A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
In memoriam - Szilágyi Miklós: Pályakép-vázlat Varga Gyuláról
Szilágyi Miklós PÁLYAKÉP-VÁZLAT VARGA GYULÁRÓL 2004-ben többször köszöntöttük a 80 esztendős Varga Gyulát. Április 2-án a szülőfalu, Kismarja népe, mely település a legrangosabb települések egyike Magyarország virtuális néprajzi térképén - az ő történeti-néprajzi munkásságának köszönhetően. Június 21-én pedig a Déri Múzeum, Debrecen városa, és igen sok vendég szerte e kis hazából a múzeumi kollégák szíves invitálására. 1 Most pedig, alig több mint egy esztendő múltán egy véglegesen lezárult életmű maradandó értékeinek elsődleges számbavétele jutott szomorú feladatomul. Ám annyira közel van még a szeretet-teljes ünneplés: látom Gyuszi bátyám arcán végig ott bujkáló, a „vajon megérdemlem-e" kétkedését is, nemcsak az őszinte örömöt sugárzó fel-mosolyt, amint a sokszorosan megszolgált lelkes méltatásokat hallgatta, hogy gyorsan elhessegetem magamtól az életmű hűvösen tárgyilagos értékelésének lehetőségét. Ahogy vártam az ünnepi szónoklatok közben, azóta is azt várom, történt közben bármi is, hogy ránk szól tettetett szigorúsággal: hagyjuk ezt gyerekek, még nem érkezett el a leltár-készítés ideje! Pedig - fájdalmunkra -- elérkezett! Most mégis csak arról szólhatok, ha kissé leszűkítő is lesz a több munkahelyen, a szertefutó érdeklődéséből adódó megannyi tevékenységi területen helytálló Varga Gyula életművének teljességéhez képest egy ilyen értékelés, hogy számomra mit jelentett az elmúlt évtizedekben, s mit fog jelenteni a jövőben - eszméitető példaként: követendő és bízvást követhető elméleti és módszertani javaslatként - történeti és néprajzi munkássága. Hátha ez a szubjektívre hangolt pályakép-vázlat hatásosabban kifejezi: azt szeretném, ha sugárzó szelleme még sokáig közöttünk lenne. És biztos vagyok benne, hogy közöttünk lesz, ha bárki pályatársunk, amikor éppen szüksége lesz rá, pontosan, kellő odafigyeléssel fogja elolvasni/újraolvasni a nekünk itt maradt tanulmányait, könyveit. Hadd reméljem: hatásosabb lesz egy elhatározottan szubjektív számvetés annak sugalmazásában, hogy van mit tanulnia Varga Gyulától az utánunk jövő generációknak is, mintha a halál döbbenetéből alig ocsúdva tudománytörténeti rangjának kijelölésére törekedvén azt méricskélném tudósi objektivitást mímelve, hogy mennyit ítélünk mi, kortársai „maradandónak" a nem mindig a legkedvezőbb körülmények hatásának kitett, ám a hátráltató tényezőkkel sikerrel megküzdő folyamatos alkotómunka megannyi rész-eredményéből. Tudnom kell persze, hogy a témakezelés, a módszertani felkészültség, az etnográfia és az agrártörténet vizsgálati szempontjainak egyeztethetösége, a paraszti lét teljességének egységben szemlélése, mely kutatói erényeket most olyanok számára is felkínálom követendőként - követhetőként, akik nem ismerhették személyesen Varga Gyulát, eleve nem jelentheti „ugyanazt", mint nekünk, kortársainak-barátainak jelentett az elmúlt évtizedekben. Hisz a soha meg nem alkuvó konok következetesség is, az elemi erejű kíváncsiság is, mely minden lehetséges forrás vallatására sarkallta, az emberi jellemnek, a kutatói habitusnak olyan alkotóelemei, melyek nem biztos, hogy 1 A bensőséges debreceni ünneplés után írtam a Néprajzi Hírek számára azt a születésnapi köszöntőt, melyet az ünnepelt már nem olvashatott (Szilágyi Miklós 2004a), és amelynek továbbgondolt, lényegesen kibővített szöveg-változata ez a mostani pályakép-vázlat. 479
