A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)
Természettudomány - Juhász Lajos–Antal Zsuzsanna: A Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Teremészetvédelmi Terület herpetofaunisztikai felmérése
JUHÁSZ LAJOS 1 —ANTAL ZSUZSANNA 2 A HAJDÚBAGOSI FÖLDIKUTYA REZERVÁTUM TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET HERPETOFAUNISZTIKAI FELMÉRÉSE 1. BEVEZETÉS A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával mán998-ban megkezdtük a Nyírség kétéltű- és hüllőélőhelyeinek, egyes kétéltű- és hüllőfajok állományának, a veszélyeztetett szaporodóhelyeknek a programszerű felmérését valamint foglalkoztunk a gyakorlati tájvédelemmel, illetve ismeretterjesztéssel is. Önálló élőhelytípusokon (erdei, nyíltvízi és láp- és mocsárrétek) komplex kutatási programként pályázati támogatással 1988-2000 között ökológiai és faunisztikai felméréseket végeztünk Dél-Nyírség különböző pontjain (JUHÁSZ, 2001). E munka folytatásaként, a Dél-Nyírség területén végzett herpetológiai kutatásaink részeként felmértük a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Terület kétéltű- és hüllőfaunáját is. A 2000-től folyamatos felvételezések során többször mintáztuk a terület herpetofaunáját. Jelen felméréseinket az előzőekben alkalmazott módszerektől eltérően, a teljes területre kiterjesztettük. Ezt az is indokolta, hogy azt a 265 hektár kiterjedésű homokterületet 1976-ban nyilvánították védetté (RAKONCZAY, 1988). A védelem 30 éve alatt sokat változott a táj, a növényzet és az állatvilág is. A terület egyik jelentős természeti értékét jelentő kétéltű-hüllőállomány komplex monitoringját indítottuk el 2005-től. Vizsgálataink - a programszerű állomány felvételezés mellett - további célja az említett védett területen található legelő vegetáció-változásának nyomon követése, és ökológiai gazdálkodási lehetőségek feltárása, az optimálisnak tartott állapot újbóli elérése érdekében. Megváltozott ugyanis, illetve folyamatos változásban van a terület vegetációja, ezzel párhuzamosan a jellemző állatvilág is. Feltételezésünk szerint nyomon követhető a területen élő különböző kétéltű- és hüllőfajok egyedszámának változása, az egyes fajok egymáshoz viszonyított arányának átalakulása is, tekintettel azok eltérő ökológiai igényeire. Jelen közleményünkben döntően a hajdúbagosi homoki legelő kétéltű- és hüllő faunájáról szerzett tapasztalatainkat összegezzük, 2. A VIZSGÁLT TERÜLET BEMUTATÁSA A hajdúbagosi Nagy-nyomás legelő Hajdú-Bihar megye keleti részén, Debrecentől délkeletre, Hajdúbagos településtől északra található. Tekintve, hogy e terület a fokozottan védett nyugati földikutya (NannospaIÜX leucodon) országosan is legjelentősebbként számontartott élőhelye (Gyarmathy 1993, Varga-Vargáné Sipos, 1988), 1976-ban, Hajdúbagosi 1 tanszékvezető, DE MTK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék 2 doktorandusz, DE MTK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Terület néven természetvédelmi oltalom alá került. Mazsu (2001a) leírása alapján a rezervátum területe mintegy 265 ha, középpontjának földrajzi koordinátái: ész. 47°24'35", kh. 21V40". Nyugatról a Hajdúbagos—Mikepércs közötti (021 helyrajzi számú) földút határolja, majd a 017/1 hrsz. út becsatlakozásánál határa keleti irányban folytatódik a legelő és mezőgazdasági területek szélén. A legelőt szegélyező erdősáv, valamint a 017/1 hrsz. út nyomvonalát követve északkeleti irányba fordul, az akácosba érve az erdőben halad tovább, majd kiér a 017/2 hrsz. útra. A későbbiekben a terület határa nem követi az út nyomvonalát, hanem egyenesen a 017/3 hrsz. útnak tart. Itt a határvonal kelet-délkeleti irányban egy fiatal tölgyelegyes fenyves, illetve akácosok, nemes nyárasok mentén halad. A fenyves után, a legelőt határoló erdősávok és a szomszédos, már nem védett gyep határában folytatódik, az előző szakasszal megegyező irányban. A 026/23 hrsz. útra kiérve ismét élesen fordul a terület határvonala, és innen déli irányba tart. A szomszédos erdők és a legelő határán található egykori árok vonalát követi, ami kiér a területet délről határoló Debrecen—Létavértes vasútvonalig. 2.1. Természetföldrajzi jellemzők Bárányi (2001) szerint a vizsgált terület természetföldrajzilag három természeti táj, a Dél-Nyírség, a Berettyó—Kalló köze és a Dél-Hajdúság kistájak találkozási pontjában helyezkedikel, közvetlenül az erdős-ligetes Debreceni Erdőspuszták szomszédságában. Miután a Nagy-nyomás legelő a Dél-Nyírség kistáj legdélibb peremén fekszik, természetföldrajzilag már csak alig néhány jellemzőjét viseli magán a döntően szélhordta homokkal fedett, hordalékkúp-síkság alkotta nyírségi tájnak. A terület egész flóráját és faunáját is sokkal inkább a löszös homokkal, illetve üledékkel borított Berettyó—Kalló köze, valamint a löszös iszappal, részben csernozjom talajjal fedett Dél-Hajdúság kistájak adottságai határozzák meg. Talán éppen a különféle természeti tájak találkozásának köszönhető, hogy a hajdúbagosi Nagy-nyomás legelő területe rendkívül változatos természeti, sajátos táji adottságokkal rendelkezik, egyesítve az említett természeti tájak talajtani sajátosságait és ezzel együtt a két különböző - a Nyírségi (Nyírségense) és a Tiszántúli (Crisicum) - flórajárás (Soó 1968), illetve a növényvilághoz kötődő állatvilág jellemzőit. 2.11 Klíma A vizsgált terület éghajlata a mérsékelten hűvös és a mérsékelten meleg éghajlati öv közötti átmenetet képviseli, ugyanakkor feltűnő az erdőssztyepp és zárt tölgyerdő klíma közötti átmenet. Az évi átlagos napsütéses órák száma 1900-2000 óra, ebből nyáron 810 óra körüli, télen 175-180 óra
