Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Petrovszki Ildikó: „A mesterségben való ügyességét a Remekje fogja ki tüntetni" - A debreceni német szabók remeklése (1790-1871)
110 PETROVSZKI ILDIKÓ ációs lehetőséget kínáltak a szabásbeli eltérésekkel és apró díszítményelemekkel amúgy is különbözővé formált női ruhákban, tovább gazdagítva ezzel az egyéni megjelenésre törekvő hölgyek öltözetét. A válltól a bokáig érő „selyem ruha" készülhetett „rántzos hegyes derékkal", „rántzos kereszt derékkal", vagy „három részből álló mellyel", azaz a ráncolt szoknyarész derekához ék alakban csatlakozott a felsőrész, az utóbbit egymáson keresztezett anyaggal vagy több darabból szabva variálták. Az 1840-es években a selyem és „tafota" ruha „6 részbe vágva" készült, „rántzos derékkal fűzőre", „az egész ruha gazdagon ékítve divat szerént organtlnnal". Ismert magasan záródó formában „elől-hátul szűk nyakkal", vagy „hosszú derekkai", az 1850-es évek második felében „hátulfűzős" változatokban is. 6 9 Az első „karton ruha" 1830-ban „keresztmellyel" készült, majd az 183040-es években „hátulnyakig felgomboló" formában, szűk ujjakkal és nagy gallérral jelenik meg, szintén „divatszerűleg ékítve", de maga a karton is gyakran virágmintás volt. Többször míderrel együtt rendelték. Az utolsó kartonnak feltüntetett ruhát 1846-ban említi a jegyzőkönyv, ez szintén hátul nyakig felgomboló, nagy galléros, szűk nyakú, „aszűk ujjakon felül külön bő ujjakkal, divat szerént". A női ruhák másik állandó tagja a remeklésen az „iberrok" 7 0: először 1808-ban, utolsóként 1858-ban adták ki. Német eredetű neve hosszú ujjú, derékban szabott kabátfélét takar, melynek testhez álló, karcsúsított felső része lehetett bélelt vagy bélés nélküli, akárcsak a bővülő, „rántzos derekú" alsó rész is. Készült „rántzos kereszt derékkal" és „sima hosszú derékkal" is. Gyakran fehér színű, legtöbbször perkálból és selyemből varrták, de madeirából és batisztból készült változatban is említi a jegyzőkönyv. 71 Szabásmódja és hossza a mindenkori divatnak megfelelően változhatott, legtöbbször nagy galléros, de a gallért a mélyebben kivágott vagy a szűk nyak alá egyaránt felvarrhatták. 7 2 Belülről „fűzőleiblivel" kiegészítve is készült. Az 1850-es évek elején „magoss derekú", az évtized második felében „nyakig felgomboló, gomblyukkal" ellátott és „hosszúseslis", azaz lefelé bővülő, loknis csípőrész toldalékot is varrtak rá. A testhez karcsúsított, alig csípőig érő, hosszú ujjú „réklit8 rántzal" már az első remeklő készítette 1790-ben, de 1830 után már nem fordul elő a remekek között. Német közvetítéssel terjedt el a magyar viseletben, a 18. század végén az alföldi városokban már a köznépi rétegekben is általánosan viselt felsőruha volt. Feltételezhetően éppen azért maradt el viszonylag korán a remekruhák közül, mert a polgárosult női viseletben már nem 69 A 'tafota' vagy taft egyszínű vagy tarkánszőtt selyemszövet. Endrei Walter 1989. 237.0. Az organtin ritka szövésű, általában keményített, merev pamutszövet. Pallas Nagylexikon címszava 70 Az elnevezés az 1810-es évek elejének árszabásaiban szerepel először 'überrock', 'ueberrok', és 'iberrok' névváltozatokban. A „hosszú Felső Ruha ugy nevezett Iberrock" vattírozott téli, vagy bélés nélküli nyári változatban készült. Flórián Mária (szerk.) 1998.229-231.0. 