A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Természettudomány - Dudás Miklós: A barna kánya (Milvus migrans) fészkelő állományának lassú regressziója a Tiszántúlon a múlt század elejétől napjainkig
A BARNA KÁNYA FÉSZKELÉSÉNEK ALAKULÁSA A TISZÁNTÚLI MEGYÉKBEN Csongrád megye Az elmúlt évtizedek kutatásainak eredményeként a Tisza alsó szakaszán Csongrád és Algyő között (érintve a Mártélyi Tájvédelmi Körzetet) az ártéri erdőkben 6 pár barnakánya fészke került elő. A Maros hullámterében, Kiszombor térségében további i pár költése bizonyosodott be. Korábbi kutatási adatok nem állnak rendelkezésre, ezért nincs összehasonlítási alap, így az elmúlt tizenöt év értékelése alapján ebben a megyében úgy tűnik, hogy a fészkelő állomány stagnál. Jász-Nagykun-Szolnok megye Ebben a térségben azi970-es évek végétől vannak rendszeres (a Pélyi Madárrezervátum védetté nyilvánításának évétől) megfigyelési adatok. A Tisza középső szakaszán (a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet) közel három évtizede a fészkelő párok száma nem változott. Rendszeresen, évente 7-8 pár költ sikeresen, a Pélyi Madárrezervátumban i pár, Tiszasűly határában 1 párjiszapüspöki közelében 1 pár, a vezsenyi gémtelepen i pár, Cibakházánál 1 pár, Tiszakürthöz közel 1 pár, Tiszakécske községhatárában 1 pár, és Tiszasasnál 1 pár. A Tisza-tó 15 ezer ha-os területén a fészkelő állomány az elmúlt években „felmorzsolódott". A felduzzasztást követő időszakban (1979-ben) 4 pár telepedett meg, a Tiszafüredi Madárrezervátumban (Hordódi HoltTisza, Nyárád-ér) 2 pár, míg a Tisza-tó déli részén (Ohalászi-sziget, Gaznyilas stb.) szintén 2 pár fészkelt rendszeresen. Az ezredfordulót követően napjainkra egyetlen revírje sem ismert a Tisza-tavon. A Nagykunság észak-keleti részén az Egyek-pusztakocsi mocsarak közelében 1992-ben és 1993-ban egy akácfasorban 1 pár alkalmi megtelepedését és költését sikerült regisztrálni. A Tiszazugban a Kőrös árterén még további 2 pár fészke ismert. Békés megye Azi990-es évek elején még rendszeresen 7-8 pár költött a Kis-Sárréten, a Fekete-Kőrös ós a Sebes-Kőrös árterein 2 pár, Kőrösladány és Bakonszeg határában 2 pár, a Bélmegyeri-fáspusztákon 1 pár, a Sarkad-Doboz községhatárában elterülő Májvádi erdőben még további 3 pár. Ez a kis mikropopuláció 2000-re 2-3 költő párra, majd 2006-ra már csak 1 párra csökkent a fészkelők száma. Hajdú-Bihar megye A legjobban kutatott tájegységek közé tartozik. A múlt század első évtizedeiben Schenk Jakab (1929) már így emlékezik meg a barna kánya hazai előfordulásáról: „manapság még elég gyakori, de hajdani állományához képest már szintén jócskán megfogyatkozott" Hortobágyi fészkeléséről először 1934-ben számoltak be, amikor is néhány pár fészkelt az Ohati erdőben. Ugyanitt néhány évvel később 1937. július 13-án (Vasvári) 150 példány gyűlt össze. Udvardy Miklós saját megfigyelései szerint, 1941. június 25-én 26 példányt, (ebben az időben még több pár, laza kolóniában fészkelt itt) majd július végén 60-80 egyedet figyelt meg az Ohati erdő felett, ugyanekkor még a Juhosháti-erdőben is időzött 10-15 példány. Azi950-es években a késő nyári hónapokban vonuláskor is még nagy számban gyűltek össze éjszakázni az Ohati erdőben. Tusnádi 1955. júliusában 300 példányt, míg augusztus végén már 1500-2000 példányt figyelt meg ott. Ezekből az adatokból mindenképpen jól érzékelhető, hogy a Hortobágy igen frekventált hely volt elsősorban a vonulásban lévő kányák számára, a XX. század első felében egészen az 1960-as évekig. Az 1960 és 1970 között eltelt egy évtizedről márkevés adat ismert. Az 1970-es évek elejétől már igen szórványossá válik hortobágyi előfordulása, s általában magányos példányokat figyeltek meg. Igen kivételes alkalomnakszámított, amikori993 júliusában Darassánegy etetőhelyen, ahol hatóságilag elkobzott fiatal parlagi sasok vadröptetése folyt, egyszerre 3 kóborló barna kánya is összegyűlt és napokon keresztül rendszeresen látogatták és fogyasztották a táplálékul felkínált selejt napos csibéket. Az ismert fészkek a Hortobágyon az 1980-as években: Ohati erdőben 1 pár, Keményháti erdőben 1 pár, Újszentmargitai Tilos erdőben 1 pár, a Püspökladányi Farkasszigeti erdőben 1 pár, az északi peremterületeken Újtikos község határa ban 1 pár, a Niczky réten az Előháti erdőben 1 pár. Ezek a fészkelő párok az 1990-es évek végére sorban eltűntek. A Tisza folyó a megyét érintő szakaszán, a tiszacsegei hullámtéren a „Nagykácsa-szigetén" azi98o-as évek elejétől rendszeresen fészkelt 1 pár. Egy évben (1988 ) műfészket foglalt el a költő pár. Jelenleg a Tiszacsegétől - Polgárig húzódó Tisza árterületén csak 2 revír ismert. A Bihari-síkon a Nagy-Sárréten, Darvas község határa ban az 1990-es évek elejétől 1 pár rendszeresen költött, az ezredfordulót követő években viszont eltűnt a térségből. A Debrecen környékén jelentős fészkelő állomány a Hajdúhát peremén és a Dél-Nyírség erdős-pusztáin költött. A múlt század 1930-as és 1940— es éveiből is maradtak ránk értékelhető adatok. Ezekben a nagyobb kiterjedésű száraz erdőkben is fészkeltek. A pusztai és gyöngyvirágos tölgyesek mellet húzódó, néhány állandó vízhozamú ér (Tócó patak völgye, Kati-ér, Kék-Kálló völgye, Kondoros patak, Gúti-ér stb.) kiöntésein és láprétjein voltak a kányák táplálkozó területei. Ebben az időszakban 15-20 pár rendszeresen költött ezekben az erdőkben. A debreceni Nagyerdőben az 1950-es évek végén még 6 pár költött, majd az 1970-es évek végére 1 párra csökkent az állomány. Az 1980-as évek elejére ez a pár is eltűnt. Halápszélen a Raubauer erdőben 1 pár költött azi970-es évek közepéig. A bagaméri erdőben 1979-ben fészkelt utoljára 1 pár. A Külső-Gúti erdészet területén 1977-ben az utolsó 1 pár barna kánya fészkét kivágták a három fiókából kettőt felnevelt a kerületvezető erdész, és szabadon bocsátotta. A Hajdúhadház melletti Savós-Kúti és a Hajdúböszörmény határában elterülő Monostori erdőkben, 1980-ban fészkelt utoljára 1-1 pár. Az elkövetkezendő években egyetlen fészkelése, sőt megfigyelése sem volt a fajnak., míg 1989-ben Monostorpályi mellett egy fűzligetben megtelepedett egy pár és abban az évben sikeresen költött, de a következő évben
