A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Nyakas Miklós: Bocskai és a hajdúk
Nyakas Miklós BOCSKAI ÉS A HAJDÚK Történelmi közhely, hogy Bocskai István 1604 őszén magánellenállását a hajdúvitézek hathatós fegyveres segitsége nélkül nem tudta volna eredményes katonai fellépéssé mélyíteni, s azt nemzeti üggyé tenni sem. E kérdésnek immár tengernyi irodalma van, s a legfontosabb eseménytörténeti mozzanatokat is ismerjük. Ennek fényében a következőkre kereshetjük a választ. /. Véletlen-e, hogy Bocskainak pontosan a Partium eme bihari területén sikerült a hajdúkat maga mellé állítani? 2. Bocskainak voltak-e, s milyen mértékű kapcsolatai a hajdúkkal, hogyan vélekedett róluk, s távlatosan volt e valamilyen elképzelése velük kapcsolatban? 3. Ennek fordítottjaként felvethetjük azt a kérdést is, hogy a hajdúknak Bocskaival kapcsolatban a zsoldfizetésen túl volt- e valamilyen elvárásuk? 4. S végül, a hatékonyan működő kapcsolatrendszer hogyan alakult a szabadságharc két éve alatt? 1. Az első kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy természetesen nem volt véletlen, hiszen Bocskainak e területen volt ősi családi birtoka (Kismarja), itt voltak várai, Nagykereki, Sólyomkő, Szentjobb, de szükség esetén itt több más várra is támaszkodhatott, például Zsákára, ahová a kortársi forrás szerint családi kincseit is vitette. 1 A kérdés ennél azonban bonyolultabb és szoros összefüggésben áll a Bocskai-kori hajdúság származási és társadalmi összetételével. Nevezetesen azzal, hogy a szabadságharcot fegyveresen is támogató, mellette mindvégig hűséggel kitartó hajdúvitézek az ország mely területéről származtak, volt-e, s milyen mértékű kötődésük a partiumi-bihari tájhoz, tágabb értelemben a nemzet ügyéhez, s ezzel szoros összefüggésben milyen volt az affinitásuk a „religióhoz", a vallás kérdéséhez. A hajdúk sűrű és gyakori kilengéseit ismerve, a magyar országgyűlések sorozatban hozott, s a hajdúkat fenyítő törvényeit tudva, történészeink egy jelentékeny csoportja hajlamos arra, hogy bennük csak a zsoldra, zsákmányra éhes katonanépességet lássa. Ebben természetesen sok igazság van, s tulajdonképpen e magatartást természetesnek is kellene tartanunk, ismerve a Török BirodaI Bocskai bihari birtokaira Lukinicli Imre: Erdély területi változásai a tőrük hódítás korában. 1541-17 II. Bp., 1918. 147., 344-345., Bihari váraira újabban Csorba Csaba - Nyakas Miklós: Sólyomkő - Mezőtelegd. Debrecen, 2004.; Csorba Csaba: Szentjobb. Debrecen, 2004.; Csorba Csaba: Nagykereki. Debrecen, 2004. Zsákáról Szamosközy egy ízben egyenes azt írja, hogy Bocskai vára volt. Szamosközy István: Történeti maradványai. 1542-1608. MHHS. XXX. k. 241. Ez tévedés, mert a vár ekkor Giczy Petemé tulajdona. Bocskai javaira Id. Bethlen Farkas: 132 - 133. História de rebus Transsylvanicis. Tomus sextus, Cibinii,. 1793. „opum suarum bonam partem transfer!, co animi onsilio, ne uno in loco constitute eodem simul citio haurirentur. „Brat opum suarum bonam partem transfert, co animi onsilio, ne uno in loco constitute eodem simul citio haurirentur. Erat Saka castclluin amnis effundit, infra Varadinum, peroportuno loco insinuate; ideoque ob loci naturam non facile injuria belli exposita." 65
