A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)

Természettudomány - Juhász Lajos–Antal Zsuzsanna: A Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Teremészetvédelmi Terület herpetofaunisztikai felmérése

24 JUHÁSZ LAJOS-ANTAL ZSUZSANNA napfénytartam a megszokott. Az évi középhőmérséklet 9,6-9,8°C, a nyári félévé i6,5°C. Az évi hőmérsékleti maximumok átlaga 33,7-34,0 °C, a minimumuké -17,0 és -17,5 °C között. Az abszolút hőingás 50-55% az évi közepes hőingás pedig 23-24°C. Az évi csapadékösszeg 550-700 mm, a vegetációs időszakban mintegy 350-360 mm eső valószínű. Az évi csapadékadatok 1999-ig csökkenő tendenciát mutatnak, mégpedig úgy hogy az 1870-1990 közötti 120 éves idősorra 0,62 mm/év adódik, az 1970-es évektől kezdődően pedig egy 15 évig tartó fokozódó aszályhajlam volt jellemző. Ez az aszályos periódus azonban 1995-ben véget ért, azóta egy nedvesebb periódus tart. A hótakarós napok száma 40 körül alakul, a hótakaró átlagos maximális vastagsága 18 cm. A fagyos időszak hossza évi 170-200 nap körül alakul, míg a fagymentes napok száma 186-188 nap (április 15 és október 18-20 között). A terület ariditási indexe 1,19-1,25. Az uralkodó szélirány ÉK-i, második ill. harmadik helyen majdnem azonos értékkel az É-i és a D-i a leggyakoribb. Az átlagos szélsebesség kevéssel 3 m/s alatti (Kozma 1998, Molnár 2001, Dorka 2004). 211 Hidrológiai viszonyok Közel 2 millió évvel ezelőtt az Alföldre érkező Tisza az erősen süllyedő Körös-Berettyó völgy felé fordult, majd kb. 100 ezer évvel ezelőtt az Ér völgye felé. A késő glaciálisban a Nyírséget északról és keletről övező területek süllyedni kezdtek. A beregi süllyedés erőteljesebb volt, mint a Szatmári-síkon, ezért a Tisza elhagyta a völgyét északnyugatnak fordulva felfűzte azokat a mellékfolyókat, amik egykor a Nyírségen keresztül haladva torkolltak az Ér-Berettyó völgyben kanyargó Tiszába (DUNKA 2000). A Nyírség kiszáradásnak indult. Az egykori folyómedrek azonban ma is fellelhetők a területen, amelyek a csapadékbő tavaszi időszakban megtelnek vízzel, asztatikus vízállások formájában az un. nyírvízlaposokat alkotva. A terület és közvetlen térsége, mely folyó- és állóvizekben meglehetősen szegényes, a nagy nyírségi vízválasztótól délre esik, azaz a Berettyó vízgyűjtő területéhez tartozik. A felszíni vizek közvetlen befogadója a Derecskei-Kálló, hivatalos vízügyi nevén a Kati-ér. A vízállások többsége a területen efemer vagy asztatikus dinamikájú (a nedves évek sorozatában akár szemisztatikusnak tűnhetnek). A terület legmélyebb pontján, ívelt homokbuckák által közrefogott, talán egykori, ősi folyómederben alakult ki évtizedeken keresztül a legnagyobb vízállásos rész a Nagy-Nyomás-tó medre, amely 1985-ig többé-kevésbé tartósan víz alatt állt, ebben az évben azonban kiszáradt. Az 1980-as évek elején nemcsak a Nyomás-tó, hanem a kisebb buckaközti mélyedések is víz alá kerültek, ami kiváló élőhelyet jelentett a kétéltűeknek éppúgy, mint a madaraknak. 1982-ben a területen több pár gólyatöcs (Himantopus himantopus) is feltűnt, a Nyomás vizén vegyes szerkőtelep is kialakult. 1997 márciusának végére a viszonylag nagy téli hőmennyiség eredményeként, ismét kevés víz tűnt fel a meder legmélyebb részén, amely évről-évre fluktuáló vízborítást eredményezett. 