A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2005 (Debrecen, 2006)
Irodalomtörténet - Orosz György: Apokrifek, vallásos népénekek az óorosz időkből
A mitopoétikus hagyományban a tűz és a víz (világtenger, óceán) a világ alapelemei: minden létező dolog ősi, kiinduló állapotát alkotják, az őskáosz megfelelői. 77 A rend, a kozmosz, azaz a világ létrejötte után a tűz és a víz - és mint láttuk, a vízben lakó mitikus cethal -, bár rajtuk nyugszik a föld, mégsem veszítették el teljesen kaotikus jellegüket. Habár részt vettek a pogány kozmogónia szerint a rendezett világ kialakulási folyamatában, de ugyanúgy okozhatják annak pusztulását is: világégés, özönvíz vagy földrengés formájában. Ilyen kozmogonikus képzeteket és eszkatológikus nézeteket tartalmaznak a következő szövegek. Lássunk először egy részletet a Három szentatya beszélgetése című apokrif történetből, amely katekizáló módon így szól a föld eredetéről: „Kérdés: Mondd meg nekem, mi tartja a földet? Válasz: Mély víz. - És mi tartja a kőhegyet? - Négy aranycet. - És mi tartja az aranyceteket? - Tüzes folyó. - Es mi tartja azt a tüzet? - Másik tűz, ami az előző tűz két részét égeti. - És mi tartja azt a tüzet? - Vastölgy, amit mindennél előbb ültettek el, s gyökereit Isten ereje tartja. " 7,s A keresztény nézetek behatoltak a pogány kozmogóniába, de egyúttal igyekeztek megszelídíteni a vészjósló eszkatológikus elképzeléseket is, kiküszöbölve belőlük minden esetleges okot, ami miatt világvége következhetne be. A fenti etiologikus történetben a föld (= világ) létrejöttének végső oka már a keresztény (?) Isten: az ő ereje tartja a világot alátámasztó, annak pusztulását is okozható „első" tölgyfa (= világfa) 7 '' gyökereit. Ennek a kozmogenezisnek, bár végső okként (causa prima) már az Isten szerepel benne, nincs köze a keresztény vallás semmiből való teremtés elvéhez (creatio ex nihilo). Az anyagi világ a következő sorrendben nyilvánult meg. Az első fejlődési szakaszban csak a tűz-elem létezett, majd a tűzből fakadt a víz-elem, végül a víz mélyéből kelt életre а föld-elem. A káosz átalakult kozmosszá: a tűz és a víz már rendezett formában hatnak egymásra. Az idézett szöveg a kozmogenezisen kívül tartalmazza még a világ vertikális vetületét is. A cethalak révén jelen van itt egyrészt a zoomorf világmodell. A tibeti lámaista mitológiába a buddhizmusból átkerült mitikus elképzeléshez hasonlóan a világmindenséget az axis mundis funkciójában egy hegy rögzíti. A víz-elemből életre kelt földnek a talapzatát egy (kő)hegy képezi, amelynek a négy pillérét négy aranycet tartja. A világtengely-hely vertikális kozmoszmodellen kívül megtalálható itt egy másik, egyetemesen elterjedt világmodell is, amely szerint a mindenséget növénynek képzelték el egy óriásira nőtt kozmikus f a képében. Például a skandináv mitológiában a világ szerkezeti alapját Yggdrasill ('Kőrisfa') jelenti. Ennek gyökereit Nidhögg ('Vasfogú) sárkány rágja. m Az apokrif Három szentatya beszélgetése egy keresztény mozzanattal bővült: a vastölgy gyökereinél tanyázó chtonikus lényt kiiktatták, és helyérc mint causa prima Isten került. Jung Károly tanulmányos kötetének 1 *' egyik fejezete* 2 fontos adalékokkal szolgál a Három szentatya beszélgetése című apokrif irat kozmogóniával foglalkozó részéhez. Nevezett folklorista 77 Tokarcv 1988: 1. 274-275, 277.; Ščapov 1906: I. 110. 78 «Вопросы Скажи мне, что держить землю? Ответь: Вода высока. - Да что держитъ камень? Четыре золотые кита. - Да что держитъ золотыхъ китовъ? - Река огненная. Да что держитъ тоть огонь? - Другой огонь, еже есть пожечь, того огня две части. - Да что держитъ тоть огонь? - Дубъ железный, еже есть первопосажденъ отъ весгоже, кореше на силе Божгсй стоить.» (Ščapov 1906: I. 104.) 79 Tokarcv 1988: 1.267-271. 80 így ír erről a Verses Edda Grimnir-énckc (Grimnismál): ,, Több kínt kell kiállni a kemény kőrisnek, / Mint képzeli ember, /'Rágjákfönn szarvasok, reves kérge rothad, /Rontja lenn rém Niddhögg. " (A Verses Edda. 1938: 57. Az ének teljes szövegét Id.: i. m. 51-60.) Másik variánsban az ének magyarul: Edda. 1985: 73-86. Ld. erről: Tokarcv 1988: I. 565. 606-607. 81 Jung 1992. 82 Ennek címe: „Fa rázza a földet, föld rázza a vizet, víz rázza az ördögöt". In: Jung 1992: 131-145. A tanulmány rövidített változatát „Archaikus szerelmi varázslások" címen Id. in: Jung 1993: 78-8!. 402
