A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Lakner Lajos: Múzeum, emlékezet, elbeszélés. A Petőfi Ház és az irodalmi muzeológia születése

LAKNER LAJOS MÚZEUM, EMLÉKEZET, ELBESZÉLÉS A Petőfi Ház és az irodalmi muzeológia születése EMLÉKEZET ÉS TÖRTÉNELEM A19. században jelentős változás következett be a múzeumok történetében. Korábban egyrészt a természetrajz határozta meg a gyűjtést, másrészt a gyűjteményekbe csak kevesen nyerhettek bebocsátást. A múzeumok még a 18. században is a természetről való tudás és az értelmiségi lét letéteményesei voltak.

1 A következő századtól azonban a természetrajzi gyűjtemények is egyre inkább csak annyiban voltak érdekesek, amennyiben az ember múltjáról, történelméről árultak el valamit. A gyűjtemények és a kiállítások új témája a nemzet és a nemzeti közösségben élő ember múltja lett. Míg korábban a tárgyak szépségük és különlegességük révén voltak érdekesek a gyűjtők számára, mostantól azért lettek értékesek és pótolhatatlanok, mert képesek voltúa múlt megjelenítésére, a történelem átélhetővé tételére. A múzeumok ekkor váltak a közösségi emlékezet helyeivé. Kezdetekben az emlékezetnek mind a memória (raktározás), mind a monumentum (emlókjel) jellege fontos volt, idővel azonban, ahogy a gyűjtemények egyre gazdagodtak és a múlt egyre fontosabbá vált a jelen számára, mindinkább az utóbbi vált dominánssá. A fentiek alapján érthető, hogy - mindezzel párhuzamosan - a gyűjtemények egyre inkább veszítettek (el)zártságukból. A kollektív emlékezet és a nemzeti identitás kialakítása folyamatának ugyanis csak akkor lehettek hatékony és nélkülözhetetlen részesei, ha minél szélesebb közönséget vonzottak, minél szélesebb körben adták át az általuk elsajátítható tudást.

2 Az 1802-ben alapított Nemzeti Múzeum tisztviselői a nemzet nagyjai arcképcsarnokának a megteremtésén fáradoztak. A nemzeti Pantheon elsődleges hivatása a polgári nemzet identitásának alátámasztása és erősítése volt.

3 Később a Nemzeti Képcsarnok Alapító Egyesület gyűjteménye 1 Vö. Blank MELANIE - Julia DEBELTS: Was ist ein Museum!

1 „... eine metaphorische Complication ..."Wien, Museum zum Quadrat, 2002.; Magyarországon a i8. század végén csak az eredeti latin jelentésben használták a múzeum (museum) szót, ahogy erről PÁPAI PARIZ Ferenc Dictionariumä, BOD Péter Magyar Athen as3 és HERMANYI DIENES József emlékiratai tanúskodnak. A múzeum az a hely (dolgozószoba) volt, ahol a tudós a tudománnyal és a költészettel foglalkozott. Még erre a jelentésre utal DÖBRENTEI Gábon8i3-ban induló folyóirata címe, az Erdélyi Múzeum is. 2 Vö. Krzysztof POMIAN: Der Ursprung des Museums. Vom Sammeln. Berlin, Wagen bach, 1998.; GYÖRGY Péter: Az eltörölt hely -a múzeum. Bp., Magvető, 2003.; Lanfranco BINNI - Giovanni PINNA: A múzeum. Bp., Gondolat, 1986.; ÉBU Gábor: Nemzetállam - kultúrállam. - É. G.: Azantropologizált múzeum. Bp., Typotex, 2005. 3 SINKÚ Katalin: A művészi siker anatómiája 1840-1900. - NAGY Ildikó és IMRE Györgyi szerk. Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 1995.22., 25. szintén a pantheozináció eszméjén alapult.

4

i867-ben egy, a magyar művelődés történetének kiemelkedő alakjait bemutató szoborpantheont állítottak föl a múzeum előcsarnokában.

5 Az Ernst-gyűjtemóny megalapítása, melynek kezdete az 1890-es évekre tehető, szintén a nemzeti történelem kultuszában gyökerezik. Ernst Lajos a Nemzeti Múzeum-beli példa alapján a nemzeti történelem idealizált hősei arcképeinek és relikviáinak gyűjtésével kezdte meg gyűjteménye kialakítását.

6 A Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokát megtekintő látogatók bensővé tehették a nemzeti múltat, sajátjukként emlékezhettek arra, aminek nem voltak résztvevői, s így megtapasztalhatták a nemzeti közösség létét és szentségét. A század utolsó harmadában a hitelesség és a hatás körül kibontakozó vita arról tanúskodik, hogy még ekkor is erősen tartotta magát az az elgondolás, mely szerint a történelmi képek megfestésének és kiállításának célja mindenekelőtt a nemzeti közösséghez tartozás átélhetővé tétele.

7 Az Ernst-gyűjteményt szintén a múlt idealizált szemlélete jellemezte és kultikus beállítódást várt el azoktól, akik megcsodálhatták.

8 Mindezeken túl gyakran a múlt intenzív jelenléte figyelhető meg a mindennapi élet terein is. Jókai lakása már életében egy muzeális gyűjtemény látványát nyújtotta. A falakon és a szekrények polcain ott sorakoztak az író és a nemzet múltjának fontos, relikviának számító darabjai.

9 Az emlékezés ésa muzealizálódás mindennapi hangsúlyos jelenlététtapasztalhatták meg azok is, akik Kiss Józsefnél, Rákosi Jenőnél vagy Herczeg Ferencnél tettek látogatást.

10 4 KESERŰ Katalin: A kultusz köztes helye. = KALLA Zsuzsa szerk. Tények és legendák, tárgyak és ereklyék. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 1994.38. 5 FEJŐS Imre: A Nemzeti Képcsarnok Alapító Egyesülettörténete. Művészettörténeti Értesítő, 1957,40-416 RÓKA Enikő: Ernst Lajos gyűjteménye és Ernst Múzeum. Budapesti Negyed 32-33(2001/2-3.) 7 FEJŐS Imre: A Magyar Történelmi Képcsarnok75 éve. Művészettörténeti Értesítő, 1959. 285-287., SINKÓ: /. m. 32. 8 RÓKA: /'. m. A gyűjtemény 1912-ben nyitotta meg kapuit. 9 KALLA Zsuzsa: „Mindenik tárgy emlék szebb időkből" Jókai Mór relikviái a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Kézirat. Megjelenik2006-ban a Budapesti Negyedben. 10 Vö. OLÁH Gábor: Naplók. Szerk., utószó és jegyzet LAKNER Lajos. Debrecen, Kossuth Egyetemi, 2002,63.; KORNIS Gyula szerk. Herczeg Ferenc. Bp., Új Idők, é.n.; HATVÁNY Lajos: Beszélőházak. Budapest, 195z; E lakások Adalbert STIFTER Nachsommer

timiï regényének Ro5engartenjére hasonlítanak. JÓKAI és Kis József esetében minden bizonnyal menedékek voltak az idő ellen. Vö. Heinz SCHLAFFER: Die Restauration der Kunst in Stifters 'Nachsommer. - Hannelore und Heinz SCHLAFFER: Studeienzum ästhetischen Historizmus. Frankfurt a. M., Suhkamp, 1975-