A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Lakner Lajos: Múzeum, emlékezet, elbeszélés. A Petőfi Ház és az irodalmi muzeológia születése

imádni lehetett a halhatatlan költőt és el lehetett helyezni a kegyelet koszorúját, de nem lehetett az egyéni életet felajánlani a közösség oltárán, pontosabban nem lehetett a kiállítás részévé tenni a helyi és a személyes Petőfi-kultusz monumentumait. A Petőfi Ház azt ígérte, hogy általa a nagy nemzeti tötténetbe mindenki beépítheti a maga kis életét, személyes érzéseit: „Az ő nagyságának nincs Pantheon, amely elég volna, de a mi szeretetünknek, a mi hálaadásunknak méltó és ünnepien szép hajléka a Petőfi Ház" - írta A Hét tudósítója a Petőfi Társaság szándékát tolmácsolva.

50 A ház alapítói úgy látták, hogy az általuk fenntartott kulturális emlékezet csak a mindennapi emlékezet, vagy Jan Assman terminusával élve a kommunikatív emlékezet révén tehető elevenné, újra hatóképessé. Az is bizonyos, hogy néhány képviselőjük, főleg Herczeg Ferenc, világosan látták, hogy ehhez az állandónak és öröknek hitt kulturális emlékezetet is át kell alakítani. Ezért beszélt és írt a társaság elnöke a Petőfi Ház megnyitásakora Petőfi-kép megmerevedéséről és egy új kép kialakításánakszükségességéről, amitől majd a Petőfi-kultusz és a mögötte lévő közösségi emlékezet megújulása is remélhető.

51 Mindezek alapján már most elmondhatjuk, hogy a Petőfi Ház modem értelemben vett múzeum volt: a láthatatlan láthatóvá tételének a színteréül szolgált.

52 Hogyan érhette el mindezt az emlékház? Hogyan akarták összekapcsolni az egyéni és a közösségi emlékezetet? Mindenekelőtt a kultusz nagyságának, tömeges elterjedtségének a felmutatásával véltek hidat verni a kétféle emlékezet közé. Ügy hitték, az egyéni emlékezet csak akkor lehet hatóképessé, ha a kiállítás megtekintése során a társadalom legkülönbözőbb rétegeibe tartozó egyénekben ébred fel az érzés, hogy a költő az övék is, mert nekik is van róla történetük. A kétféle emlékezet összekapcsolásának egyik legfontosabb eszközét a Petőfi-ereklyék gyűjtése és kiállítása jelentette. Kéry Gyula a Petőfi Társaság titkára minden olyan helyet felkeresett, ahol Petőfi járt és minden olyan tárgyat összegyűjtött, ami a népi elbeszélések szerint a költővel kapcsolatba hozható.

53 E tárgyak és az őket megszólaltató elbeszélések úgy szóltak Petőfi nemzeti és irodalmi jelentőségéről, hogy közben a költő emberközeli maradt. Egyrészt a Petőfiről szóló legendákban nem egy hatalmi ideológia által konstruált, hanem a mindennapi élethez igazodó Petőfivel találkozhatunk.

54 Másrészt - s ez az előbb mondottak szempontjából különösen fontos - e történetek mindenekelőtt egy-egy kisebb közösségekheztartoztak, még akkor is, ha az egymástól messze eső helyeken mesélt legendák sok tekintetben hasonlóak voltak. Egy adott helyhez és személyhez való tartozásuk döntő jelentésteremtő mozzanatuk volt, konkrét emberekhez és meghatározott helyekhez kötődtek.

