A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Kéziratos források - Várhelyi Ilona: 1800-1825-ből származó, ismeretlen kéziratos gyűjtemény Sárospatakról, Csokonai emlékekkel
Ugy van, - az Észak hajlati közt merő Jégből teremtett szívű, s az érzeni És szánni nem tudást tanult Durva halál veszi már magához. Megrázza a négy sarkot'ez a csuda, Az Ég faláról Gillaga elszökik, Eggy sír kinyilik, s a Poéta A Csillag keresésére megy. Már szinte bement; a temető gödör Elzárta tőllünk, s vigad az alvilág Ilyen lakosnak érkezésén, A Felső pedig öszvesír. Méltán isi - Ily nagy kár keserű leheti Nem szül hamar nem más Anya ily hat! A Tempebarlang nála nélkül, A vígság, s öröm elhagyd Asszíriában mondatik eggy madár Múlt életét is visszateremteni Önnön porából; kit hamva tész Minden Század után, maga Fénix ez és nints több sohol egy csupán. Bár lenne más is, lenne Vitéz Mihály Újonnan, a megholtnak öszve Porlotttagjaibol-Uli! Mit mondok! Őmár ugy lekötözve van Az Égi jussok lánczaival: soha Hogy visszajöttét ne is várjuk; Él, és Angyali Musa lett. Hallgass el Ének, -seine alélj Magyar Igér az Ég még többeket is neked. Akik Vitézzel kész erővel Mozdíttsákjavaid tovább. Fedezd el Őtet hanga bokor, s muhar Lágy álma egykor szül neki életet. Addig pedig minden Magyar Szívében bejegyezve léssz. A továbbiakban ebben az egységben egy Pál-napi köszöntőt, különféle szerelmes verseket, bordalokat találunk. Ezek közé ékelődik az 50-54. oldalon olvasható 1807-es alkalmi vers, amely a sárospataki professzort, Nagy Ferencet 7 köszönti: „mikor Horátz mértékein írt ódái világosságra jöttek. (Erköltsi Poétákhoz)". A kézirat szerzője maga is foglalkozott Horatius átültetésével, amint azt a 46-50. oldalakon olvasható versszövegek is bizonyítják. Az 56-58. oldalakon ismét egy figyelemre méltó alkalmi verset találunk: Azon alkalmatosságra, midőn a Koronát Munkátsról viszszavitték Budára S.Patakon keresztül i8o6dikEsztd. i4dikMartz. A továbbiakban ismét természeti ós érzelmi témák adják a versek tartalmát. Az egység záró verse a 70. oldalon: Csokonai V. Mihály Dicséreti, a lapalji őrszó tanúsága szerint csonka. A vers alcíme szintén Horatiusra utal. 8 A vers szövege betűhíven: A ki elvégezte Vitézt követni Ő magában, - DédaiPszárnyakon jár A kevély Tenger tetején felyűihogy Abba behulljon. Mint az Essőtől kidagadt patak, mely Tátra hátárui leszakad, ki tsapván Partjain, ugy foiy tsupa bölts beszeddeP 0 Nyelve Vitéznek. Már Borostyánt is kötözött Apolló Néki, mert mindenbe Tsudálja Őtet Bár szabad vagy megkötözött szavakkai Hallja beszélni. Bár az Istenről, akar a Királyok Győzedelmeről, akar érdemerői Festetits Grófnak - tsudatételeről (őrszó: Bell...) Sajnos az őrszó után négy üres oldal (71-74) következik. Ez megerősíti feltételezésünket, hogy a gyűjtemény önálló füzetecskék egybekötéséből született meg. Az üres oldalak után a kötet harmadik egysége kezdődik, az előzőtől eltérő, de az első rész írásképére emlékeztető kézírással. Ebben a nagy terjedelmű részben további két egység különböztethető meg, a 75. oldaltól a 113. oldalig, illetve a 115. oldaltól a 128. oldalig terjedő rész. Az első részben található zsáner-versek {Tűnődés, Poéta lesz Katonává, Egy kitsapottMes7 /Vályi/ Nagy Ferenc: 1765-1820. Református lelkész, költő, műfordító. Zürichben tanult. 1798-tól sárospataki tanár. Az említett, Ódák Horátz mértékein c. kötete Kassán jelent meg, 1807-ben, és Kazinczy hatását mutatja. Jelenősek műfordításai is, különösen a posztumusz megjelent Iliász, amelyben a Kazinczy által hozzá juttatott Kölcsey-fordítást is felhasználta. (Vö: lliászi per) 8 Horat. Carm. Libr. IV "od2 utánn. 9 Dédaloszi szárnyak (Ikarusz apja, aki fiának szárnyakat készített.) 10 Bizonytalan, de legvalószínűbb olvasat.