71 A perkál színnyomásos pamutszövet. Dóka Klára 1979.30.0. A batiszt nagyon vékony szálból szőtt len- vagy pamutvászon, a madeira fehér lyukhímzéssel díszített finom, vékony pamut-, kender- vagy lenszövet. Pallas Nagylexikon címszavai 72 Elképzelhető, hogy a derék alá varrt széles fodorrátétet is gallérnak nevezték. volt presztízs értékű ruha. Mivel nem érte meg a részletezőbb leírások éveit, anyagáról vagy szabásának alakulásáról nincs információ. A „vizitke" a réklihez nagyon hasonló női felső, neve országszerte csak a 19. század közepétől bukkan fel, talán a polgári viseletből ekkorra már kikopó rékli szerepét vette át. A debreceni német szabók 1851-ben „divat szerinti vizitkét" adtak fel remeknek egy „simma hosszú derekú, nyakig felgomboló magoss iberokkal" összepárosítva. 7 3 A „váll" vagy „ruhaderék" elnevezésű ruhatípus a női hosszú ruha kettéválásakor született a 16-17. században. Az eredetileg ujjatlan, elöl szalagfűzővel zárható vállat önállóan vagy az alája húzott finom patyolatból készült inggel, az „ingvállal" viselték, esetleg vendégujjal egészítették ki. A18. században a karcsúsító szabásvonalak mentén halcsontos merevítést kapott, valószínűleg a német szabók közvetítésével elterjedt „mieder" vagy „míder" nyomán, nevezték ezért vállfűzőnek is. A19. század elején már összeolvadt az ingujjal, ék alakban lenyúló alja karcsúsító hatású, amelyet tovább fokoz a lefelé keskenyedő sűrű szalagfűzőt imitáló - valójában már kapcsos - záródás. A miederhez képest jóval ritkábban, csak az első két évtizedben és az 1840-es években fordul elő a remekjegyzőkönyvben. A 1860-as évek nemzeti divatjában a váll egy szoknyával és egy női atillával együttesbe állítva tért vissza remekként. A „míder" a vállhoz hasonlóan szintén halcsonttal merevített, de mindvégig ujjatlannak megmaradó mellényszerű női felső. A18. század második felében általános a női öltözködésben, a német szabók állandó terméke volt az árszabások szerint is. A remekjegyzőkönyv hat vagy nyolc részből álló szabással, „kívül-belülegyformára" varrott, azaz saját anyagával bélelt midért ír le. E kétrétegű anyag minden esetben „ángol vászon", mely „anglus" vagy „englisher" 7 4 névváltozatban is előfordul. 1851-től gyakran „eresztékkel" kiegészítve készült. 7 5 A REMEKLÉS FOLYAMATA Domonkos Ottó a fent említett munkájában részletesen leírja a remeklés menetét, az általa rajzolt kép árnyalásához értékes adalékkal szolgálhat a debreceni német szabók jegyzőkönyve. A remeklés a következőképpen zajlott. A céhmester a behívótábla körbejáratásával összehívta a céhgyűlést, ahol a céhtagok állást foglalhattak a remeklés ügyében. Ekkor vizsgálták meg a jelölt iratait is, majd ezeket a céhládában elhelyezve határoztak a remeklés időpontjáról, kijelölték a készítendő remekdarabokat és megnevezték azon mesterek személyét, akik a remeklést ellenőrizték. A szabásmintakönyvekkel rendelkező céhekben a remeklő díj ellenében többször is kérhette annak tanulmányozását, fejébe véshette a rajzokon feltüntetett méreteket, a ruhákhoz való anyagok szélességét. A remekléshez szükséges textíliák mennyiségének meghatározása ugyanis szintén a vizsga része volt, azt a kijelölt személyről való 73 HBMLIX. 29-5-k. 93-94- 0.1851. Molitoris Mihály 74 Az angol vászon len-, kender-, vagy pamutszövet, fehérített vagy ritkán festett kikészítésű is. Endrei Walter 1989.238.0. 75 Eresztéknek nevezik a különféle ruhák bővítést szolgáló függőleges toldalékait.
