A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - 100 éves a Nyugat, 80 éves az Ady Társaság. 3 beszélgetés Kiss Tamással

hogy ide eljöttél hozzám,

2 hát elmondhatom, hogy 25-30 versem itt van, amit soha meg nem jelentettem kötetben.

3 Az újságban saját nevem alatt jelent meg, de ugye mindenkinek vannak ilyen titkai, nem lettem én sem egyszerre poéta doctus, ahogy engem neveznek általában a kritikusaim. Sok munka ós csiszolás eredménye nálam ma is egy vers. Itt jelent meg a Kollégium kiadásában az első verseskönyvem, ami már elég jelentős mozzanat egy poéta életében. 21 éves voltam akkor, ha Szembe a széllel, 1934-ben volt. Itt indultam el, mint kollégiumi diák. Teológus voltam, oda iratkoztam be, el is végeztem, de nem lettem soha pap, tanár lettem. Később végeztem el a tanári pályát, hat évig falun káplánkodtam, nagyon jó volt, sokat olvastam, főleg az irodalomtörténet ós történelem foglalkoztatott nagyon. Néhány tanulmányom is van ebből az időből, a Nyugatban megjelent egy Tompa-tanulmányom és nagyon sok lapba írtam. Az egyik lapba írtam ecsedi Báthori Istvánról, báró Bethlen Katáról, a Pásztortűzben dolgoztam, de a háború engem, mint lírikust majdnem elnémított.

4 A háború valami kínos, visszafogó hatással volt rám, hogy úgy éreztem, utána már nem is érdemes verset írni. Ahol az embertelenség ilyen félelmetes arányokat öltött, ott már és ezután minden hiába. A költészetnek szerintem és számomra, mélységes emberi tartalma van. Nem érdemes írni csak az embereknek, csak az emberiségért érdemes lantot pengetni. Ez némult el bennem a háború alatt. Alig írtam ez idő alatt néhány verset. Főleg a Kunsági eléglát írtam, annak is az utolsó részletét. Ez egy nagyobb lélegzetű versem, amibe aztán belefoglaltam a háború borzalmait és szenvedéseit is. Tömören, de én úgy érzem, hogy tényleg ez volt a háború lényege. K. I.: Kikre emlékszel vissza a kollégiumi tanárok és társak közül, akik téged a költészet felé irányítottak? K. T.: A Kollégiumban nem tanároktól, hanem fiataloktól, kollégáktól kaptam buzdítást és inspirációt erre. Ezenkívül könyveket is kaptam. Ilyen volt Juhász Géza, akinek irodalmi szalonja volt itt, a Bethlen utcán. Azt hiszem, szerdánként jöttünk itt össze Juhász Géza és Gulyás Pál társaságában. Gulyás Pálékis nagyon szívesen láttakbennünketa Hajó utcai lakásukban. Nemrég bontották le a Gulyás-házat. Itt jöttek össze a Kardosok: László, Pál, de itt már nem egy iskoláról van szó, hanem az Ady Társaságról. Ez az Ady Társaságnak az elődje volt. K. I.: Mi történt a Csokonai Körrel? Egyre inkább elsorvadt, vagy egyre inkább arisztokratikusabbá vált? A fiatalság, a mindent meghódítani akaró fiatalság ezzel nem értett egyet, vagy a Csokonai Kör a fiatalokat egyszerűen nem volt hajlandó befogadni? K. T.: így van, ez alapvetően így van, ahogy elképzelted, mert a Csokonai Kör az nem változott, a konzervativizmusnak éppen ez az érdekessége, hogy fél évszázadon át az tud maradni, ami előtte volt. Vele szemben a fiatalok, a századelő fiataljai, Ady szellemének a jegyében, ide tartozik már Szabó Lőrinc, Gulyás Pál, Juhász Géza, tehát a Református Gimnáziumban még Ady életében egy olyan önképzőköri profilt alakítottak ki, ami szembeszállt azzal a konzervativizmussal, amit az itteni századvégi alapítású Csokonai Kör képviselt. Ebből lett tulajdonképpen az Ady Társaság. Ez eleinte kis kerekasztal-társaság volt 1927-ben. Nem lehet Ady asztaltársaságnak nevezni, mert az Ady Asztaltársaság már 1920-21-ben megalakult, de az dilettáns kis asztaltársaság volt. Ezekben nem volt benne Juhász Géza, Szabó Lőrinc, ezt újságírók szervezték.

