Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET, IPARMŰVÉSZET - P. Szalay Emőke: Úrihímzéses úrasztali terítők a Szolnoki Református Egyházmegye tiszamenti gyülekezeteiben

140 P. 5ZALAY EMŐKE A következő egymás közelében lévő települések a roffi Borbély családdal álltak kapcsolatban. Tiszaroffa XVI. század végén igen népes település. 1693-ban az újjátelepült községek között szerepel. Lakosai 1696-ban újból elmenekülnek, Kiskörén települnek meg. Az 1706-os szerb pusztítás, majd Rabutin hadjárata után 1711-ban már újra lakott hely (Tóth Dezső II. 1942.558.). 1721-ben Borbély Mihály zálogba vette a falu felét, majd 1728-ban megvásárolta a másik felét is, innen származik a roffi Borbély név. Ő a birtokszerző. A református egyházat mindenek előtt támogatja. 1726-ban az imaházhoz tornyot épít, amelyet a Helytartó Tanács 1730-ban lebontatott (Tóth Dezső II. 1942.570.). 1757-ben újabb tornyot emelnek. Roffi Borbély Mihály halála után özvegye Szarka Ilona és fiai a rozzant templomot újjal cseréltették ki. 1762-ben felépítik a templomot. A gyülekezet XVIII. századi történetében minden a roffi Borbély család áldozatkészségéről szól. Borbély Mihály 1721-ben aranyozott ezüst tányért, a család nőtagjai dús arany és egyéb térítőkét adományoztak. (Tóth Dezső II. 1942.571.). Bizonyosnak vehetjük, hogy évszám nélküli terítő valóban a család ajándéka. Az évszámos, 1760-as terítő esetében felirata örökíti meg a család nevét. Tiszaburán 1704-ben II. Rákóczi Ferenc ad birtokot roffi Borbély Balázsnak. A Neoaguistica során csak a Recskyek és a roffi Borbélyok maradtak Burán. 1740 körül a falu jelentős részét roffi Borbély Mihály vásárolta meg, mellettük Szeleczky Márton, a Nádasdy huszárezred őrnagya birtokos. 1734-ben az újratelepedés során a templom épségben volt, csupán némi javításra volt szükség. A gyülekezet Recsky István földesúr vezetésével telepedett újra. Az egyházi élet lelke a Recsky ház volt (Tóth Dezső II. 1942.29.30-31.). Papjai többször ajándékoztak az egyháznak edényeket. Pl. Tolnai János 1678-ban ónkannát készíttetett. Makranczi Péter, aki szintén lelkészük volt, ezüst kelyhet csináltatott az egyház számára (Adatok im. II. 1989.318.). Az 1704-ben készíttetett ezüst pohárról azt jegyezték fel, hogy „aranyos abroncsokkal vagyon környül véve"

8 (Adatok im. II. 1989.326.). A lakosok menekülésük során magukkal vitték. Amikor 1734ben Nánay István prédikátorsága idején újra visszajöttek, visszakerültek a klenódiumok is. Ekkor kibővítik a templomot és fa haranglábat építenek. 1746-ban Recsky György ajándékoz egy ezüstözött kelyhet. 1754-ben egy ónkannát ajándékoznak. 8 Feltehetően egy un. tölcséres pohárról van szó. Ez a XVI. századi ivóedény a XVII. században végig kedvelt volt. A korai formától különbözően, amely nevét tölcsérszerű alakjától nyerte, a XVII. században hengeressé váló pohár talpát és derekát általában öntött liliomos, kötélsodrásos abroncs övezte. Feltehetően ezt takarja az „aranyos abronccsal környűl véve" kifejezés. Azért érdemel figyelmet, mert a leírás megjegyzése alapján 1704-ben készítették. A környező települések közül Kunhegyes az egyik szomszédja, amely gyülekezetének volt egy ilyen 1713-as évszámú pohara. Ezt a poharat a XVIII. század végén a Bácskába leköltöző kunhegyesiek mint a gyülekezet ajándékát vitték magukkal új településükre, a későbbi Bácsfeketehegyre. Lásd bővebben P. Szalay 2007a. 72-73. A kunhegyesi poharat a rajta lévő évszámhoz képest korábbi készítésűnek véltük. Ez az adat azonban figyelmeztet arra, hogy valószínűleg még a XVIII. század első évtizedében is készíthették ezt a formát. Mivel a gyülekezet úrasztali terítője hasonmása a tiszaderzsinek, felvetjük, hogy mégsem az előbbi családok, hanem a roffi Borbély család valamelyik tagja ajándékozhatta. Tiszaderzzsel és a roffi Borbély családdal részletesebben foglalkoztunk az ottani egyház terítőinek bemutatása során. Roffi Borbély Sámuel a családalapító, vagyonszerző Borbély Sámuel fia volt, a református egyház egyik jeles személyisége, tisztségviselője (Tóth Dezső II. 1942.2278.). A gyülekezetben 10 térítőről van tudomásunk, amelyek közül az egyik a tiszaburai terítő hasonmása.

