, aki szintén gondot fordított a gyülekezet gazdagítására, egy ezüst tányért adományozott. (Adatok im. II. 1989.71.). Mindhárom említett család támogatta az egyházat. (Tóth Dezső II. 1942.161.). A Harangi család a XVII. század végén, a XVIII. század elején Hajdúszoboszlóval van kapcsolatba. Harangi János maga is Hajdúszoboszlón lakott, mielőtt Nagyrévre költözött (Adatok im. II. 1989.62.). A nagyrévi terítő díszítése megegyezik egy hajdúszoboszlói terítő mintájával. Ennek alapján felvetjük, hogy esetleg ez a család lehetett az ajándékozó.
