A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Lakner Lajos: Múzeum, emlékezet, elbeszélés. A Petőfi Ház és az irodalmi muzeológia születése

Andrian regénye szintén azt sugallja, hogy az egyén a közösségi emléke­zet nélkül védtelenné, kiszolgáltatottá válik, képtelen lesz ugyanis valódi önismeretre szert tenni. A közösségi emlékezet hiánya identitás nélkülivé teszi az egyént, hiányzik ugyanis aza közös értelmi világ, amely az önma­gáról kialakított kép valódiságát szavatolná. Az ilyen személyiség nem tud különbséget tenni álom és valóság között, ugyanis nincs mércéje, amely ebben eligazítaná. A Der Garten der Erinnerung hőse annak a tévedésnek az áldozata, hogy számára csak egyetlen világ létezik: a személyes emlé­kek világa. E hit és az ennek megfelelő életforma következtében nemcsak teljesen elidegenedik embertársaitól ellenségnek érezve őket, hanem las­sanként önmagára is idegenként tekint, hisz egyre inkább egyetlen érzés uralja személyiségét, a félelem. Végül belehal egy tényleges vagy virtuá­lis (nehezen dönthető el) támadásba, anélkül, hogy megismerhette volna önmagát. Az önismeret és a közösségi emlékezet hiánya természetesen egyben a közösség gyöngeségének, megtartó ereje hiányának is a jele. 40 A Petőfi Ház létrejöttének történetét is átszövi az emlékezet problé­mája. A ház alapítói számára mindenekelőtt az volt a kérdés, hogyan ala­kítható ill. hogyan őrizhető meg az általuk képviselt közösségi-nemzeti emlékezet. 41 S ebben milyen szerepe lehet a Petőfi Háznak? Gyulai Pál em­lített cikke egyik passzusa is épp ezt a kérdést érinti. Szerinte azért nincs szükség az emlékházra, mert a közösségi emlékezet nem e helyen, ha­nem a művek olvasása során teremtődik meg. Az egyén csak az olvasás révén tapasztalhatja meg, hogy egy közösséghez, egy nemzethez tarto­zik. Vagyis az irodalmi művek által felépülő imaginárius múzeum az igazi emlékezethely, s az olvasás az igazi kultusz: „Petőfi művei újabb és újabb kiadásban jelennek meg, mindenki veszi, olvassa ós énekli dalait. Az ily kegyelet legszebb koszorúja a költő emlékének." 42 A Petőfi Ház szorgal­mazói viszont úgy érezték, hogy az emlékházra azért van szükség, mert már csak így tehető újra láthatóvá és megtapasztalhatóvá, hogy az egyén mögött, az egyén életében ott van a nemzeti közösség. Úgy látták, és a ház megnyitásakor ennek Herczeg Ferenc hangot is adott, hogy Petőfi és a nemzeti irodalom kultusza nem eleven, mert nem olvasnakazemberek. Olyan médium kell tehát, amely életet lehel a Petőfi-kultuszba. Efelisme­résben bizonyára nagy szerepe volt annak, hogy a társaság, amely pe­dig a nemzeti irodalom letéteményesének tudta magát, ebben az időben - emberi és felnőtt - önmagává, ha birtokába veszi azt az értelmet, mely először "kí­vülről", a műalkotásokban, az intézményekben, a műveltség EMLÉKEIBEN lakozik, va­gyis ott, ahol a szellem élete tárgyiasul." Paul RICOEUR: Létezés és hermenutika. - FABINYI Tibor szerk. A herneutika elmélete I. Szeged, JATE, 1987.243- (Kiemelés tőlem - LL.) 40 Nem véletlen talán, hogy a görögök életmegtartó funkciót tulajdonítottak az emlé­kezetnek. Vö. KESERŰ Katalin: Emlékezés a kortárs művészetben. Bp., Noran, 1998.18. 41 „A Petőfi-Társaság a maga nemzeti ideáljait oly magasságokba helyezte, hová nem férkőzhetik a pártharcok ostroma. Ha azonban ezeket az ideális magaslatokat, emelyek az egész magyarság közös fellegvárai, valamikor veszedelem fenyegetné, akkor a nemzet egy szerény, de áldozatra kész csapatot találna a társaságban, amely Petőfi nevét viseli és Jókai hagyományaiban nevelkedett." - mondta Herczeg Ferenc 1905. január 6-i megnyitójában. CSÁSZÁR Elemér - HAVAS István: A Petőfi Társaság hat­van éve a magyar irodalom szolgálatában. Bp., Singer és Wolfner, é. n. (1936.) 