5 Az Ady Társaság nagyon impozáns körülmények között, a megyeháza nagytermében jött létre 1927-ben. Nem volt bujdosó társaság. Itt volt Ady Lajos, a költő öccse és Debrecen vezetősége is szívesen helyt adott egy ilyen progresszív társaságnak. Nagy jelentősége és tekintélye volt, de mondjuk meg, hogy a debreceni nagyközönség, a debreceni értelmiség is bizonyos tekintetben szemben állt ezzel. Volt kiért és volt miért harcolni. Az Ady Társaság már akkor, az én időmben a Déri Múzeumot zsúfolásig megtöltötte. Irodalmi délutánokat és estéket rendezett. Az én számomra például erősen befolyásoló élmény volt. Itt láttam ezen a pódiumon Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Kassák Lajost és itt láttam először Veres Pétert, akivel itt is ismerkedtem meg. Kodolányi Jánosékat, Németh Lászlóékat. Az igaz, hogy az Ady Társaság nem volt alkotó fórum, de reprezentatív jelentősége volt, mert idehozta Budapestet. Nem volt folyóirata, ebben különbözött mai irodalmi életünktől, már 1950 óta gondolok erre, éppen az Ady Társaság megszűnése utáni időszakra, mind e mai napig, amikor már folyóiratunk lett: az Építünk, később az Alföld, ahol már nem csak szóban szerepelt, nemcsak vitákban az író társadalom és az értelmiségi társadalom, hanem írásban is. Ez már műhely, valódi forma. Mindezek elég összetett hatásúak voltak, a Kollégiumon belül és Kollégiumon kívül egyaránt, ha az ember keresi ezeket. Én mindenütt ott voltam, ahol lehetett, és azért is ragaszkodtam és ragaszkodom ezután is Debrecenhez, mert nekem olyan szellemi kötelékem van ehhez a városhoz, amit soha semmiféle körülmény nem tudott lazítani. És nem tudott sehová seperni. Engem nem érdekel, nekem itt van a helyem. Ez nálunk hagyomány, szép hagyomány, itt kell küzdeni. Az legyen Debrecen, ami valaha is volt, tényleg szellemi és irodalmi központ. 2 A beszélgetés Kiss Tamás debreceni otthonában, a Garay utca 26-ban készült. 3 Kiss Tamás 1933-tól 1938-ig, második kötete megjelenéséig publikált a Közlönyben, kb. 30 verset, 5 versfordítást, ismertetéseket és tanulmányokat, ezek között azonban számos olyan van, amelyeket egyidejűleg országos folyóiratokban is közölt, illetve felvett köteteibe. 4 A szenvedő Tompa Mihály. Nyugat, 1940/12. (kötetben: Árkádiában éltünk. Budapest, 1975.), Ecsedi Báthori István. Pásztortűz,i943/5-, Árva Bethlen Kata. Protestáns Szemle, 1939/8. Kiss Tamás 1939-1947 között összesen nyolc verset publikált, 1938-1956 között nem jelent meg verseskönyve. 5 Az Ady Endre irodalmi asztaltársaság 1920-ban alakult az Ady-kultusz debreceni ébrentartására, Benyovszky Pál újságíró vezetésével. Igaz, hogy tagjai verselgető újságírók voltak leginkább, de 1923-ban kiadott Viharban című antológiájukban már Juhász Géza és Gulyás Pál is szerepelt, csakúgy, mint az 1927-ben néhány számot megért Alkotás című folyóiratukban. Ady költészetét felolvasóesteken, matinékon népszerűsítették, de legfontosabb ténykedésük, hogy az országban elsőként állítottak Ady Endrének emléktáblát, kedves étterme, az Angol Királynő Bunda-termében, rajta Benyovszky Pál versével. (A tábla jelenleg a Debreceni Irodalmi Múzeumban található). Az Asztaltársaság 1927-ben az Ady Társaság megalakulásával funkcióját vesztve feloszlott.