A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

Emlékezés a Bocskai-felkelés 400. évfordulójára - Nyakas Miklós: Bocskai és a hajdúk

lom peremterületein élő, bizonytalan társadalmi állású, de a török ellen hatékonyan szervezkedő katonacsoportokat, vagy a nyugati fejlődés zsoldos-típusának mentalitását. Arra mégis rá kell világítanunk, hogy a Bocskai-kori hajdúság származási helyét tekintve már régen nem a töröktől hajdanában elpusztított Délvidék menekülő jobbágyi, kisnemesi-nemesi népességéből származott, hanem a nagy várháborúk (1551/52; Temesvár, Szolnok és 1566; Gyula) következményeként hódoltsággá lett terület menekülő sokaságából. Ezt a folyamatot erősítette a tizenötéves háború pusztítása! Ezek a hajdúk társadalmi állásukat tekintve lehettek már korábban is nemesek, származhattak a terület paraszti népességéből, s tudjuk, hogy jelentős részben egykoron kiváltságolt területek lakói (Jászkunság) voltak. Nemzetiségüket tekintve magyarok és döntően református vallásúak. Bocskai István törzsbirtokai tehát olyan területen feküdtek, amely a magyarországi hajdúság egyik fő kibocsátó helye volt. Válaszra vár viszont annak a kérdésnek részletezése, hogy kimutathatóan már az 1551/52. évi török támadás idején is lehetett komoly katonai erőt jelentő hajdúkatonaságot a Nyírség Debrecen-Bihar vidékéről toborozni a török ellen. Ezt példázza a Szegedről Debrecenbe menekült Tóth Mihály példája, aki segítségükkel Szeged felszabadítására hadi vállalkozást tudott indítani. Tudjuk, hogy Losonczi István, Temesvár hős védője végső szükségében a Debrecen vidéki hajdúkat szerette volna megnyerni. A Bocskai -kori hajdúság származási helyét jól támasztották alá azok a névtani vizsgálatok, amelyeket Bcnda Kálmán különböző zsoldlisták és hajdúnévsorok alapján végzett el. Megállapítása szerint „a részeredményeket összegezve, ...a nevek kereken 70%-a az Alföld keleti és északkeleti peremére utal, s ezen belül mintegy 30%-a a török által megszállt területre, 56% az erdélyi fejedelemséghez tartozó Partiumra mutat. (Mintegy 10%-a nem erre a kelet-alföldi területre vonatkozó név, s 14%-a az azonosíthatatlan.) Nem a nemzedékek óta pusztuló Dél-Alföld volt tehát a Bocskai-kori hajdúság bölcsője, hanem a tizenötéves török háború során feldúlt alföldi peremvidékek, a török uralom alá került Nagykunság, Heves déli része, Békés keleti szegélye és még inkább az oszmán megszállást ekkor még elkerülő, az említett területekkel szomszédos Bihar, Szabolcs, Zaránd és Arad megye" zárja értékelését. Ugyanilyen eredményre jutunk, ha Bocskai István egyéni nemesítéseit vesszük vizsgálat alá, amelyek ugyancsak tanulságosak.

2 Az egyébként sajnálatos módon hiányosan vezetett Liber Regius alapján, és a ránk maradt adományleveleket figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a fejedelem egyéni nemesítései tudatosan erősítették részint a helyreállított székely szabadságot, részint pedig a hajdúkiváltságolásokat. Boldisár Kálmán mintegy 100 évvel ezelőtt 120 egyéni nemesítésről tudott (ebből a Liber Regiusban csak 50 található), s ezt a számot a vármegyei kihirdetések figyelembe vételével készített, s 1943-ban megjelent közleményével 225-re egészítette ki.' Bcnda Kálmán csak Boldisár első közlésére támaszkodott, ez irányú vizsgálódásait tehát mintegy 100 vármegyei kihirdetésből ismert nemeslevéllel tudtuk növelni. Ebből székely primipilatust adományozó oklevél 24\ amely hasonló lokális nemesi jogot jelentett, mint amilyenné a hajdúnemesítés vált. A Magyar Országos Levéltárban őrzött címereslevelek bevonásával a fenti mennyiséget néhány darabbal lehetett gyarapítani. Az egyéni nemeslevelek döntő többségét két törvényhatóságban, Biharban

5 és Szabolcsban'' hirdették ki, tehát abban a két vármegyében, amelynek területe a szabadságharc kezdeteinél, illetve a hajdúk letelepítésénél döntő szerepet játszott. A 61 szabolcsi, a 22 bihari kihirdetés és a 24 székely nemesítés Bocskai egyéni nemesítéseinek - legalábbis ami2 Boldisár Kálmán: Bocskai hadi népe. Debrecen, 1906. Az alább következő kimutatásokat, számításokat döntően c munka alapján végeztem. Felhasználtam meg: Nagy László - Nyakas Miklós: Hajdútisztesség tüköré. Hajdúböszörmény, 2001. 3 Bocskai hadinepc. Harmadik (kiegészítő) közlemény. Turul 1943. cvf. 1-2. sz. Calamus dr. 4 Lásd a Függelékben! 5 Lásd a Függelékben! 6 Lásd a Függelékben! 66