9 A két terítő, úgy véljük, erősíti feltételezésünket az ajándékozó családot illetően. ïiszaigaryoybàn lakatlan puszta. 1740-ben szüret körül népesítik be, a Borsod megyei Hartyánból elűzött kálvinisták ülik meg. Ekkor birtokosa a Ráday Darvas család. A XVIII. század elején a tiszaszőllősi Elek család birtokolta. 1734-ban az Üjszerzeményi Bizottság Széky Györgynek és húga vejének, Papszász Györgynek visszaítélte. Birtokosa még Vincze György, Széky György veje valamint a Veresmarty család. Széky György és sógorai az egyházi életet is támogatták. Renoválták a templomot. 1746ban Barkóczy püspök lepecsételtette a templomot, a lelkészt kiutasította. A református vallásgyakorlás csak az 1781-es Türelmi rendelet után éledt újjá. Az egyháznak nagy támogatója volt Széky Zsigmond (Adatok im. II. 1989.423-434.440.). 1781-ben a Türelmi Rendelet megjelenésekor gyűjtést rendeztek. Széky Zsigmond, Vinczéné Széky Zsuzsanna, Széky Pál és Derne Márton helyben lakó birtokos valamint három compossessor, Barkásy György, Vörösmarty János és Fáy Mária megajánlották az elégséges támogatást az egyháznak. Hosszas huzavona után 1783-ban végre engedélyezték újra a szabad vallásgyakorlást. A Székyek azonnal lelkészt hívtak, 1786-ban hozzákezdtek a templom építéséhez. Az öreg Széky Zsigmond ezüst tányért, Vincze Zsigmond ezüst kelyhet adományozott, a család nőtagjai pedig térítőkét (Tóth Dezső 1942. II. 67- 70.). Napjainkban ismerjük Veresmarti János és Papszász Mária 1786-os térítőjét, amelynek adományozására valószínűleg a templom felépítése feletti öröm adott okot. A gyülekezet másik terítője az előbb említett adományozóktól, talán a Széky család valamelyik tagjától kerülhetett a templom klenódiumai közé. Tiszaszőllős is korán reformátussá lett, még a XVI. század végén. A XVII. században a többi településsel együtt érintette minden pusztítás. 1705ben a rácok, majd Rabutin perzseli fel, de 1709-12 között már lakhatták. Legjelentősebb birtokos az Elek család, ők az egyház legfőbb patrónusai. (Adatok im. II. 1989.40.) Mellettük a Borbély család birtokos a faluban. Mivel az egyház térítőjét a XVIII. század elejére datáljuk, esetleg az Elek családhoz kapcsolhatjuk. A bemutatott települések rövid története, a református egyházak terítőinek elemzése és készítési idejük meghatározása alapján egységes kép bontakozik ki vizsgált területünkről. A sokat szenvedett vidék a XVIII. század közepétől kezdve szereli fel újból egyházát az Úr asztalát díszítő te9 Erről lásd részletesen P. Szalay Emőke 2009b.