A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)
Néprajz, kulturális antropológia - Surányi Béla: A Kárpát-medence paraszti növényhasználata a XVIII–XX. században
130 SURÁNYIBÉLA alakult át, másrészt Szegeden és környékén a több évtizedes ösztönös, de mégis szakszerű paraszti nemesítés következtében viszonylag egységes tájfajta alakult ki, ellentétben Kalocsával, ahol az egyes települések „saját fajtáikat" termesztették. 171 A paprika szerepe Erdélyben jóval kisebb volt. Egyrészt pl. az Alföldön őrölt paprikából sokkal többet használnak ugyanazon étel ízesítésére, másrészt amíg az Alföldön bizonyos ételek fűszerezésére paprikát használnak, addig Erdélyben borsféléket. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy Erdélyben a török hatás csak közvetve érvényesült, így a paprikának sem alakult ki olyan termesztési, fogyasztási hagyománya mint pl. az Alföldön. Az étkezési zöldpaprika m a bolgárkertészek nyomán honosodott meg a XIX. század második felétől. A Mezőföldön Cece, továbbá Gyula, Szentes és a főváros környéke tartozott a legjelentősebb termesztő tájak közé. A paraszti agrárkultúra fontos növényeként ismert a fejes káposzta művelése. Már Lippay János is a legfontosabb hazai zöldségfélének tekintette. 173 A XV. században a házi kertekből kikerült a szántóföldre is. 174 A Hajdúság™ is a hagyományos tájtermesztő körzetének számít(ott). A Partium, a Maros és a Küküllők völgye, a Szigetköz stb. paraszti gazdálkodása szintén előszeretettel viseltetett iránta. Az 1950-s években Pallagon Karmacsi Bertalan és Preczner Gábor indította el, a parasztfajták felhasználásával, a hazai káposzta-nemesítést. 176 A torma m vad alakja őshonos Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában. Kultúrnövényként a XV. században jelent meg német földön, s innen került be a Kárpát-medencébe, vélhetően mint legelső fajta, a nürnbergi édes torma m Több tájfajta is született ezen a vidéken a német paraszti nemesítés eredményeként. Az 1660-s években már jelentősnek tekinthető a torma termesztés Debrecen környékén is. 179 Mint szinte minden zöldségfélére, úgy a tormára is érvényes Erdei F m megállapítása: „.. .semmi nagyüzemi örökségünk nincs (a zöldségtermelésben). Minden zöldségmárkánk (a) népi-paraszti kultúra(terméke), mind exportra, mind hazai ellátásra szinte az egész termelést az erre specializált parasztgazdaságok adták." Az első, személyhez kapcsolódó, hazai nemesítésű fajta a Bíróféle torma m volt. A debreceni kertségekben termesztették a debreceni édes és a debreceni csípős néven forgalmazott fajtát. 182 A torma hajdúsági termesztésének súlypontja az 1920-as évektől kezdődően fokozatosan áttevődött Debrecen környékére( Újléta, Létavértes, Álmosd, Bagamér, Kókad, Vámospércs). E növényféle szinte kizárólag a paraszti agrárkuitúra'ba tartozott. 171 Bálint S.O962): 120. 172 Kapás S. szer.0969): 458-461. 173 MándyGy.(i964):49. 174 Somos A.(1983): 383—384175 Ua. 176 JánossyA./c(i954):i2. 177 Kárpáti Z.-Terpó A. 11.(1968): 292-293. 178 Jeszenszky Á.(i995): 222-223. 179 Somos A.(1983): 25. 180 Surányi 6.(1986): 216.SZ. 181 Jeszenszky Á.(1995): 222-223. 