Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Petrovszki Ildikó: „A mesterségben való ügyességét a Remekje fogja ki tüntetni" - A debreceni német szabók remeklése (1790-1871)

„A MESTERSÉGBEN VALÓ ÜGYESSÉGÉT A REMEKJE FOGJA KI TÜNTETNI" 109 egy kis hasítékkal úgy van kiképezve, hogy száras cipővel is hordható legyen. Formai átalakulását az európai divathatások ösztönözték: az 1820as évektől Európa-szerte elhagyták a térdnadrág viselését, és általánossá vált a pantallós-cipős férfiöltözet. A nadrág megtartotta zsinórdíszítményeit, és egy ideig ellenzős záródását is. A topánkás magyar nadrág tehát egy modernizált változat, melyet be lehetett illeszteni a zsinóros magyar viselet összképébe.

5

8 A remekkiírások szintén a kurta dolmánnyal párosítják össze. A topánkás változat mellett azonban továbbra is előfordul a „csizmába menő magyar nadrág" a civil ruházatban és a dolmányos huszáregyenruhákban.

5

9 Az európai divat középen gombolt nyílású és lazább szárú pantallója meglehetősen későn tűnik fel remekként a német szabóknál.

6

0 Először 1851-ben említ „pantalon nadrágot" a jegyzőkönyv, de ettől kezdve a remeklések eltörléséig egyedüli nadrágtípus marad, csupán a '60-as évek nemzeti divatmozgalma idején tér vissza konkurenseként a magyar nadrág. A pantalló remekpárja valamilyen „divatszerű" felsőkabát: „gerok" (szalonkabát), „roch", „szalon roch", vagy „frakk". A „kerek" vagy „magyar köpönyeget"

6

1 első alkalommal 1796-ban, utolsóként 1851-ben említi a jegyzőkönyv. A posztóból készült ujjatlan körköpenyt nem varratták meg a remeklővel, csak szabásminta rajzolási feladatként jelenik meg a remekfeladatokban. Valószínű nagy anyagigénye miatt nem került megvarrásra. Nem díszítették zsinórozással, kimondottan polgári ruhadarab, mely télen-nyáron célszerű viseletnek bizonyult.

6

2 Mint már korábban szó volt róla, a katonai egyenruhák készítése a német szabók biztos bevételének számíthatott. Valószínűleg a rendkívül nagy szabás- és varrásbeli precizitást igénylő ruhadarabok készíttetését szívesen bízták a nagy tekintélyű céhes mesterekre. Mesterremekként való elkészítésükre első alkalommal 1821-ben van forrás. Minden feltételezés szerint az „uniformis dolmán kötött rántzal"

6

1 elnevezés a magyar nemesi bandérium tagjainak egyenruháját jelenti. Az 1830—40-es évek58 A topánkás nadrágot 'magyar pantalló' néven is emlegetik a viselettörténeti szakmunkák, mely a pantalló formájú szabásmód és a zsinóros díszítmény ötvözésére utal. A lábszárak alsó hasítékát rögzített zsinórkötések, az ún. topánok vagy topánkák fogták össze, melyek nevüket a cipő gyakori korabeli nevétől, a topánkától kölcsönözték. Hajdú Tamás 2008.234-241.0. 59 HBML IX.29-5-k. 68-69.0.1845. Szikszai Zsigmond; u.o. 81-82.0.1849. Vetsey Kornél. 60 A debreceni magyar szabó céh 1841-ben már felveszi a remekruhák közé a „pantallont hasítékra". A hasíték szót utólag átjavították, ez sajnos rosszul olvasható. Nehezen megállapítható, hogy a hasítékon valójában a felső nyílást, vagy a lábszár felhasított alját értették-e. A nyugat-európai pantalló formát jelentheti az „egész elejű német Nadrág", amit 1846-ban Nagy Rudolf remeklésére rendeltek a magyar szabók. HBML IX.29.13. Remeklést végzett legények gyűlési jegyzőkönyve. 1-2.0. 61 Nevét megkülönböztetésül kapta az ujjas német változattal szemben. 62 A köpönyeg az alföldi városokban „módos" ruhának számított, a 18-19. század fordulóján a mente után a férfiak második legdrágább ruhaféléje volt. A magyar stílusú öltözetben kerek köpönyeget a dolmány fölött viselték, de esős időben a mentét is óvták vele. A 'német' stílusú ujjas köpönyeg ugyanilyen praktikus felsőkabát volt. Kresz Mária 1956.58-59.0.; Zoltai Lajos 1938.98.0. 63 HBML IX.29.5-k. 32-33.0.1821. Sáska László ben a gyalogos tiszti egyenruha frakk formájú felsőkabátja volt vizsgafeladat. Az 1848-49-es szabadságharc a debreceni német szabó céh történetében is mély nyomot hagyott. Ekkor a város összes szabó mestere a szabadságharc honvédseregének egyenruháit varrta. Ezekben az években kizárólag katonai egyenruhák elkészítésével vizsgáztak a leendő mesterek is.

