A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)
Néprajz, kulturális antropológia - Surányi Béla: A Kárpát-medence paraszti növényhasználata a XVIII–XX. században
126 SURÁNYI BÉLA lektált fajtáF (Hanna árpa, Peresztegi sörárpa stb.) tájfajtákta épültek. Jánossy A 83 írja az 1950-es években,hogy a köztermesztésben lévő őszi árpák nemesítésekor a csanád-békés megyei tájfajtákbó\ indultak ki. kzab M gyomból vált haszonnövénnyé. AXVIII-XIX. század közepéig a Kárpát-medence legfontosabb takarmánynövényének 85 számított. Termesztése, mint már említettük, sokszor figyelmen kívül hagyta a táj adottságait (Bácska:lótartás). Más népek 86 is szívesen termesztették, pl. a kelták és utódaik az írek és a skótok. A XX. század fordulóján a norvégoknál is az egyik legkedveltebb gabonaféle volt. Belőle készült a fladbrod/ zablepény/. Már a Kr.u. első században Észak-Germánia lakosságának fő eledelét képezte, egyebütt lótakarmány is volt. Általában az északi szélesség 69. fokáig terjedt termesztési határa. Az erdélyi Mezőségben 87 a parasztgazdák az alakoml és a tönköllyel együtt vetették. Ősi kultúrnövényünk a köles**. A „kisember gabonájaként" 89 a XVIII. sőt a XIX. században is „ megbecsülhetetlen gabona" 90 , kásanövény. A köles a szántóföld növényei közé tartozott a XX. század elején is, főleg a Szigetközben. 91 Erdélyben, a Bánát nyugati részén még a XX. század közepén is vetették. 92 Egykoron német földön a „homok búzájának" tekintették. A Horn Miklós nemesítette lovászpatonai piros magvú köles 91 még a XX. század második felében köztermesztésben volt. Vetésterülete az 1960as évek közepére jelentéktelenné vált. A pohánka 9 * és a tatárka 9S termesztésének hagyománya volt a Kárpát-medencében, bár szerepük korábban jóval nagyobb volt. A pohánkát a mongolok hozták magukkal Keletről. A tatárka tatár gabonát jelent. A mai népnyelvben a hajdina szerepel a pohánka helyett. A két növényfaj őshonos alakjai Ázsia mérsékelt éghajlati övében fordulnak elő. A tatárkát Szibéria leghidegebb részein, Mongólia hegyoldalain termesztették. A pohánka sikeres pályát futott be Nyugat-Európában is. Német földön a XVII. század jelentette művelésének virágkorát. A szántóföldről a XVI11— XIX. században a burgonya kiszorította. A tatárka elterjedésének kiindulópontja a XVIII. században Szentpétervár környéke. Általában ott terjedt el, ahol a pohánka művelése a kemény fagyok miatt lehetetlen volt. A pohánka (hajdina) főleg a Eelső-Tisza vidékén és Székelyföldön honosodott meg. De nyugat felől is bekerült az országba - szlovén, vend közvetítéssel, hajdina néven - és az Örségben vált a szántóföldi kultúra részévé. A tatárka (haricska) jóval kisebb jelentőséggel bírt, amiben az is közrejátszott, hogy magját nehéz volt hántolni. A XIX. században pl. 82 Gyárfás J.(i9i4): 1887-1889. 83 Jánossy A.(1954): 5. 84 MándyGy.(i97i):ii3. 85 Szabó 1.(1982): 25. 86 Gyulai Gy.K.(i909): 360-361. 87 Kós K.(i994):97—98. 88 Kapás S.(i997): 12. 89 Ua. 90 Mezei gazd.lll.(i856):4i6—41791 Surányi J.(i92i):3. 92 Szántóföldi(i957):627. 93 Kapás S. szerk.(i969): 156. 94 Kárpáti I.—Bányai L.(i98o): 9-13. 95 Ua. Debrecen környékén csak zöldtrágyának vetették. „Hazai pohánka fajtánk nincs" - említi DávidCs % , noha tájfajtáról van tudomásunk. 97 A paraszti háztartások lisztjéből puliszkát főztek, sőt pálinkát is készítettek belőle. Kenyérnek viszont nem volt alkalmas. Dél-Európában még napjainkban is fontos másodvetésű növény. Termesztésének virágkora Európában a XVII. századra esik, de amíg a kölest a kukorica, addig a pohánkát a burgonya szorította ki. 98 A kiváló szárazság- és hőtűrő képességgel bíró cirok 99 az afrikai géncentrumból származik. Termesztésének északi határa a Kárpát-medence mentén húzódik. A XIX. század végén már a parasztporták is szívesen vetették ún. szegélynövényként a seprűcirok változatot. A szemescirok honosítása Surányi János nevéhez kötődik, aki az 1900-as évek elején indította el hazai művelését, magyar fajták hiányában eleinte kedvezőtlen eredménnyel. Az 1950-es évek ínséges időszaka alatt hántolt formában rizs helyett fogyasztották (cirizs). Az újvilági növények közül a kukorica, a burgonya, a dohány, kiegészülve a fö/ckel és a babbal, a paraszti gazdálkodás alapvető növényeivé nőtték ki magukat. A kenyérgabona-félékkel (búza,rozs esetleg árpa) együtt a hagyományos földművelő gazdálkodás keretnövénytiw váltak. A paraszti agrárkultúrában az óvilági őshonos növények közül egyedül a búza tudott egyenrangú félként megmaradni az újvilági „jövevényekkel" szemben. Jóllehet később kerültek be a termelési kultúrába, mégis alapvetően megváltoztatták a földművelő paraszti gazdálkodást, „őshonossá" váltak. Művelésükkel hagyományt teremtettek, beleértve a folklórt is. A paraszti gazdaságokat a belterjesség irányába tolták, módosították a gazdálkodási rendszert, a földhasználat évszázados rendjét, anélkül azonban, hogy Európában megingatták volna a búza egyeduralmát. „ A kukorica izgalmas szereplője a kultúrák történeténeke..) ernyedetlen fenntartója volt igazi gyermekei, az inka, maya és azték civilizációk virágzásának, később pedig páratlan sikerű pályát futott be világviszonylatban is." - írja Braudel,P Q0 Az Újvilágból származó kultúrnövények közül talán az indiánok növénye, a kukorica ért el fényes „karriert" az Óvilágban. Az őslakosok a kukoricából hiányzó lizint és triptofánt (fehérje építő aminosavak) az újvilági babok termesztésével és fogyasztásával pótolták. 10 ' A kukorica térhódítását a Kárpát-medencében elsősorban annak köszönhette, hogy felismerték jelentőségét a takarmányozásban. A paraszti gazdaságokban átütő szerepet csak a XIX. század végétől kezdett játszani. A dohányhoz hasonlóan, termesztésének gazdag néprajzi hagyománya m teremtődött meg, különösen Erdélyben és a Partiumban, ahol már kezdettől fogva a jobbágyság és a szabad székelyek növényeként terjedt el. 103 A XIX. századi írott források már jelzik a tájfajták m jelenlétét, amelyek alapja az akkora már általánosan ültetett magyar sárga kukorica volt (valójában fajtacsoport). Ezt 96 Dávid Cs.(i999): 27. 97 Agrobot.közp.(i978—1980): 15. 98 KoháryE.szerk.(é.n.):6i. 99 Ua.57-58. 100 Braudel, F.(1985): 158. 101 Szabó T.AX1983): 156. 102 Balassa 1.(1960): 525. 103 Jánossy A. és mts.(i957): 5104 Ua.6.
