A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Orosz György: Énekeljetek az úrnak minden föld. A „Mesterek mestere” katekizmusi ének a római katolikus és az ortodox vallási kultúrában

és a szerzetesség szervezete behálózta az egykori Római Birodalom minden zegét-zugát. A középkorban találkozunk először hivatásos hittérítőkkel, akiket külön erre a célra képzett ki az Egyház. Kiképzésük gócpontjai a kolostorok voltak. Az ókori misszió teljesen szellemi eszközökkel dolgozott. A középkori misszió viszont igénybe vette az államhatalom néha erőszakos támogatását is. Az ókori hittérítés módszere inkább az volt, hogy egyeseket nyert meg és így úgyszólván lépésről lépésre haladt lentről fölfelé, de ezeket mindjárt egyházközséggé is szervezte és igyekezett megteremteni a mélységes hitélet lehetőségeit. A középkorban egészen más a misszió jellege: már nem az a célja, hogy sorra megtérítsen egyeseket, hanem tömeges megtéréseket igyekszik előidőzni. Ha a fejedelmet megtérítették, akkor őt az alattvalói kötelesek voltak követni az új hitbe. A középkori misszió Európa, tehát főképpen a germán és a szláv törzsek megtérítését tűzte ki céljául. Keresztségre lehet kényszeríteni az embereket, de a hitre nem. Hogy a hittérítők a középkorban tekintélyes eredményekettudtak elérni, azt elsősorban annak köszönhetik, hogy a pogányok szokásaihoz, erkölcseihez, hangulatához igyekeztek és kitűnően tudtak is alkalmazkodni. Az alkalmazkodásnak ez az elve itt a középkorban jelentkezett először feltűnően a keresztény misszió történetében, hogy aztán mind a mai napig egyik legfontosabb eszköze maradjon a pogányok között végzett térítésnek; például Afrikában. A középkorban a néptömegek a megkeresztelósük előtt nem részesültek alapos hitoktatásban, s a keresztény vallás tanításait csak utólag és több évszázad alatt sajátították el; a papok és a szerzetesek irányítása alatt váltak lélekben is kereszténnyé. A pogány frankok I, Chlodwig vezetésével 486-ban a 5o/55ons-nál vívott döntő csatában a római uralomnak Galliában megadtáka halálos döfést.

21 A római katonákat átvették a frank hadseregbe. A frankok kezére került országban nagyszámú romanizált keresztény lakosság élt, kiépített egyházszervezettel, amely városi püspöki szókhelyekre támaszkodott. Az őslakosság ellenállóképes volt mind nemzeti, mind vallási vonatkozásban, ezért nem volt lehetséges, hogy ezt a germán hódítók magukba olvaszszák. De a frankok is hosszú évszázadokon át megőrizték nemzeti mivoltukat és nem asszimilálta őket a meghódítottak magasabb kultúrája. A politikai zűrzavar beállta előtt ólt és alkotott Eucherius lyoni püspök, aki 449 körül megírta latin nyelven „A szellemi élet szabályainak /rörry^'r"(LiberformularumspiritalisinteHigentiae).

22

Ennekii. fejezete „A számokról" (De numeris) címet viseli. Eucherius püspök írásában azokról a számokról szól, „amelyeket a példázatok misztikus rendszere a szentségek között híresebbé tett," Ez egy láncolatos számsor, amelyben a lánc egyes szemeit a számok logikus sora tartja össze. Az egyes számokhoz Eucherius ó- és újszövetségi hittételeket és eseményeket rendelt hozzá. „A számokról" című írását képzett egyházi embereknek szánta, mivel a számok misztikus jelentésének megértéséhez komoly teológiai felkészültség ós a Bibliában való alapos jártasság szükségeltetett. Scheiber Sándor tudós 21 HUG1981:1.138-139.; MEZEY1986:92-9322 EUCHERIUS: Liber formularum spiritaiis intelligentiae. Caput XI. De numeris. In: CASSIANUS1859:770-772. rabbi idevonatkozó írásában