1998 márciusának végén már mintegy 10 hektárt borított a 2030 cm mély víz. 2000-ben a víz már teljesen kitöltötte a medret, viszont 2001-től a vízmennyiség újra csökkenni kezdett. A terület egyéb, kisebb laposai a Nyomás-tónál még kevesebb ideig tartanak vizet. A kiszáradási folyamatok a negatív vízháztartású évek sora mellett tovább erősödtek. A Dél-Nyírségben rétegvizes források is működnek, a vizsgált területen feltételezhetően talajvizes forrás működik időszakosan. A térségben a talajvíz Na-Ca-Mg-HC03 típusú, átlagos sótartalma 1000-1500 mg/liter, ami a Dél-Nyírségben jellemzőnek mondható érték. A talajvíz sóösszetétele miatt a laposokban a szikesedés veszélye csekély. A talajvíz átlagos felszín alatti mélysége a buckaközökben 0,5-1,5 m a száraz években, míg a nedvesebb években 0-0,5 m. A talajvíz mélysége azonban a buckákon sem túlságosan mély, a 3 métert a szárazabb években is csak ritkán haladja meg. A területen a talajvíz ingadozása közepesnek mondható (Molnár 2001). 2.13. Földtani és talajtani viszonyok A vizsgált terület a nyírség hordalékkúpjának dél-nyugati sarkában, a homokhátság peremén található. Emiatt a felszín túlnyomó részét borító mészszegény nyírségi futóhomok alapvetően a würm időszak felső részének hideg-száraz periódusából származik. Ahogyan a Nyírség déli részén általában, a vizsgált területen is a fejletlen nyugati szárú, északészakkeleti csapásirányú parabolabuckák a meghatározóak. A Nagy-nyomás legelő területén parabolabuckából négy ismerhető fel. A relatív relief 5-9 méter, ami a Dél-Nyírségre általában jellemző értékeknél valamivel kisebb. A buckáknak nem csak a relatív magassága, hanem a horizontális méretei is kisebbek, ezért a vizsgált területen a lejtőrézsűk dőlésszöge nem lankásabb a térség más hasonló buckáinál. A terület dél-keleti része egy nagyobb kiterjedésű buckaközi mélyedés, amelynek a legmélyebb része a már említett Nyomás-tó. Deflációsán ugyancsak tagolatlan a terület nyugati része, az úgynevezett Rókás. A Rókás dél-délnyugat felé már közvetlenül érintkezik a Berettyó-Kálló-köze kistájának alacsony teraszos hordalékkúp-síkságával, elsősorban a Kati-ér völgyeletével (Molnár 2001). A Nagy-nyomás legelő térségében dominál a humuszos homoktalaj, savanyú homok alapkőzeten. A felső 50 cm-ének Arany-féle kötöttségi száma (KA) 28-30, ami közepes értéknek tekinthető. A humusztartalom 0,4-0,6 %, a pH 6 körüli, CaC03-tartalom pedig nincsen. A buckák magasabb része általában mészben valamivel gazdagabb, humuszszegény homoktalaj (a pH 7 fölötti lehet). A Nyomás-tó és az egyéb nagyobb időszakos vízállások medrének túlnyomó része réti talaj homokos vályogon, kisebb mértékben szolonyeces réti talaj. A Rókás alapvetően réti csernozjom, de talajképző kőzete ennek is meghatározóan löszös homok. A 4070 cm-es átlagos talajvíz mélységű helyeken lápos réti talajok alakultak ki. Termékenységük a nagy mennyiségű organikus anyag ellenére a túlságosan magas talajvíz miatt alacsony. Összességében a terület agrikulturális potenciálja kicsi, éppen ezért a legeltetéssel történő mezőgazdasági hasznosítás jellemző (Molnár 2001, Dorka 2004). 2.2. A Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum főbb növényzeti habitatjai A vizsgált terület a nyírségi homokterületeken megmaradt utolsó külterjes legelők egyike. Itt a nyírségi táj egyik jellemző darabja, jellemző élőhelytípusa, s annak életközössége található, a rá jellemző növény- és