55 50 PAGANEL: A Petőfi-Ház. A Hét, 1909/45,73351 Vö. Jan ASSMANN: A kulturális emlékezet. Bp., Atlantisz, 1999,49-56. 52 Vö. GYÖRGY: /'. m. 20-23., 138., 53 KÉRY: i. m.; KÉRY Gyula: Friss nyomon. Bp., Kunossy, Szilágyi és társa, 1908. 54 DIENES: /. m. 22. 55 Vö. DIENES: /'. m. 22.; Hogy milyen szövevényesen kapcsolódhatott egy Petőfi-relikvia az egyén életébe, arra Hatvány Lajosnál olvashatunk egy kitűnő példát. HATVÁNY Lajos: így élt Petőfi. Bp., Magvető, 1967., 648., 674-675. Hasonlókat mondhatunk el azokról a tárgyakról is, melyek csak áttételesen kapcsolódtak Petőfihez. Azokról az ipari termékekről van szó, melyeken valamilyen Petőfi-ábrázolás volt látható. Ezeknek éppúgy a gyűjteményben volt a helyük. A társaság úgy vélte, ha nem gyűjtenék össze őket, akkor idővel kiesnének az emlékezetből. A múzeumba kerülve azonban alkalmasak arra, hogy élettel telítsék meg az irodalomtudósok által megrajzolt, elvont Petőfi-képet, hisz azt mutatják meg, hogy a társadalom milyen széles rétegei szeretik és tisztelik Petőfit. Ezért lehettek a Petőfi Ház kiállítási tárgyaivá: „Össze fogjuk gyűjteni és kegyletettel meg fogjuk őrizni az összes iparcikkeket, melyek valamelyes vonatkozásban vannak Petőfi szelleméhez. A legnaivabbakat és legnyersebbeket is, mert hiszen azok is kedves gyümölcsei egy nemzet hervadhatatlan szeretetének."

56 Mindezek alapján elmondható, hogy a Petőfi Ház nemcsak azért tekinthető modern értelemben vett múzeumnak, mert a láthatatlan láthatóvá tételére vállalkozott, hanem azért is, mert tömeghatás elérésére törekedett. Nem volt olyan társadalmi réteg, melynek tagjai a kiállítás megtekintése során ne találkoztak volna olyan tárgyakkal, melyek ne lettek volna ismerősek a számukra. A Petőfi Ház alapítói, úgy tűnik föl, a hatás szélességére alapozták a kiállítás sikerét. Ha összevetjük a ház a költőről sugallt képét a századforduló Petőfikultuszában megformált és széles körben elterjedt Petőfi-képpel, akkor a kettő között szinte semmi eltérést nem találhatunk. Elég csak a Petőfi Könyvtár Petőfi a magyar költők lantján című kötetét a kezünkbe vennünk.

57 A házbeli kiállítás szinte minden fontos momentumának megtalálhatjuk szövegbeli megfelelőjét. A kötet közli például Jókai 1899-ben írt Apotheozis című versét, amely már az első két sorban Petőfit a hazával és a szabadsággal azonosítja, majd a költő halálát az utóbbiak pusztulásával. Hamarosan felbukkan aztán az a - Petőfi Háznak is alapjául szolgáló - gondolat, hogy mégiscsak van haza és szabadság, de csak azért, mert Petőfi költeményeiben megőrződhettek.

58 A Petőfi Házhoz hasonlóan Jókai verse is a Petőfi-kultuszban egységessé lett magyar nemzetet idézi meg.

59 S e látomás színtere egy görög stílusban épült csarnok (panteon), a Petőfi-Ház.

60 Mi történt e tárgyakkal, amikor a múzeumba kerültek? A múzeumba kerülve e tárgyak és a hozzájuk kapcsolódó történetek átváltoztak. A tárgyakból relikvia lett, a történetekből pedig közös mese. A Petőfi Ház látogatója úgy érezhette, hogy ez a sok-sok egyedi 56 SZANA Tamás: A Petőfi-ház. Az Újság, 1907. január 8., 14. 57 ENDRÓDI Sándor - BAROS Gyula összeáll. Petőfi a magyar költők lantján. Budapest, Kunossy, Szilágyi és társa, 1910. 58 „Nem magad estél el: veled együtt szálltak / Emiéktelen sírba Haza és Szabadság" „Él még a magyar nemzet, él még a magyar Isten. / Ki sugdosott az eltemetett nemzetnek / Álmában, hogy halál ne legyen belőle? / (...) / Te voltál az, örök szabadság költője." 59 „Mag volt, mit elhSntél: erdő lett belőle, í Szabad és egyenlő testvér minden polgár, / E jelszóval haladt nemzeted előre." 60 „Háttérben Petőfi ércszobra, mögötte görög stylben épült csarnok, e felirattal: »Petőfi-Ház«, párkányzatán Petőfi elhalt kortársainak mellszobrai..."