A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Természettudomány - Dudás Miklós: A barna kánya (Milvus migrans) fészkelő állományának lassú regressziója a Tiszántúlon a múlt század elejétől napjainkig

döntően folyóvízi eredetűek. A talajok zömmel löszös üledékeken képződött öntés réti talajok. Az egyes talajtípusok összetételét változatosabbá teszik a nyírségből áthúzódó homoktalaj foltok. A Berettyó védgátjai között többnyire rétek ós legelők húzódnak, itt-ott egy-egy fűzes-nyáras ligeterdő maradvánnyal. A kultúrsztyep jelleg ezeken a területeken is kifejezett. írmelléki löszös hát (mikrorégió): Enyhén hullámos síkság. A Dél-Nyírséggel határos kistáj vidékeire a futóhomoktalajok, a lösszel keveredett, homokos vályog mechanikai összetételű mészlepedókes csernozjomokés a kovárványos barna erdőtalajok a jellemzőek. Túlnyomórészt szántóföldi művelés alatti álló területek, néhány tatárjuharos lösztölgyes maradvánnyal. B, Körösvidék (szubrégió) Bihari-sík (mikrorégió): A Sebes-Körös hordalékkúpja. A talajtípusok 98%-os vízhatás alatt képződtek. Az öntés réti talajok kiterjedése a legjelentősebb, kisebb területeken a réti csernozjom, a sztyepesedő réti szolonyec és a réti szolonyec az uralkodó. A szántóföldek egyhangúságát az egykori ártéri puhafás- és keményfás ligeterdő, valamint a fehérfűzes-hazai nyáras állományainak mozaik foltjai teszik változatosabbá. Helyenként jelentős területeket ecsetpázsitos és hernyópázsitos sziki rétek borítanak. A Bihari-sík Tájvédelmi Körzet megalakulása az itteni természeti értékek, megóvásáttűzte ki céljául. Kis-Sárrét (mikrorégió): Rossz lefolyású alacsonyártéri szintű síkság. Ennek oka a medencehelyzet, amit az Ős-Szamos és a Sebes-Körös folyóhátak alakítottak ki. Az óholócénban itt nagykiterjedésű mocsárvidék képződött. A tőzeg a felszín alatt 30-40 cm-re lencsékben képződött. Számottevő a lecsapolt ós telkesített síkláp talajok kiterjedése. Jelentőségük tőzegvagyonukban és speciális termőhelyi értékükben mutatkozik. Nagyobb részét a mezőgazdaság hasznosítja, de még jelentős a rétek és legelők, valamint a láperdő maradványok aránya is. A kistáj összképe mégis kultúrsztyep, amin a terjedelmes halastavak (Biharugra, Begécs stb.) jelenléte sem igazán sokat enyhít. Körösmenti-sík (mikrorégió): A Fehér- és a Kettős-Körös alacsonyártéri szintű síksága. Ezek a területek morotva- és mederroncsok hálózatával és elgátolással keletkezett mocsár- és lápmaradványokkal borítottak. A Hármas-Körös mentén 13 holtág található. A tájnak összesen 31 állóvize van kb. 920 ha-on. A talajok főként löszös üledékeken, a Körös mentén pedig öntésanyagokon képződtek. A védgátak között jelentős kiterjedésű öntésterületekkel fedett, időnként magas talajvizű hullámtéri síkság található, amelynek gyakori elöntése meggátolja a rendszeres szántóföldi hasznosítást. Ezért ott terjedelmes rétek és legelők találhatók, amiket helyenként megszakítanak ártéri ligeterdő maradványok társulásai. VII. KÖRÖRS-MAROS KÖZE (MEZORÉGIÓ) A, Békés-Csanádi-hát ( szubrégió) Csanádi-hát (mikrorégió): A felszíneken a partidűne-vonulatok és az ÉNY-DK-i egykori folyóágak gazdag formaegyüttest alkotnak. A nagyobb dűnék közötti részek, illetve a mélyebb fekvésű kiterjedtebb laposok gyenge lefolyásúak. A mélyedéseket réti agyag, agyagos iszap fedi. Domináns talajtípusai a réti csernozjom és a mélyben sós réti csernozjom, ami széleskörű szántóföldi hasznosítást tesz lehetővé. Mellette a szikes foltokon legelőket, máshol sziki- ós lösztölgyes maradványokat lehet még találni. Békési-hát (mikroorégió): A terület a marosi hordalékkúp Magyarországra eső részének központi szárnya. Az ősfolyó medrét jelző kavicslerakódások fokozatosan homokos üledékekbe mennek át, helyenként másodlagos, áthalmozott, szélhordta homok fedi a felszínt. A löszös talajképző kőzetű tájat az alig több mint i%-nyi területre kiterjedő réti szolonyecek kivételével csernozjom talajtípusok uralják. Jelentős felszíneket löszpusztarétek (Salvio-Festucetum sulcatae tibiscense) és homoki legelők (Potentillo-Festucetum pseudovinae) borítanak. A kultúrsztyep jelleg az egyeduralkodó, amit jobbára csak akácos ligetek, fasorok tagolnak. A Szabadkígyós'! Tájvédelmi Körzet 1977-ben létesült. B, Békés-Csongrádi-sík (szubrégió) Békési-sík (mikrorégió): Infúziós lösszel és agyaggal fedett, magasártéri szinten elhelyezkedő marosi hordalékkúp-síkság peremi része. Állóvizei között 5 természetes tó terül el, a Hármas-Körös 3 holtága igen jelentős kiterjedésű (145 ha), amely közül a Szarvasi-Holt-Körös a legnagyobb. A mesterséges halastavak kis területet foglalnak el a térségben. Napjainkra a tölgyesek gyakorlatilag eltűntek, a természetes erdőtársulásokat csak a bokorfüzesek (Salicetum triandrae) és a fűz ligetek (Salicetum albaefragilis) képviselik. A nyílt társulások közül a homoki legelők (PotentilloFestucetum pseudovinae, Artemisio-Festucetum pseudovinae) és a löszpusztagyepek (Salvio-Festucetum sulcatae tibiscense) az elterjedtebbek. Csongrádi-sík (mikrorégió): Enyhén a Tisza-völgy irányába lejtő, a marosi hordalékkúphoz kapcsolódó tökéletes síkság. A felszíni formák változatosságát a lösziszapos szikes agyaggal kitöltött erodált mélyedései és a különböző feltőltöttségí állapotban lévő morotvamaradványok okozzák. A fő talajtípusai a réti- és a mélyben sós réti csernozjom. A térségben is a szántóföldi hasznosítás dominál. Kisebb foltokban szikes pusztai legelők és helyenként sziki tölgyes maradványok találhatók. Körösszög (mikrorégió): A felszínt morotvák, elhagyott folyómedrek hálózata tagolja, gyakoriak a 3-4 m magas kunhalmok. A belvízveszélyes, rossz lefolyású alacsony síksági részek helyenként, folyóhátakkal elgátoltak. Az egyes talaj típusok löszös üledéken képződött, agyagos vályog fizikai tulajdonságú, gyengén savanyú kémhatású, igen jó termékenységű réti csernozjom talajok és azok kedvezőtlen termékenységű, mélyben sós változatai terjedtek el. Az időszakos árvizek miatt csupán rétek-legelők és hajdani tölgy-kőns-szfl ligeterdő maradványok, valamint füzes-nyáras állományok díszlenek a Hármas-Körös védgátjai között.