182 Ua. Vácott és környékén egy kisebb jelentőségű „torma táj" alakult kilásd: Géczi L: Atormatermesztése.Bp.17-18. Termőtáji szinten folyt a zelleF művelése is, amely Monostorpályi, Hosszúpályi jellegzetes növényeként vált ismertté, mml,,pályizeller". Másik művelési körzete a Fertő-tó vidéke, Hegykő község környéke 184 és az Alsó-Nyárád mente. 185 Az önellátó paraszti porta jóval több zöldségfélét hasznosított, mint amennyit termesztett. Ugyanis javarészük „megtűrt" növényként díszlett a vetett és a gondozott zöldségfélék között [sóska, kapor stb.) 186 Ide sorolandó az újvilági eredetű csicsóka vagy a már említett torma is. Az őshonos zöldségfajok jó részét századokon át kizárólag gyűjtögetéssé szerezték be. E körbe tartozott számos fűszernövény is, nem beszélve a gyógynövényekről. A paraszti háztartás igényeit szolgálta mint kerti növény a borsó, w amely egyike a legkorábban termesztésbe vont kultúrnövényeinknek. Lippay J. is említést tesz róla. 188 A középkorban már széles körben vetették. 189 Két alaptípusát ismerték, a kis magvú mezei és a nagyobb magvú (valószínűleg nemesített) kerti borsói. A parasztság kerti növényként termesztette, hasonlóan mint az újvilági babot. Ez utóbbi termesztése is már viszonylag korán elkezdődött, köztesként a szántóföldön. Az uborka termesztéséről a XIII. században már történik említés, noha megnevezésére nincs adat. Mindenesetre Lippay J m számba veszi a termesztett kerti növények között. Hazai elterjedtségére utal, amikor megjegyzi: „ Az uborkát még a gyermekek is ismerik Magyarországon, ezért nincs szükség annak leírására, időt pazarolva rá." A parasztkertek növényei közé tartozott a cékla is. Hazai térhódítása a XVII— XVIII. századra esik. 191 A magyar kertkultúra megalapítója és krónikása, Lippay J. tapasztalatból ismerte kiváló étrendi hatását. 192 A Kászoni-medence 193 parasztkertjeiben is a művelésben lévő növények közé tartozott. „A retek egyik legrégebben termesztett kerti növény Magyarországon" 194 , amire utal a tájfajták nagy száma. A levélzöldségek közül a fejessaláta szintén a kedvelt kerti növényeknek számított, amely „.. .olyan közönséges, hogy csak nem minden paraszt ember ismeri." 195 Két alaptí183 Jeszenszky Á.(i995): 221-222. 184 Varga Gy.(i988): 169-170. 185 Benkő S.O972): 75-86. A Nyárád-mentén élő parasztság a sárgarépát, a petrezselymet és a zellert tartotta a legfontosabb zöldségfélének. E táj jellegzetes paraszti növényei voltak, melyek termesztéséről a XIX. század közepéről már részletes adatok állnak rendelkezésünkre. 186 Lippay J.ll.(i664): 65-66. 187 Kapás S.(1997): 26-27. 188 Lippay J. 11.(1664): 194. Megkülönböztette a szántóföldi és a kerti termesztésű borsót. Ez utóbbi fajtái közé sorolta a kétszer érő, héjatlan, verhenyes, fekete, apró borsót stb. 189 Kapás S.(i997): 27. 190 Lippay J.ll.(i664): 171. 191 Kapás S.(i997): 34192 Lippay J.ll.(i664): 150-151. Megfőzve, ecettel ízesítve „ igen meghozza az embernek a szája ízét." 193 Pintér l.-Szabó L.-Kóczián G.—Gál M.-Szabó l.( 1975): 123-137. Kerti növényként termesztették: borsó, cékla, káposzta, fokhagyma, karalábé, karfiol, kelkáposzta, bab, paprika, paradicsom, petrezselyem, sárgarépa, vöröshagyma, zeller stb. 194 Kapás S.(1997): 35- Középkori fajtáiról lásd: Lippay J.ll.(i664):i62-168. 195 Lippay J.ll.(i664): 104., lásd még: Bél M.: Magyarország népének élete 1730 táján. Vál.,és szerk. Wellmann L8p.1984.229 .
