A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)

In memoriam - Szilágyi Miklós: Pályakép-vázlat Varga Gyuláról

ránk hagyott müveiből is maradéktalanul kiolvashatóak - személyiségéből azonban mindez meszsze sugárzott. Vagy csak én voltam különösen érzékeny erre a sugárzásra, ezért tulajdonítok kivételes jelentőséget neki? Kellően megvilágítja a folyamatos rá-figyelésem okát és lényegi tartalmát kettőnk sok évtizedes kapcsolatának summázata. Megismerkedésünket megelőzte az debreceni Egyetemi Néprajzi Intézetben egyetemista koromban nem-tudom-ki által, nem-tudom-mikor elsuttogott „folklór-értesülés" azokról a történésekről, melyek az én hallgatóvá avatásom előtt megestek. Gunda Béla professzor úr az éppencsak megalakult

2 tanszéke tanársegédjének szemelte ki legígéretesebb hallgatóját, Varga Gyulát, aki akkor már Szabó István-tanítványnak (is) számított, és mesterünk mindent megtett, hogy a néprajzi, s ne a történeti tanszékre kerüljön az egyetem elvégzése után. Néhány év együttmunkálkodás után azonban úgy elmérgesedett a professzor és tanítványa viszonya, hogy Varga Gyula - nem győzvén tovább nyelni a mérget - személyes karrierjével mit sem törődve „kipakolt" (hogy még pontosabb legyen az emlékidézés: képletesen szólva „ráborította Gundára az asztalt"), s inkább elment középiskolába tanítani.' Őszintén szólva: nem tudom, hogy valóban így történt-e minden,

4 ez esetben azonban nem a „történeti hűség" parancsának kell eleget tennem, hisz a „folklórra" hivatkozva idéztem ezt a mindkét fél emberi reakcióira jellemzőnek, tehát hihetőnek tetsző konfliktust. Mindenesetre: így hatott rám az akkori értesülés, akár igaz volt részleteiben, akár nem. És megmutatta mindannyiunk számára, akik - akkor még nem akartunk szabadulni minden kiszámíthatatlan indulatával, utasítás értelmű iránymutatásával együtt mégiscsak megfellebbezhetetlen tekintélynek elfogadott professzorunk járszalagjáról, hogy létezik más szakmai út, más tartalmú és motivációjú igazságkeresés, más vitathatatlanul igaz - indulat is. Aki fel akarja építeni a maga személyiségét, ebből a „másból" is van mit tanulnia, tehát oda kell figyelnie rá. Amikor a „tanszéki folklórba" beavattattam, még nem sejtettem, hogy néhány év elteltével én is, az ugyancsak ígéretesnek mondott Gunda-tanítvány, a szintén nagy erőfeszítések árán megszerzett tanszéki könyvtárosi/gyakornoki státus birtokosa, ugyancsak látványosan (ha nem is asztalt borogatva) kivonulok majd a debreceni Egyetemi Néprajzi Intézetből. Az én konfliktusomban persze semmi része nem volt annak, hogy személyesen is megismertem Varga Gyulát: nem ő nyitogatta a szememet, hogy fedezzem fel s távlatosan értékeljem közös mesterünk emberi gyarlóságait. Ha mégis lehetett része benne, csupán nem tudatosított példaként: bátorítónak találhattam, amit Varga Gyula - mégiscsak, csak-azért-is: a körülményekkel dacolva - néhány esztendő alatt (a népitáncos tevékenység mellett!) fél tudott építeni magában. Imponáló volt számomra a müvelődésszerzés napi teendőinek és a történészi-etnográfusi látásmódnak a szerencsés egyeztetése az akkori Megyei Népművelési Tanácsadóban,

5 az agrártörténet és a néprajz igencsak távlatosnak ígérkező együtt-látása az ekkortájt megjelent egy-két tanulmányában.'' Melyek között olyan is 2 A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi tanszékének megalakulásáról és Gunda Béla egyetemi tanári kinevezéséről 1.: Ujváry Zoltán 1999. 3 Tanári munkásságáról I. a történésszé és etnográfussá lett tanítvány. Szabó László emlékezését: Szabó László 2004. 4 A Dankó Imre által írt életrajz pl. nem utal semmiféle konfliktusra: „Egyetemi tanulmányai [...] befejezése (1953) után Gunda Béla, illetve a Néprajzi Intézet tanársegéde lett [...] Nem sokáig maradt az egyetemen, 1955-ben a debreeeni Tóth Árpád Gimnázium tanára lett" (Dankó Imre 2004: 10.) - Paládi-Kováes Attila pedig (jóllehet ugyanabból a forrásból mint én, a konfliktusról is tud) így fogalmazott a búcsúztatóban: „Hgy 'racionalizálást' követően lett belőle középiskolai tanár a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban (19551961)" (Paládi-Kováes Attila 2005: 6

1.) 5 Ekkortájt gyakran találkoztunk, „kiszállásokra" is elmehettem a hivatali kocsival, mert Ikvai Nándor barátom is a Megyei Népművelési Tanácsadó munkatársa: Varga Gyula jobbkeze volt. 6 Varga Gyula I960, 1961 480