A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Orosz György: Énekeljetek az úrnak minden föld. A „Mesterek mestere” katekizmusi ének a római katolikus és az ortodox vallási kultúrában

Scapov tanulmányozta azokat az eljárásokat, amelyek segítségével az egyházi rend tagjai igyekeztek meghonosítani az orosz nép tudatában a keresztény tanokat. Egyebek közt rámutatott, hogy az Egyház számos esetben jóváhagyólag lépett fel a vallási szinkretizmus jelenségei láttán.

8 Anickov azon a véleményen van, hogy a papság egyenesen kezdeményezőleg lépett fel ezen a téren.

9 Mindez természetesen az elasztikus missziós taktika jegyében történt. A hittérítés során érvényesült azonban egy másik, az előzőtől merőben eltérő szempont is. Golubinskij azt állítja, hogy egyes lelkipásztorok szemet hunytak a rájuk bízott hívek pogány cselekedetei fölött. Ezt azzal magyarázza, hogy ebből hasznot húztak, illetve maguk sem voltak mentesek a pogány gondolkodástól és életmódtól}

0 Az orosz falvak lakossága - írja Anickov -, gyakorlatilag csak a 15-17. század folyamán lett tudatvilágát tekintve is kereszténnyé.

1

' A német törzsek keresztény hitre térését alapvetően az a történelmi esemény döntötte el, hogy a frankok elfoglalták a romanizált keresztény Észak-Galliát. I. Chlodwig (482-511) katonai kíséretével áttért a katolikus hitre.

12 A népnek pedig követnie kellett uralkodója példáját. A frankok esetében is, akárcsak a kijevi oroszoknál, valláscsere ment végbe, nem pedig egy új vallási gondolkodásmódra való áttérés. A keresztény vallásosság külsőleges volt, a pogány világfelfogástól alig-alig különbözött, s gyakran keveredteka pogány és a keresztény szokások. A „németek apostola" az angolszász Winfried-Bonifatius (t 754) volt.

13 Nagy Károly császárnál (742-814)

14

a hittérítés szorosan összekapcsolódott a hódítással, ésa módszerekben sem volt a kettő között túl nagy különbség. Mégsem tulajdoníthatunk neki csak kard által végzett térítést. Ez ellen szólnak a keresztény kultúra meghonosítása terén elért nagy eredményei. Az egyházi ós világi dolgokat magában foglaló törvényhozása révén üldözte a pogányságot a jellemző megnyilvánulási formáiban, mindenkit gyermekei megkeresztelósére kötelezett, meg kellet tartani a vasár- ós ünnepnapo8 SCAPOV 1906:1.33-37. 9 ANICKOV 1914:302-303. 10 GOLUBINSKIJ 1904:1. VI/587. Papokra pedig égetően szükség volt az óorosz államban. A későbbi idők első „bennszülött" papjai és szerzetesei, a tegnapi pogányok azonban maguk is jócskán telve voltak kísértésekkel a világ csábításai iránt. Nem lehetett akkoriban könnyű dolog diakónusi és papi posztokra embereket verbuválni - írja Romanov -, s csak a gyilkosokat nem szentelték fel papokká. Az egyéb bűnös pogány cselekedeteket nem is vették figyelembe a jelölteknél. (ROMANOV 1966:168.) S hogy mennyire nem túlzott Romanov, jól látszik a Rettegett Iván cár-féle, 1551-ben írásba foglalt „Százcikkelyes törvénykönyv" (Stoglav) egyik passzusából: "Vonnak olyan növendékek, akik diakónusok és papok szeretnének lenni, de írni-olvasni alig tudnak, és a főpapok kénytelenek felszentelni őket, s ez a szent törvényekkel ellenkezik; ha nem szentelik fel őket, o szent templomok is énekszó nélkül maradnak, a pravoszláv keresztények pedig gyónás nélkül fognak meghalni, és áldozás nélkül... és hogy miért csak gyengén tudnak írni és olvasni, erre azt válaszolják: »mi biz atyáinktól vagy mestereinktői tanulunk, és meg máshol nincs is hol tanulnunk, amit atyáink és mestereink tudnak, arra bennünket is megtanitanak«; és az ő atyáik és mestereik maguk is ezért tudnak keveset, és nem tudják az isteni írás értelmét, de nincs hol tanulniuk." (Stoglav 1863:91.) 11 ANICKOV 1914:302-307. 12 HUG 1981:1.139-14L 13 ZALA 1994:52-54-; SCHÜTZ 1995:344-346. 14 EPPERLIN1982. kat, elrendelte az imádkozást, a böjtölést, a szentmisére járást, a tized fizetését az Egyháznak.

