A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Surányi Béla: A bencések és a magyar agrárkultúra

A káptalanok mezőgazdasági tevékenysége 66 a 12. század második fe­létől kezdett körvonalazódni, amikor hozzáfogtak (föld)birtokaiknak a püspöki javaktól történő elkülönítéséhez. A mohácsi vészig az egyházi bir­tokok tekintélyes arányban részesedtek az ország földvagyonából. A há­rom nagy hazai rend mellett a pálosok 67 mint egyetlen magyar gyökerű szerzetesrend, szintén birtokolt földet 1526 előtt, saját műveléssel hasz­nosítva. Összességében elmondható, hogy a birtokos rendek és a káptalani birtokok gazdálkodása a 15. századig volt irányadó, utána a hanyatlás jelei mutatkoztak, melyen nem segített az 1458. évi törvény sem, elrendelve, hogy a püspökök intézkedjenek a kolostorok reformja ügyében. 68 BENCÉSEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Már említés történt a bencéseknek az államalapításban és a mezőgaz­dasági kultúra fejlődésében betöltött szerepéről. Eltekintve az monostorok alapításának és irányításának a jellegétől, a 10-16. század között a Kár­pát-medencében 181 bencés közösség létezett. 69 ki apátságok súm. 71, apátos monostorok: 38, monostoros helyek: 59, egyéb (bencés ház, plébá­nia):^ helyen működött. A bencés monostorok és helyek (1. ábra) területi megoszlása mutatja, hogy a Kárpát-medence peremvidékeinek kivételé­vel, a Dunántúl, a mai Vajdaság területén, a Maros-völgyében, a Tisza­mentén, a Partiumban, valamint az Északi-Középhegységben telepedtek meg a bencések. Debrecen tágabb körzetében is található bencés apátság: Szentjobb. Apátos monostor. Egyed, Gáborján, Zám, Ohat, Szentjános; mo­nostoros hely (apát, szerzetes említése nélkül): Szerep, Szólát, Vid. Noha adatok nem állnak rendelkezésünkre, bizonyára a bencések jelenléte Deb­recen környékén is hatott a táj gazdálkodására, mivel a kolostorok körzeté­ben általában a fejlettebb mezőgazdasági termelés volt a jellemző. A török hódoltság, az újkor szekularizálódó társadalma, a bencés rend életében bekövetkező, nem mindig kedvező változások és általában az egyház szerepének a megítélése azt vonta maga után, hogy a bencések elsősorban ÉNy-Magyarországon, a Balaton vonalától északra fekvő terü­leteken őrizték meg egykori „hadállásaikat. " Ezt támasztják alá az újkor­ban a bencések Motó/Mszínhelyei is. 70 Ezekben a századokban váltak a bencés közösségek, a hitéleten túl, a magyar kultúra őrhelyeivé, melynek öröksége napjainkban is él és érezteti hatását. A hazai bencések életének kezdete Szent Márton hegyén, Pannonhal­mán 7 ^ érhető tetten, melyeta vasashegyi, későbbi nevén pécsváradi apát­ság, a zalavári, a zoborhegyi és 1018 táján a bakonybél! kolostor alapítása követett. Valószínűleg még Szent László uralkodása idején keletkezett az aracsi apátság, lata,Sárrét alapítása mára király környezetének tagjaihoz 66 Ua.20. 67 Ua. 22-23. lásd még: F. Romhányi B.: Pálos gazdálkodás a 15-16. században. = Szá­zadok, 2007. CXXXXI. 2.299-351­68 Ua.34­69 Surányi D. (é. n. ): kézirat 70 Takács I. szerk. II. (i996):254­71 Csóka L. I (1969): 267-270., 273. kapcsolódott. De folytathatnánk a sort Tihannyal, Jakkal, Somogyvárral, Garamszentbenedekkel stb. Az apaúqok 72 birtokainak kiterjedéséről, a rajtuk élő népesség számá­ról kevés adat áll rendelkezésünkre. Többek között pl. az adományozó ok­leveleket nem ismerjük, a későbbiekben pedig az okiratok legtöbbször csak részletkérdésekkel foglalkoznak. Kivételt képez Pannonhalma, ahol viszonylag sok oklevél maradt fenn, s ezekből következtetni lehet a kor­szak gazdaságának, társadalmának helyzetére, sőt fejlődésére. Noha már akkoriban is Pannonhalma vezető szerepet játszott, gazdasági háttere megvolt, a bencés közösségek többsége azonban szerény körülmények között élt. Szent László korában az apátsághoz tartozó népesség kb. 6500 kat. hold földet művelt. Egy családra 12 kat. hold terület jutott, melynek egyharmadát a 12. században tért hódító háromnyomásos gazdálkodás­ban is ugarolták. Az apátság birtoka közel másfél évszázad alatt kb. 26. 000 kat. holdra növekedett, így egy család átlagosan 20 kat. holdon gaz­dálkodott. A monostori família 71 az apát felügyelete alatt állt. E népesség ügyei­be még a király közegei sem avatkozhattak be, amelyre utalnak az okle­vóli források. Ez azt jelentette, hogy a királyi monostorok népességének adóztatásába, közigazgatásába, bíráskodásába a megyei ispánok nem szólhattak bele. Az apát első embere az udvarispán volt, aki az apátságot képviselte. A birtokok élén a bencés prépost állt. A falvak képviselői a bírák, akiket pl. Kr. u. 1217-től Garamszentbenedeken a község választott meg. Peres ügyekben a poroszlók képviselték az apátságukat. Az apátság fami­liáris szervezetének működésére utaló adatokkal IV. Béla alatt az Albeus mester által összeállított urbáriumban találkozhatunk. A pannonhalmi monostor 74 gazdálkodása csak kisebb arányban szo­rítkozott a saját kezelésben tartott birtoktestekre. A földvagyon zömét a bérlők és a falvak jobbágyai művelték. Igavonásra ökröt használtak, de hosszabb útvonalú fuvarozáshoz lovakat vettek igénybe. A kézművesek létszáma is jelentős volt, akik csak részben űzték mesterségüket. Az év javarészét a munkájukért kapott apátsági földek művelésére fordítot­ták. 75 A monostor gabona-és állatellátásának másik fő forrását a bérlők képezték, akik a roboton kívül terménytls beszolgáltattak az apátságnak. Mindez kiegészült az ajándékozással. Az ajándékok legnagyobb tétele a szolgaságból felszabadult családoktól származott. A pannonhalmi apátsági birtokokon kezdetben szinte kizárólag szem­termesztés 76 ío\y\. De a nyugati kapcsolatok révén a saját kezelésű birtoko­kon egyre bővült a gazdálkodás szerkezete, aminek köszönhetően terjedt a szőlőművelés, a gyümölcsészet és a zöldségtermesztés. Az istállózó ál­lattartás megjelenése lehetőséget teremtett a trágya bizonyos mértékű hasznosítására is. A halgazdaság és a méhészkedés térhódítása tovább bő­vítette a kolostori agrárkultúra körét. De azapátsági birtokokon folyó gaz­72 Ua. 417-419­73 Ua.420. 74 Ua.421. 75 Ua.422. 76 Ua.425.

Next

/
Oldalképek
Tartalom