23 a következőket közli: „A láncolatos versnek legegyszerűbb fajtája a láncolatos számsor. Nincs egyéb kerete, mint az egymás után következő számok, amelyekre kérdeznek és felelnek. Ennek a műfajnak memorizáló erejét már korán felismerték a különböző vallások és a vallásoktatás szolgálatába állították, hogy hittóteleket sorakoztassanak fel általa. Már az ó-ind (pali) és a középiráni (pehlevi) vallásos irodalom is ismeri, a keresztény egyházban pedig Eucherius, lyoni püspök az elindítója, aki 449 körül írt Formulae spirituális intelligentiae c. művének XI. fejezetében (De numeris) ezt a számszimbolikát óriási ugrásokkal 1—1000-ig viszi fel. Ebből alakult ki - miután dallam járult hozzá - a katekizmusi ének. Alakja máig elárulja, hogy a számsor szerint az Ó- és Újtestamentumból feltett kérdésekre a gyermektől vár feleletet. Egyszóval összefoglalja számára a katekizmust. Innen a név is."

24 Az alábbi nyelveken terjedt el a „Számének", miután az egyházi szférából alászállt a nép szellemi életébe, azaza népi vallásosságba: angol, arab, baszk, breton, cigány, cseh, dán, észt, flamand, francia, izlandi, kaukázusi, kirgiz, kisorosz, latin, litván, magyar, morva, német, németalföldi, norvég, oláh, olasz, osztrák, portugál, román, spanyol, svéd, újgörög, vend és zsidó.

25 A keresztény szövegváltozatokban általában 12-ig haladnak a kérdések, a zsidó forrásokban 13-ig, a mohamedán szövegekben 14-ig.

26 Volly István 1931-ben közzétette a „Katekizmusi ének" addig feljegyzett magyar szövegváltozatait.

27 Berze Nagy János 1939-ben a „Katekizmusi ének" alapos elemzésével szolgált.

28 Tudományos vizsgálódásnak vetette alá a magyar énekszövegeket, de kitért az európai népeknél fellelhető keresztény szövegvariánsok egynémelyikére is, továbbá bemutatta hasonló típusú láncolatos ének létezését mind a zsidó, mind a mohamedán vallási kultúrákban. Berze Nagy János nem tud róla, hogy a „Katekizmusi ének" európai keresztény szövegváltozatainak alapjául Eucherius lyoni püspük által 449 körül írt „De numeris" ( A számokról) szolgált. A „Számének" történeti útját és használati módját később Scheiber Sándor foglalta össze idevonatkozó írásában.

29 A kereszténység, amely az építészet és a festészet új formáit, új zenét és új ünnepélyességet hozott magával az európai népekhez, gyökeresen átalakította az újkeresztények pogány költészetét és énekeit, de eközben a keresztény művészet maga is jelentős változásokon ment keresztül a helyi hatások következtében. A „Katekizmusi ének" - mutat rá Berze Nagy János -, a jelképes jelentésű számok felhasználásával a közép- és újkori vallásos nevelésnek igen népszerű eszköze volt. A tanultak, az iskolázottak, azaz a papok és a szerzetesek körében keletkezett, s nevelő funkciót töltött be, majd onnan bekerült a néptömegek vallási életébe, ahol már önállóan is énekelték a nép fiai és lányai, akár különféle mulatságokon is, 23 SCHEIBER Sándor: Mikszáth Kálmán és a keleti folklór. I. A katekizmusi ének. In: SCHEIBER1996:582-601. 24 SCHEIBER Sándor: Mikszáth Kálmán és a keleti... In: SCHEIBER 1996:586. 25 SCHEIBER Sándor: Mikszáth Kálmán és a keleti... In: SCHEIBER 1996:590. 26 SCHEIBER Sándor: Mikszáth Kálmán és a keleti... In: SCHEIBER 1996:590. 27 VOLLY 1931. In: BARTÓK - KODÁLY 1955:561-587, N° 492-517. 28 BERZE NAGY 1939:111-13529 SCHEIBER Sándor: Mikszáth Kálmán és a keleti... In: SCHEIBER 1996:582-601.