15 Akárcsak korábban a frankoknál, a némettörzsek esetében is keveredtek a keresztény ós a pogány hit nézetei és szokásai. Gyakran a pogány szentélyek helyén építették fel a keresztény templomokat és kápolnákat. Ezek közelében a védőszentek tiszteletére áldozati állatokat vágtak le és nagy lakomákat rendeztek. Számos esetben a korábbi pogány isteneik vonásait átruházták az új szentekre, de egyidejűleg is tisztelték és ünnepelték őket.

16 A Miatyánk a kereszténység alapimádsága. Jézus-imának is nevezik, mert az Evangéliumoktanúbizonysága szerint Jézustól eredeztetik. A Miatyánk a Bibliában két szövegváltozatban található meg: a hosszabbik Máté Evangéliumában (Mt 6,9-13), a rövidebb Lukács Evangéliumában (Luk 11,2-4). A Miatyánkot ezért feltétlenül meg kellett tanítani a neofita germánoknak: egyrészt a papoknak ós a szerzeteseknek, másrészt a laikus népnek. A Miatyánk lefordítása a középkori Európa népeinek nyelvére egyik alapfeltétele volt a keresztény missziónak. Nagy Károly egyik törvényében a következőt olvashatjuk: Aki nem tudja a Miatyánkot, az nem keresztény.

17 A császár 810-ben kiadta azjdiktum a papoknak szóló követelményekről"

(Edikt über die Anforderungen an Priester)

13 nevű rendeletét, amelyben egyebek közt ez áll: „1. A következőt minden klerikusnak meg kell tanulnia: a katolikus hitet Athanasius szerint és mindent a hitről. 2. Az apostoli Hitvallást. 3. Kötelesek megérteni az Úr imáját annak teljes magyarázatával együtt." A császár felfogása szerint tehát a hit is megtanulható, holott az Isten kegyelmi adománya. Másképp jártak el a hittérítők a nép esetében, amely a Miatyánkot pogány varázsigékhez hozzákapcsolva tanulta meg. így az Úr imája ebben az esetben elveszítette tulajdonképpeni értelmét: mágikus szöveggé vált. Fontos szerepet játszott a ráolvasásokban és a mágikus praktikákban, különösen akkor, ha fordított sorrendben, azaz hátulról kezdve mondták el.

19 így folyt tehát a hittérítés szerte Európában. A misszionáriusok csak lépésről lépésre haladhattak előre és semmiképpen sem ugrásszerűen. Egyegy lépés alatt ötven vagy akár száz év értendő. Lévay Mihály részletesen elemezte az ókori és a középkori keresztény missziót, s leszögezi, hogy a középkori hittérítés volt oly értékes, mint az ókori. A továbbiakban ezen tudós püspök megállapításait foglalom össze, amelyek a,,Katoiikus hittérítés története"dmű művében találhatók.

20 A hittérítés hőskorszakában a misszió területe nagyjából a Földközi-tenger medencéje volt. A keresztény missziónak akkor mindössze néhány tucat apostol és tanítvány volt a hadserege és ezzel kellett nekivágnia a hatalmas Római Birodalomnak. Itt, a középkor elején, óriási hadserege volt már az Egyháznak, a papság 15 LÉVAY 1937:1.315-324.; SCHUSTER 1976:1.55.; SZÁNTÓ 1987-1988:1.281-286. 16 VOGT - KOCH 1913:

1.22.; SCHUSTER 1976:

1.51-56.; HUG 1981:

1.141-142. 17 FÉLEGYHÁZI 1967:330-332. In: SZIGETI 2001:182. 18 Übers, von Wolfgang LAUTEMANN. Zitiert nach: Geschichte in Quellen, Bd. 2, bearbeitet von Wolfgang LAUTEMANN. München 1970, S. 85. In: HUG 1981: I. 167-168. 19 SZENDRE11986:94,110,206,220,243,293,301. In: SZIGETI 2001:183. 20 LÉVAY 1937:1.279-337-