6

4 Utoljára 1851-ben rendeltek el mesterremekként katonai egyenruhát.

6

5 A céh történetének első remeklője női ruhák készítéséből vizsgázott 1790-ben. Az első két évtizedben felváltva fordulnak elő a férfi és a női ruhák, viszont vannak évtizedek, amikor egyáltalán nem készült női ruha remekbe.

6

6 Az 1840-50-es években ismét azonos arányban jelennek meg a forrásban. A leendő szabónak mesterszinten kellett értenie a női „egészruha" varrásához, a remekkiírások többségében ez volt a fő vizsgafeladat, a különféle ujjas és ujjatlan felsők, az „iberrok",a „rékli", a „míder" és a „váll" mellett. Az 1830-as évektől gyakran nem csak egy, hanem két egész ruha varrását is kérték, az egyik egyszerűbb kartonruha, míg a másik bonyolultabb szabású, drágább selyemruha volt. A női remekruhák változatossága - a férfiruhákhoz hasonlóan -1851 után csökken. Továbbra is alapvető ruhadarab maradt az egész ruha, az iberrok, és a míder, de egyetlen kikötés a remekruha „divatos" jellege. Az 1860-as évek elejének magyar nemzeti divatját képviseli a magyar váll és a női atilla.

6

7 A női szabók esetében is jelen van a szabásminta rajzolás készségének felmérése, melynek tárgya a férfi köpönyeg női párja, a „palást" és 1836-tól a „lovaglóruha" is. Előbbit selyemre és virágos atlaszra, utóbbit „muselin posztóra"

6

S rajzoltatták. Ez a feladat a férfi szabókéhoz hasonlóan hosszú évtizedeken keresztül, egészen 1851-ig szerepelt a vizsgakövetelmények között. A női ruhákhoz felhasznált anyagféleségek a férfiruhák - döntően posztó - alapanyagánál jóval bővebb választékot mutatnak. A női ruházkodásba azonnal beépültek a textilkereskedésekben újonnan elérhetővé váló divatos anyagok, változatos színeikkel és mintázatukkal sokféle vari64 HBML IX.29.5.k. 79-80.0. Az 1848. augusztus 4-én Szallár Ferencnek kiadott egyenruhák, melyekből a remeklő választhatott egyet: „gyalog honvéd Dolmány, Nadrág és Mellény; gyalog sorkatonasági frak, nadrág és mellény; huszár Dolmány, Nadrág és Csákó". U.o. 81-82.0. Az 1849, január 23-án Vetsei Kornélnak kiadott remek: „Honvéd tiszti Atilla, topánkás nadrág, végig gomboló mellény; kurta huszár dolmány csípőre, csizmába menő magyar nadrág, csákó; magyar huszár mente dolmányra+egy egészen bőrös nadrág, lovas vitézi ujjas köpönyeg". 65 HBML IX.29.5i. A „gyalog tiszti roch, topánkás nadrág és csákó" végül nem készült el, a remeklő sérelmezte a katonai egyenruhák kiadását, szerinte ezek már „nehezen eladhatók", ezért a remek sérti az ipartörvény előírásait. A céh ekkor valóban polgári ruhákra változtatta remeket. 66 HBML IX. 29.5 k. 1810-1823 és 1830-1835 között nincs önálló női ruha remekkiírás. 67 Az 1860-as évek elejének fekete színű, szintén zsinórdíszes női atillája derékban teljesen karcsúsított, míg alsó része hosszabban a bő szoknyára borult. Tompos Lilla 2005. 103.0.167. képmelléklet 68 Sávolyos vagy tarkánszőtt csíkos gyapjúszövet, a Möselan névváltozata (nem tévesztendő össze a muselin pamutfátyol szövettel). Endrei Walter 1989.231.0.