19­42 GYULAI: i.m. 157. egyre többször volt kénytelen szembenézni azzal, hogy az általuk újra és újra elmondott, a reformkorra és a szabadságharcra épülő nagy nemze­ti elbeszélés mind inkább olvasók, pontosabban hallgatók nélkül marad. A társaság tagjainak egyre inkább tapasztalniuk kellett a közönség érdek­telenségét. A kiállítás, úgy tűnik, s minden bizonnyal ez volt az egyik cél, még ha a ház terve régóta érlelődött is, egy ideig változtatott ezen a hely­zeten. Legalábbis a korabeli újságok sikerként számoltak be azokról a ma­tinékról, melyeknek csúcspontja Jászai Mari szavalata volt. 43 A Petőfi Hát ügye is csak akkor mozdult meg, amikora kor jeles politikusainak felesé­gei mozgalmat indítottak. 44 20. század első évtizedében a társaság tevékenysége egyre inkább a kulturális élet perifériájára szorult. Újra és újra azt kellett tapasztalniuk, hogy bármennyire is formálni szeretnék az irodalomról való gondolko­dást és az irodalmi értékrendet, ez mindinkább a moderneknek, Adynak és követőinek sikerül, mert egyre inkább ők határozzák meg az irodalmi közbeszédet. Úgy látták, hogy Ady hatása alól senki sem tudja kivonni magát. Pedig szerintük Ady és a hozzá közel állók megosztják az egy­séges magyar irodalmat és kikezdik az addig egységesnek hitt nemzeti emlékezetet. 45 1905-ben a társaság elnöke, Herczeg Ferenc már „a deka­denciába hulló irodalom fenegyerekeit" intette fajszeretetre 46 Térveszté­süket a nemzeti emlékezet válságaként élte meg a társaság: „mi, magyar írók, felfogadjuk, hogy szűzies tisztaságban őrizzük meg a tollúnkat nem­zetünknek". 47 Úgy tarthatták, hogy elérkezett az utolsó pillanat, a huszon­negyedik óra, amikor az egységes nemzeti emlékezet még megmutatható: a láthatatlan kiállítható és átélhetővé tehető. Ezért kell az emlékház és ezért kell a kiállítás: e láthatatlan nemzeti közösséget újra átélhetővé tenni, va­gyis az egyének életének történetét újra a nagy nemzeti elbeszélés része­kéntfelmutatni. A Petőfi Ház ennek a lehetőségét ígérte. Az emlékházat az egyéni és a közösségi történetek, elbeszélések találkozási helyének szánták. Herczeg Ferenc és a Petőfi Társaság vezetői megértették, hogy önmagában nem elég a nagy nemzeti elbeszélés, nem elég a nagy nemzeti történelem, az egyének számára átélhetővé is kell tenni. Bár ekkor már régóta látogat­ható volt Petőfi kiskőrösi szülőháza, azonban e célra nem volt alkalmas. 48 Ott ugyanis csak az áhítat adatott meg a látogató számára. A korbeli le­írások is szentélyként örökítik meg e házat: az asztallal mint oltárral, a Pe­tőfi-képpel mint oltárképpel, a vendégkönyvvel mint misekönyvvel és a koszorúkkal mint áldozati ajándékokkal. 49 E ház templom volt tehát, ahol 43 Előadás a Petőfi-Házban. Az Újság, 1912. december 17.21. 44 CSÁSZÁR - HARSÁNYI: /. m. 17. 45 Ady Petőfi nem alkuszik című 1910-es írása minden bizonnyal a századvég egységes Petőfi-kultuszától és ennek egyik legfontosabb intézményétől, a Petőfi Háztól való elkülönülésként is értelmezhető. 46 CSÁSZÁR - HARSÁNYI: /'. m. 19.; FENYŐ Miksa: Beöthy Zsolt - Herczeg Ferenc. Nyugat 1913­2.SZ. 47 CSÁSZÁR - HARSÁNYI: /'. m. 19. (Kiemelés tőlem - LL) 48 HERCZEG Ferenc: Petőfi. = KÉRY Gyula szerk. A Petőd-ház történetet és katalógusa. Bp., Kunossy, Szilágyi és társa, 1911.11-14. 49 PRAZNOVSZKY: /. m. 43.

Next

/
Oldalképek
Tartalom