A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Iparművészet - P. Szalay Emőke: XVII. századi erdélyi ónkannák a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben

XVII. SZÁZADI ERDÉLYIÓNKANNÁK A KÁRPÁTALJAI REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETEIBEN 85 4- kép Beregsom kanna. Feltehetően brassói munka ESETLEGES BRASSÓI KANNA Nagyszeben után Brassó volt a második legnagyobb ónöntő központ Erdélyben. A brassói protokollumban a bejegyzések 1572-ben kezdődnek. 1568-ban nyolc pontos statútumuk volt a mestereknek. 1602-ben Brassóban kelt a többi szász várossal közös kiváltságlevelük. A brassói edényeken erősen érződött a délnémet, elsősorban nürnbergi ónművesség hatása (Weiner 1978.17.). A beregsomi gyülekezet ónkannája díszítését tekintve az egyik legszebb Kárpátalján. A kis domború gyűrűszerű peremmel ellátott edény teste kissé szűkülő.

14 Szájperemét és fedelének szélét ugyancsak gyűrű díszíti. Fedele domború, tagolt fedélgombbal ellátott. A kanna egész felületét díszítés borítja. Palástja három sávra tagolt, amelyeket három vonalból álló sima rész választ el egymástól, közülük az alsóban és a felsőben csupán hullámindán levelek, virágok, gránátalmák díszlenek. A középső széles sáv függőleges vonalpárral három részre osztott, a fül két oldalán reneszánsz elemek között egy-egy madár áll, a középsőben kétfejű sas, amely elvesztette madár jellegét, farka teljesen növénnyé, hajló leveles indává vált (1. rajz).

15 A fedélen szintén re14 Meg kell említenünk, hogy az edényen látható talphoz hasonló megoldások láthatók korábbinak, XVI. századinak tartott nagyszebeni kannán és ugyancsak XVI. századi, pontosan 1537-es évszámú kolozsvári edényen, azzal a különbséggel, hogy azok eredetileg három figurális lábbal ellátott példányok voltak. Németh 1983.20. kép, Uó'.: 1989.5. rajz, Uő.: 1998.165. 15 A kétfejű sas ábrázolása a felvidéki központokban gyakori, itttalálkozhattunk eperjesi, kassai edények díszítésében ezzel az eléggé elterjedt elemmel. Lásd Német 1981. 178. 1 rajz Beregsomi kanna díszítése (Pap Zoltán rajza) neszánsz minta jelenik meg, még a gombot is vésett csillagok díszítik.

16 A díszítmény mély véséssel készült, a mester egyáltalán nem alkalmazta a más központokban előforduló flechelést. A kanna formailag és a minta erőteljes rajzossága alapján egy brassói edény megoldására emlékeztet (Weinerné 1971.7- kép a. kanna). Mivel jellegzetességei alapján jelenleg egyik erdélyi központ edényeivel sem mutat igazán rokonságot, ugyanakkor kiemelkedő szépségű, igényes munka, ezért felvetjük esetleges brassói készítését. A beregsomi edény díszítésében a levelek, indák, virágok, a sasok megformálása tökéletes kiforrottságában érzékelteti a reneszánsz jellegzetes mintakincsét. A díszítés fő eleme a kétfejű sas alapján feltételezzük, hogy a XVII. század második felében készülhetett.

17 ESETLEGESEN SEGESVÁRI KANNÁK Segesvár Erdély egyik legjelentősebb ónedény gyártó központja volt. Bár voltak kutatók, akik a 15. század végétől számították az itteni ónöntő céh eredetét, a Szász Universitás 1580-ban kiadott privilégiuma magában foglalja az itteni mestereket is. 1602-ben kapták a kiváltságlevelet a nagyszebeni, brassói ónöntő mesterekkel együtt (Weiner 1978.81.).

18 A kárpátaljai kannák közül jelenleg három esetében feltételezzük, hogy itt készült. Mivel mindhárom kanna jelzés nélküli, viszonylag sze16 Méretek:talpátm.: 11,5cm, szájátm.: 9,4cm, m.:26cm. Alján„A€.'("["bekarcolva. Fedelén „M". 17 A kárpátaljai egyházban még két edényen fordul eló'a sasos minta, mindkettő olyan mester munkája, akik a XVII. század második felében dolgoztak. P. Szalay 2004.33-, 35., 43.31. kép, 48. kép. 18 Legutóbb részletesen Mitran, Gheorghe foglalkozott az erdélyi ónművesség történetével kapcsolatban Segesvárral is. Mitran, Gheorghe 2002.