A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Irodalomtörténet - Orosz György: Apokrifek, vallásos népénekek az óorosz időkből
vább hízott és nőtt, elvitte a Gangeszbe, de azt is kinőtte, ezért a tengerárba vetette. Az óriási hal egy titkot közölt Manuval (= az ind Noé): „Közel a pusztulás; minden e fődön vízözönbe fúl... ". De a hal segítséget is ígért neki: „Készíts egy óriás bárkát, erősét, jókötélzetüt, /s a hét szent risivel szállj föl fedélzetére, nagy király. /És valamely vetőmagvat javadnak majd a bráhmanok, /vigyél abból a gályára és tárold jól, külön-külön. / Aztán várj rám dereglyéden, remeték legdicsőbbike, / ha jövök, fejemen szarv lesz, erről ismersz fél, óh risi!" A vízözön bekövetkeztekor: ,, Minekutána meglátó, hogy lenne mint a bérc, olyan, /és - mint mondotta volt - szarvat visel fején a hosszú hal: /annak okáért alkalmas kötelet vett elő Manu, / s az állat koponyájából kiálló szarvra révet é. /Amidőn kötelékét a szarvon már megcsomózta jól, /húzni kezdte hajóját a habon a hal hatalmasan. / És avval a dereglyével menekült meg a tomboló / víz-örvényből, a tenger vad dagályából a bölcs király. " 7I A Maháhhárata ezen mítoszában a hal demiurgosz-fnnkciójának a degradált változata van meg. Itt a hal életmentő szerepet játszik. Több variánsban ez a Manu életét megmentő hal a hinduista mitológia Visnu istenének egyik alakváltozata. 72 A tibeti lámaista mitológiában (a lámaizmus a buddhizmus külön irányzata), a Himalája mentén, illetve a keleti részen megtalálható az az elképzelés, mely szerint a világot az óceánban egy hatalmas teknősbéka vagy hal hordja a hátán. A mindenséget a világ tengelyét képező hegy rögzíti. A földrengés keletkezését itt úgy magyarázzák, hogy a hal belefárad a föld tartásába és forgatja a fejét. A „világot a hátán hordó hal" mitikus képzet minden bizonnyal a lámaizmust megelőző még ősibb bon vallásra, vagy talán még a bon előtti időkre vezethető vissza. Erre az archaikus tibeti hiedelemre épült rá a buddhizmusnak az az elképzelése, hogy a világ közepén egy hatalmas hegy áll, a Meni. 1 ' Szindhád első utazásának egyik epizódja, az óriási halról szóló tudósítás párhuzamba állítható a bizánci eredetű Három szentatya beszélgetése apokrif történet cethalakkal kapcsolatos leírásával. A cethal-motívum az utóbbiból továbbvándorolt a Mélységek könyve című orosz vallásos népénekekbe. így mesél Szindbád: ,, ...mert ez a sziget, ahol most vagytok, nem sziget, hanem óriási hal, amely a tenger közepén megrekedt. Ráhalmozódott a homok, és szigetté változtatta, fák nőttek rajta a hosszú idők folyamán, de amikor tüzet gyújtottatok rajta, megérezte a forróságot és megmozdult. Rögtön alámerül veletek a tengerbe, és ti belefúltok. (...) Es voltak, akik eljutottak a hajóra, voltak, akik már nem érték el, mert a sziget valóban megmozdult, lemerült a tenger fenekére, mindennel együtt, ami rajta volt, és összezárult fölötte a tenger habja, melynek fodrát a bősz ár veri-csapja. " 74 A Talmudban is találunk óriási halakról szóló elképzeléseket. A talmudi haggadák eredetüket tekintve szoros kapcsolatban vannak azokkal a keleti mondákkal, amelyek közvetlen forrásai a Maháhhárata és a Pancsatantra. 75 A Babiloni Talmud Baba Bathra (Utolsó Kapu) részében egyebek közt ezt meséli rabba bar bar Chana, a messze földeket bejárt kereskedő: „Hajón utaztunk egyszer és láttunk egy halat, amelynek homok volt hátán s nád nőtt rajta. Azt hittük, szárazföld, kiszálltunk rá és sütöttünk meg főztünk a halon. Amint háta megérezte a tűz hevét, a hal fordult egyet és ha nem lett volna közelünkben a hajónk, bizonyosan belefúlunk a tengerbe. " 7 " ' 71 Maháhhárata. Rámájana. 1964: 325-327. Az idézett mítoszt fordította: Lakatos István. 72 Tokarev 1988:1.84. 73 Lm. 1.84, 386.; II. 616. 74 Az Ezeregyéjszaka mesei. 1974:273. 75 Mocul'skij 1887/b: 43. A Talmudró) bővebben Id.: Jólcsz 1987: 133, 230-232. 76 A Talmud könyvei. 1921-1923: 400. Rabba bar bar Chana az említetten kívül még további két csodahalról tudósít (i. m. 299-400). Vö. még: Mocul'skij 1887/b: 43. Ld. még ezzel kapcsolatban: Scheiber 1974: 11. 385-399. 401
