A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Irodalomtörténet - Lakner Lajos: A Csokonai Kör és Debrecen társadalma
marxista retorikájától szinte teljesen mentes érvelésének és a tudományos igényességnek köszönhetően a jelen számára is újraolvasható összefoglalásnak tekinthető. Ma is jogosnak és érvényesnek fogadhatjuk el tehát Tamás Attila értékelő szavait a monográfiával kapcsolatban: „Kutató munkával párosuló gondolati-elemzési igényességnek és népszerűsítési szándéknak szerencsés ötvözete tehát ez a világos, logikus tagolású kötet, mely egyszerre kíván portrét adni a költőről és a gondolkodóról, a politikusról és a magánemberről - aminek során nem egyszer kényes, sokat vitatott kérdésekben kell eligazodnia." 28 IRODALOMELMÉLETI ÖSSZEGZÉS (IRODALOM ÉS KOMMUNIKÁCIÓ I-II.) 1975-ben látott napvilágot Balogh Lászlónak az az irodalomelméleti elgondolásait összegző munkája, mely az adott időszakban mindenképpen érvényesnek tekinthető korszerűsége és jelentős kérdésfelvetései miatt - sokkal nagyobb figyelmet érdemelt volna a kortársaktól. 2 '' A két kötetben megjelent irodalom és kommunikáció olyan összefoglaló kötet, amelyben Balogh „egyrészt összegzi a verselemzések során összegyűlt tapasztalatait, és egyben megveti későbbi munkáinak elméleti alapjait." 1 " Könyvének felépítése és tagolása természetesen a már megszokott logikus gondolatmenet szisztémájára épül ez esetben is. Balogh egy bevezető fejezetben összegzi az irodalmi művek születésével, mibenlétével és befogadásával kapcsolatos gondolatait, amelyet aztán három nagyobb fejezetben vizsgál meg aprólékosabban és részletesebben. Érvelésének alapkiindulása az a Horváth Jánostól származó gondolat, miszerint az irodalom „írók és olvasók szellemi viszonya írott művek közvetítésével."" Erre a meglátásra építi fel aztán könyvében az irodalom létmódjának kérdéseit boncolgató elképzeléseit, amelyek elsősorban a kommunikációelmélet, a strukturalista irodalomtudomány és kisebb részben a generatív grammatika leírásaiból merítik a forrásaikat. Már a kötetről írott korabeli recenziók egy része is reflektált a kötetnek arra az igen fontos és akkoriban különösen újszerűnek számító hozadékára, hogy a szerző és a műalkotás fontosságának hangsúlyozása mellett Balogh munkája az akkoriban meghatározó irodalomelméleti teóriákhoz képest jóval nagyobb jelentőséget tulajdonít a befogadói tevékenység szerepének. ,2 Persze ezzel együtt sem válik a recepcióesztétika vagy a hermeneutika első hazai képviselőjévé, hiszen a szerző fejtegetései a strukturalista alapokról nem igazán mozdulnak el, azonban számos olyan gondolat olvasható a könyvben, amely lényegesen korszerű elképzelésnek minősíthető az adott korszak hazai irodalomelméleti törekvései közepette. Arányában természetcsen az alkotó szerepéről és a műalkotás létmódjáról szóló fejezetek a legterjedelmesebbek a kötetben. A szerzői tevékenységet vizsgálva Balogh részletesen vizsgálja, hogy milyen előfeltételei és jellemzői vannak az alkotói szerep kialakításának, majd ezt követően hosszasan elemzi a műalkotások megszületésének különböző fázisait. Az elökászület-költés-megvilúgosodás-megvalósítás szakaszaira épülő alkotási modell helyenként kissé spekulatívnak és se2X Tamás: Lm., 93. 29 Balogh László: Irodalom és kommunikáció I'll. Bp., 1975. 30 Lakncr: Jelképek..., Lm., 6. 31 Horváth János: Magyar irodalomismeret, in: Uő: Tanulmányok, Bp., 1956, 15, idézi: Balogh: Irodalom és kommunikáció /., Lm., 3. 32 Többek között Szabó Zoltán említi meg c szempontot a kötet egyik legmeghatározóbb újszerűségeként: Szabó Zoltán: Balogh László: Irodalom és kommunikáció. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1977/2,234-236. 446
