A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Kéziratos források - Bényei József: Holló László naplója

BÉNYEI JÓZSEF HOLLÓ LÁSZLÓ NAPLÓJA Holló László festőművész nem a szavak embere volt. Az a magány, amelyen ólt, bezárta szívét, gondolatait, csak akkor nyílt meg, ha a mű­vészetről, saját művészetéről beszélhetett. Befele élt, örömeit, bánatait, sósra fordulóit képein mondta el. Nagyon keveset írt, ifjúkorában két re­cenzióját ismerjük párizsi művészeti élményeiről, valamint egy későbbi Életem című vallomását, amely szűkszavúságával is tüntet. írásos vallo­másainak legfontosabb darabjai a naplói. Többes számban beszélek róluk, mert ismereteim szerint két kézzel írott naplója volt. Az egyik az özvegy, Olga asszony tulajdonában maradt fenn a mondandóm erre az egy naplóra szorítkozik. Bizonyos források­ból, itt-ott megjelent idézet-töredékekből, személyes emlékekből tud­juk, hogy volt egy másik napló is. ennek a sorsa bizonytalan. Közel húsz éve, hogy szóba került Holló László hagyatékának, naplóinak, levelezésé­nek kiadása. Akkor Ujváry professzorral lépést tettünk annak érdekében, hogy hozzájussuka másik naplóhoz is. Tudomásunk szerint a mester egyik mélységes tisztelője birtokában volt ez a második füzet. A tulajdonos örököse elzárkózott a dokumentum kiadásától, sőt megvá­dolt bennünket, hogy el akarjuk tulajdonítani. Azóta e másik napló sorsáról nem tudok. A meglévő kiadása sem haladt előre egészen a mai napig. A naplóról mint műfajról Holló mester sajátosan vélekedett. A birto­komban lévő füzet elején egy idegen kézírással írott szöveg található: „Ed­dig mindig nevettem, ha valaki naplót írt, úgy gondolva, hogy hisz az ember úgysem felejti el a feljegyzésre méltó eseteket, a többit meg minek. S most, ebben a nagy egyedülvalóságban, ebben a látszólag üres, egyforma életben, amiből egy év múlva egy nap sem jut talán az eszembe, elkezdem. Azért, hogy megismerjem magam, hogy tudjam, hogy gondolkodom, milyen a lelkivilágom, s hogy megértsem, hogy is lehet ilyen üres, mégis kötelesség­béli életet élni. S hogy miért van az, hogy vannak emberek, akiknek mindig csak mások iránt vannak kötelességei, aki csak másoknak él s talán ezért a nagy igénytelenségért kell olyan egyedülvalóságban, szeretetlenségben élni. S lesz-e ezért kárpótlás, megadja-e a jövő?" A szöveg fölött dátum: 1913. január 13. S ez azért érdekes, mert a nap­lónak szánt füzetet Holló 1925-ben szerezte, amint azt a borítón saját kéz­írásával megjelöli. Talán nem illúzió azt gondolni, hogy valaki éppen a hiányzó másik naplóból másolta ezeket a sorokat. Mindenesetre ez a be­jegyzés Holló gondolatvilágát pontosan tükrözi. A napló zöld vászonkötésű vonalas füzet, 92 lappal. Sok az üres lap, na­gyon sok a különböző időpontban született bejegyzés, a kéziratos szöve­gek későbbi kiegészítése. Mintha Holló kb. 1925-től 1965-ig rendszeresen vagy rendszertelenül, de használta volna. Nem egyszerűen napló, hanem afféle jegyzetfüzet, notesz funkcióval. Sőt, beragasztott lapok, újságki­vágatok is vannak benne, mindenes irka is lehetett ez. A napló tartalma több rétegre osztható. Szerepelnek benne levélfo­galmazások (Blatter Gézának, Olga asszonynak) mindennapi feljegyzé­sek, receptek, szójegyzékek, a vásárlások és fizetések szinte követhetetlen formában, nagyon sok szakmai ismeretet gyarapító feljegyzés, néhány ki­sebb vallomás és egy összefüggő napló-szöveg 1929. június 4.-én indítva, később itt-ott kiegészítve. Kétségkívül ez a legértékesebb rész, de a töb­bi is sokat elárul a mester gondolkodásáról, életformájáról. Például egy 1957-es bejegyzés az akkor kapható szónfélékről. A receptek között található több olyan, amelyből a sörfőzést lehet megtanulni, ami azért érdekes, mert Holló László köztudottan nem vagy alig fogyasztott alkoholt. Feljegyzi a pikkelyes sömör, a kelés, az ekcé­ma elleni házi recepteket is, afféle XIX. századi jó gazda indulatával. Sok­kal nagyobb terjedelmet foglalnak el a festészet, alkotó művészet körébe tartozó bejegyzések. Jórészt ezek is receptek, például az olajfesték töré­séről, a retusálásról, a festés módjáról, a Qouvash-ról, az ultramarinról, a vászon alapozásáról, az olajfesték készítéséről, a viasz emulzióról, stb. szóló receptek. Közöttük egy nagyobb terjedelmű munka, Ehrhardt né­met művészettörténész 1910-es kiadású Die Kunst der Malerei című mű­vének kijegyzetelóse, az olajfreskó készítésének témakörében. Talán ehhez a jegyzethez is kapcsolódnak a szójegyzékek, egyik különösen érdekes, mert bizonyos magyar kifejezéseknek német és francia megfelelőjét is lejegyezte. Sajátos rétegét alkotják a naplónak a képvásárlások bejegyzései. Hol­ló felírta a vásárlók nevét, legtöbbször a megvásárolt mű címét, valamint folyamatosan a törlesztő részleteket. A ma is ismert nevek között szere­pel a listán többek között Juhász Géza, Árvay Sándor, Ruzka Gyula, Kalós Sándor, Hullay József, Kiss Ernő, Benő Ferenc-többségük orvos-, de sze­repel Tóth Gábor szabómester is, bár lehet, hogy nem vásárlóként, hanem mint honorárium-élvező. Természetesen a legizgalmasabbak a tényleges vallomások. Ezek kö­zött is akadnak rövid, különböző időkből származó bejegyzések. Például 1960-ból az alábbi: „Az értelmem mindig messze hátul kullogott és kullog még ma is érzelmem mögött. Ez persze a legnagyobb paradoxon" 1949-ből az alábbi: „Szín a velejáró színértékkel formába öntött, megmun­kált dolog, ha tartalommal van telítve s ha ehhez belső élmény, fűtöttség járul, egyéni és komoly művészi produkció származik" Ez a gondolat az 1929-es naplójegyzetek summájának is tekinthető. A folyamatosan vezetett napló 1929. június 4-től 1930 áprilisáig tart, itt-ott komoly kihagyásokkal. A kihagyások főként ott találhatók, ahol saját művészi munkájában is akadályok lépnek fel. (Például beteg lesz a modell, rossz az idő a szabadtéri festéshez, s hasonlók.) Tartalmilag

Next

/
Oldalképek
Tartalom