A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006 (Debrecen, 2007)
Néprajz, kulturális antropológia - Surányi Béla: A Kárpát-medence paraszti növényhasználata a XVIII–XX. században
A KÁRPÁT-MEDENCE PARASZTI NÖVÉNYHASZNÁLATA A XVIII—XX. SZÁZADBAN 127 a Kárpát-medencében termesztett kukoricafélét - vidékenként változó típusok alakultak ki - az 1930-as években már leginkább csak a parasztgazdaságok ültetik. 105 A fajta „képlékenysége" következtében a paraszti nemesítés eredményeként sok tájfajta született belőle. A XIX. század második felében egy lassú fajtaváltás indult el a hazai termesztésben és a régi sárga kukoricát felváltotta a lófogú fajták m csoportja, amelyek főleg az Egyesült Államokból és Olaszországból kerültek be, mint nemesített fajták. A kellő szakismeret és az állami szerepvállalás hiánya miatt e magas tenyészértékű fajták rövid idő alatt leromlottak, de nem tűntek el véglegesen, tájfajtaként hasznosultak a paraszti termesztésben. A burgonya™ 7 óvilági megismerésétől általános elterjedésóig több mint két évszázad telt el, így csak a XVII-XVIII. század fordulója után vált a magyar agrárkultúra növényévé. Egy évszázadot vett igénybe -1700-1800 között - amíg a rövidnappalos növényből hosszúnappalos lett, ami biztosította európai művelését. A Kárpát-medencében is először kerti növényként ültették, majd egy jó évszázad múlva kikerült a szántóföldre. Bár Agnelli József csári plébános Nyitra megyében 1876-ban már elkezdte nemesítését 108 és kiváló hazai fajták születtek, ennek ellenére a köztermesztésben széles körben elterjedve, az 1950-es évekig jóformán állandóan külföldi fajták behozatalára szorultunk vetőgumó-felújítás céljából. Valójában a burgonya a kisüzem, a parasztgazdaság hagyományos növényé 09 lett, s a vetőgumócsere ellenére, a behozott fajták a „paraszti szelekció" révén sokáig termesztésben maradtak. A sok-sok művelésben tartott fajta egyike-másika már magyar tájfajtának m tekinthető: korai rózsa, késői rózsa, mándoki rózsa, sárga kifli, kék kifli, szigetközi sárga, piaci sárga stb. Erdélyben 111 is a hazai nemesítésű és a külföldről behozott fajták „paraszti fenntartású" változatait évtizedekig ültették. A répafélék művelése - nem csak köztestermesztésben - kötődik a földhasználat változásához, a nyomásos gazdálkodás megszűnéséhez, az ugar bevetéséhez. Noha régóta ismerték, szántóföldi termesztése a Kárpát-medencében a XVIII. században kezdődött el a majorsági földeken. 112 Már a XVIII— XIX .század fordulóján tájfajtákróF is tudunk. A terjedésük összefüggött a szarvasmarha-tartás szerepének a növekedésével. A Tisza középső szakaszának vidékén és a Dunántúlon általánosan elterjedt, szórványos maradt viszont termesztése az Alföld fennmaradó területein és Erdély egy részén. Legnagyobb vetésterülete a nyugati határszélen húzódott, Mosón és Sopron megyében. 114 A gyökeréért termesztett takarmányrépáid gazdák sokáig kezdetleges módon válogatták, ennek ellenére azonban hozzájárultak a helyi fajták kialakulásához. Bár néhány kivételtől eltekintve, aligmaradtfenn paraszti nemesítésűfajta. A szerepét csökken105 VillaxÖ.-SurányJ.(i932):2i. 106 Jánossy A. és mts.(i957): 9. 107 MándyGy.-CsákZ.(i965):i6. 108 Ua.22. 109 Kosa L.O980): 253. 110 VillaxÖ.II.(i947):264. m Péntek J.-Szabó T.A.(i98s):i29-i33112 Gaál 1(1978)337. 113 Ua.338. 114 Ua.537. tette az, hogy a cukorrépa melléktermékei már a XIX. század második felétől vetélytársat jelentettek - a parasztoknál kevésbé -, a XX. században viszont a silótakarmányok, főleg a kukoricából készült, tovább csökkentette a takarmányrépa egykori jelentőségét. A paraszti szántóföldi gazdálkodás - még a kisparcellás is - megtartotta termeivényei között, leginkább köztestermesztésben. Ez utóbbi művelési mód - a kukorica jóvoltából meghonosította a Kárpát-medence számos táján a tök, a bab, a burgonya, a takarmányrépa és a napraforgó egyidejű termesztését. 115 A dohány m két faja gazdagította az európai kultúrnövények tárházát, amelyek meghonosodtak a Kárpát-medencében is. Az egyik a közönséges, a másik a kapadohány. A gyógynövény szerepkör rövid idő alatt átalakult és élvezeti cikké vált. A XVII. század elejére a ritka gyógyszerből már „szenvedély" lett. Míg a burgonya elterjedéséhez közel kétszáz évre volt szükség, addig a dohány alig hét évtized alatt meghonosodott. 117 A dohánytermesztő körzetek létrejöttét, 118 s a vele járó tájfajták kialakulását elősegítette többek között az, hogy a jobbágy-parasztok a belső kertekben folyó termesztésen kívül, a földesúrtól is béreltek külön területet művelésére. Sok helyütt részesművelés keretében termesztették, amelyből kialakult a feles kertészrendszer. A telepítések - Délvidéken - révén is bővült termesztésének színtere. 119 A tájfajták sokasága jelzi a parasztság iránta megnyilvánuló érdeklődését, ami jórészt a jövedelemforrásnak köszönhető. Az 1850-ben bevezetett állami dohány-monopólium m azonban gátat vetett a paraszti leleménynek, de a műveléskultúra nem veszett kárba, tovább élt az önállósuló dohánykertészek munkájában. A dohány iránt megnyilvánuló paraszti vonzalomnak köszönhetően, a Kárpát-medencében a növény másodlagos géncentruma alakult ki. 121 Menf 22 a korábbi századokban valószínűleg fölváltva termesztették rostjáért, magjáért. Művelése a parasztgazdaságokban inkább a hűvösebb, csapadékosabb tájakon volt számottevő, amely a kenderrel ellentétben igen kényes növény. A XVIII-XIX. században a felvidéki hegyekben, főként a Szepességben, tetemes arányban folyt termesztése és piaci részesedése is szembetűnő volt. Az ország többi részén is - ahol a természeti feltételek alkalmasak voltak - elterjedt kultúrnövénynek számított, de elsősorban a paraszti háztartások igényét elégítette ki. 123 A másik rostnövényünk, a kender 124 művelésbe vétele szintén tekintélyes múltra tekint vissza. Elnevezése feltételezi,hogy már elődeink is ismerték a honfoglalás előtt. Tájfajtái utalnak a parasztság körében betöltött szerepére. A másodlagos olajforrásnak tekintett növényfajok (len, kender, mák, tök) szerepét a XIX. században fokozatosan átvette az óvilági repce és az újvilági 115 KÓSK.(1999):59. 116 Kapás S.(i997):23. 117 Kéri A.(2O0i): 55118 Penyigey D.(i957): 27. 119 Ua.28. 120 Takács 1(1964): 147121 Mándy6y.(i97i):i65122 Gaál L.(i978)344. 123 Ua.345. 124 Kapás S.O997): 21.
